A Harkakötöny Kötöny-puszta határrészen álló termetes fa már több mint háromszáz éve tanúja Magyarország viharos történelmének. Méltóságteljes, szép formájú, mely harminc méteres magasságával, lombkoronájának 16 méteres átmérőjével és törzsének 6,4 méteres kerületével országunk harmadik legnagyobb kocsányos tölgye (Quercus robur). E dél-európában honos faj elterjedésének Magyarország az északi határa, s legnagyobb példányai között nem ritkák az akár 35 métert elérő példányok sem.

A Kiskunhalas és Harkakötöny települések között szinte féltávon álló fa a Vigyázó tölgy nevet viseli, mely elnevezésben szerepet játszott a környéken a 19. században birtokos Vigyázó grófi család. Számos történet és monda szereplőjeként megkerülhetetlen és megbecsült része lett e kiskunsági vidéknek. A hosszú évszázadok szerencsére sokáig megkímélték, nem úgy sajnos a környéken még a múlt században is élt számos hatalmas példányt, ám sajnos az 1976-os évben villámcsapás érte, melyben törzse elhasadt. A következő években állapota egyre válságosabbá vált, ám a helyi emberek emlékezete és szeretete eredményeként 2000-ben - a Szélkiáltó Természetvédelmi Egyesületnek köszönhetően - pántokkal és merevítő rudazattal erősítették meg szerkezetét, s stabilizálták állapotát.

Ma a kirándulók, családosok kedvelt célpontja, nyugalmat árasztó fennséges látványa sokakat megígéz. A látogatók kényelméért 2024-ben a Rotary Club Kiskunhalas tagjai egy pihenőpadot adtak át a lombkorona alatt, melyen időzve átélhetjük az elmúlt korok varázsát.

A Harkakötöny Kötöny-puszta határrészen álló termetes fa már több mint háromszáz éve tanúja Magyarország viharos történelmének. Méltóságteljes, szép formájú, mely harminc méteres magasságával, lombkoronájának 16 méteres átmérőjével és törzsének 6,4 méteres kerületével országunk harmadik legnagyobb kocsányos tölgye (Quercus robur). E dél-európában honos faj elterjedésének Magyarország az északi határa, s legnagyobb példányai között nem ritkák az akár 35 métert elérő példányok sem.

A Kiskunhalas és Harkakötöny települések között szinte féltávon álló fa a Vigyázó tölgy nevet viseli, mely elnevezésben szerepet játszott a környéken a 19. században birtokos Vigyázó grófi család. Számos történet és monda szereplőjeként megkerülhetetlen és megbecsült része lett e kiskunsági vidéknek. A hosszú évszázadok szerencsére sokáig megkímélték, nem úgy sajnos a környéken még a múlt században is élt számos hatalmas példányt, ám sajnos az 1976-os évben villámcsapás érte, melyben törzse elhasadt. A következő években állapota egyre válságosabbá vált, ám a helyi emberek emlékezete és szeretete eredményeként 2000-ben - a Szélkiáltó Természetvédelmi Egyesületnek köszönhetően - pántokkal és merevítő rudazattal erősítették meg szerkezetét, s stabilizálták állapotát.

Ma a kirándulók, családosok kedvelt célpontja, nyugalmat árasztó fennséges látványa sokakat megígéz. A látogatók kényelméért 2024-ben a Rotary Club Kiskunhalas tagjai egy pihenőpadot adtak át a lombkorona alatt, melyen időzve átélhetjük az elmúlt korok varázsát.