Tanácselnök 1973. március 23. – 1985. június 19.  

1926. szeptember 12-én született Szegeden. Édesapja Tánczos József kertész, édesanyja Németh Anna háztartásbeli. Hárman testvérek. Az általános és középiskoláit Szegeden végezte. A felszabadulás után a MÁV-hoz ment dolgozni. A MÁV-nál elvégezte a pályafenntartási tiszti iskolát. 1951-ben a KPM. I. Főosztályára helyezték pályaépítési és pályafenntartási csoportvezetőnek. Közben elvégezte a Műszaki Akadémiát és folytatta a Műszaki Egyetemen az Üzemgazdasági Tanszéken tanulmányait. Sikeres vizsgát tett és diplomát szerzett. 1953-ban megnősült, felesége Tóth Erzsébet. Két gyermekük született: Zoltán és Erzsébet. 1954-től a Kiskunhalasi Pályafenntartási Főnökség vezetésével bízták meg és ezt a munkakört 1973-ig töltötte be. 1973. március 23-án a Kiskunhalasi Városi Tanács elnökének választották, amit 12 évig töltött be. Vezetése alatt tovább javult a tanács és a végrehajtó bizottság testületi munkája. Tanácselnöki működése alatt szervező, koordináló képessége alapján fejlődött városunk. A városfejlesztés területén különösen kiemelkedett az egészségügy és az oktatás fejlesztése, az anyagi és személyi feltételek megteremtése. Átadásra került a 800 ágyas kórház és rendelőintézet, megtörtént a kórház-rekonstrukció, megépült a mozgássérültek intézete, javult a körzeti orvosi ellátás. A szociális ellátás terén jelentős az időskorúakról való gondoskodás, korszerűsítették a szociális otthont. Kialakították Bogárzón a gondozóközpontot az egyedül maradt időskorúak ellátásának biztosítására. Az oktatás területén számos intézmény létesült: új óvodák, iskolák, kollégiumok, tornacsarnok és tornatermek, szakmunkásképző intézet épült. Tevékenysége során kiemelten szorgalmazta a kommunális, infrastrukturális fejlesztéseket, melynek során megvalósult a szennyvíz és csapadékvíz csatornahálózat, megépült az 53-as út átkelő szakasza, a Kossuth utca korszerűsítése, számos belterületi út szilárd burkolatot kapott, kiépült a város központja, parkja. A lakásépítés területén is nagy fejlődés következett be. Új lakótelepek alakultak ki: felépült a Kuruc vitézek tere lakótelep, a Kossuth II. lakótelep és az Április 4. kertváros. Városképi szempontból jelentős a foghíjak beépítése, korszerű, többszintes lakóépületekkel. A város érdekében megfelelően hasznosította a város környékén feltárt olajmezők előnyeit, sokat tett az olajbányász családok városunkban történő letelepítése érdekében. A városiasodás érdekében – és az energiaellátás érdekében – gázvezetékek kerültek kiépítésre, mely megteremtette számos lakás korszerű, olcsóbb fűtésének lehetőségét. A város idegenforgalmának növelése érdekében szorgalmazta az új IBUSZ iroda, a Csipke Hotel építését és a Sóstó rekonstrukcióját. Tanácselnöki tevékenységének kiemelkedő eredménye a közúti felüljáró építés feltételeinek megteremtése, a hírközlő szolgálat korszerűsítése. A város fejlődésének érdekében eredményes és nagyon jó kapcsolatot alakított ki a nem halasi székhelyű vállalatok vezetőivel, (Papíripar, Ganz, Panyova) a fegyveres testületek helyi és magasabb egységek parancsnokaival. Emberismerete, tapasztalata, kapcsolatteremtő készsége alapján a tárgyi feltételek biztosításán túl jó személyi összetételű vezető gárdát alakított ki, akik segítették a városfejlesztési célkitűzések megvalósítását. Különösen a VI. ötéves tervben volt kiemelkedő a társadalmi összefogás, melynek eredményeként a megyei tanács által meghirdetett társadalmi munkaversenyben a város az évben elnyerte a Hazafias Népfront Országos Tanácsa jubileumi zászlaját és a vele járó 2 millió forintot. Munkájának eredményeként megkapta a Munka Érdemrend arany és ezüst fokozatát, valamint 11 miniszteri és 15 kiváló dolgozó kitüntetést. 1985-ben Kiskunhalas várostól Pro Urbe díjat kapott. 1985. június 19-én vonult nyugdíjba, addig töltötte be tanácselnöki tisztét.

Tanácselnök 1973. március 23. – 1985. június 19.  

1926. szeptember 12-én született Szegeden. Édesapja Tánczos József kertész, édesanyja Németh Anna háztartásbeli. Hárman testvérek. Az általános és középiskoláit Szegeden végezte. A felszabadulás után a MÁV-hoz ment dolgozni. A MÁV-nál elvégezte a pályafenntartási tiszti iskolát. 1951-ben a KPM. I. Főosztályára helyezték pályaépítési és pályafenntartási csoportvezetőnek. Közben elvégezte a Műszaki Akadémiát és folytatta a Műszaki Egyetemen az Üzemgazdasági Tanszéken tanulmányait. Sikeres vizsgát tett és diplomát szerzett. 1953-ban megnősült, felesége Tóth Erzsébet. Két gyermekük született: Zoltán és Erzsébet. 1954-től a Kiskunhalasi Pályafenntartási Főnökség vezetésével bízták meg és ezt a munkakört 1973-ig töltötte be. 1973. március 23-án a Kiskunhalasi Városi Tanács elnökének választották, amit 12 évig töltött be. Vezetése alatt tovább javult a tanács és a végrehajtó bizottság testületi munkája. Tanácselnöki működése alatt szervező, koordináló képessége alapján fejlődött városunk. A városfejlesztés területén különösen kiemelkedett az egészségügy és az oktatás fejlesztése, az anyagi és személyi feltételek megteremtése. Átadásra került a 800 ágyas kórház és rendelőintézet, megtörtént a kórház-rekonstrukció, megépült a mozgássérültek intézete, javult a körzeti orvosi ellátás. A szociális ellátás terén jelentős az időskorúakról való gondoskodás, korszerűsítették a szociális otthont. Kialakították Bogárzón a gondozóközpontot az egyedül maradt időskorúak ellátásának biztosítására. Az oktatás területén számos intézmény létesült: új óvodák, iskolák, kollégiumok, tornacsarnok és tornatermek, szakmunkásképző intézet épült. Tevékenysége során kiemelten szorgalmazta a kommunális, infrastrukturális fejlesztéseket, melynek során megvalósult a szennyvíz és csapadékvíz csatornahálózat, megépült az 53-as út átkelő szakasza, a Kossuth utca korszerűsítése, számos belterületi út szilárd burkolatot kapott, kiépült a város központja, parkja. A lakásépítés területén is nagy fejlődés következett be. Új lakótelepek alakultak ki: felépült a Kuruc vitézek tere lakótelep, a Kossuth II. lakótelep és az Április 4. kertváros. Városképi szempontból jelentős a foghíjak beépítése, korszerű, többszintes lakóépületekkel. A város érdekében megfelelően hasznosította a város környékén feltárt olajmezők előnyeit, sokat tett az olajbányász családok városunkban történő letelepítése érdekében. A városiasodás érdekében – és az energiaellátás érdekében – gázvezetékek kerültek kiépítésre, mely megteremtette számos lakás korszerű, olcsóbb fűtésének lehetőségét. A város idegenforgalmának növelése érdekében szorgalmazta az új IBUSZ iroda, a Csipke Hotel építését és a Sóstó rekonstrukcióját. Tanácselnöki tevékenységének kiemelkedő eredménye a közúti felüljáró építés feltételeinek megteremtése, a hírközlő szolgálat korszerűsítése. A város fejlődésének érdekében eredményes és nagyon jó kapcsolatot alakított ki a nem halasi székhelyű vállalatok vezetőivel, (Papíripar, Ganz, Panyova) a fegyveres testületek helyi és magasabb egységek parancsnokaival. Emberismerete, tapasztalata, kapcsolatteremtő készsége alapján a tárgyi feltételek biztosításán túl jó személyi összetételű vezető gárdát alakított ki, akik segítették a városfejlesztési célkitűzések megvalósítását. Különösen a VI. ötéves tervben volt kiemelkedő a társadalmi összefogás, melynek eredményeként a megyei tanács által meghirdetett társadalmi munkaversenyben a város az évben elnyerte a Hazafias Népfront Országos Tanácsa jubileumi zászlaját és a vele járó 2 millió forintot. Munkájának eredményeként megkapta a Munka Érdemrend arany és ezüst fokozatát, valamint 11 miniszteri és 15 kiváló dolgozó kitüntetést. 1985-ben Kiskunhalas várostól Pro Urbe díjat kapott. 1985. június 19-én vonult nyugdíjba, addig töltötte be tanácselnöki tisztét.