Tanácselnök 1960. szeptember 1. – 1973. március 23. 

Zólyomban született 1916. május 7-én. Apja Vincze Ferenc, rézöntő és ötvös szakmunkás volt, édesanyja Bozó Anna. Az általános iskolát Salgótarjánban végezte el, majd a Salgótarjáni Magyar Királyi Állami Polgári Fiú- és Leány-iskolában 4 polgárit végzett. 1932-ben Kaposváron a Felsőkereskedelmi Iskolában 1 évet tanult, 1 évet kihagyott, majd a 2. évfolyamot Miskolcon végezte el. Villanyszerelő tanonc lett. A pestújhelyi Római Katolikus Fiú Felsőkereskedelmi Iskolában 1936-ban érettségizett, majd munkanélküli lett. 1936. október 1-jétől 1936. december 26-ig ínségmunkás volt a miskolci polgármesteri hivatalban. 1937-ben ismét munkanélküli lett, majd 1938. június 19-től szeptember 9-ig az egyetemi és főiskolai önkéntes munkaszolgálatba Bugacon a kisvasutat építette. 1939-ben Bótrágyon (Kárpátalja) a mocsárlecsapolásnál dolgozott. 1938-39-ben elvégezte a Magyar Királyi Állami Fa- és Fémipari Szakiskolát Miskolcon, és elektromos gépszerelő és erősáramú szerelő lett. Magáncégnél két éven keresztül ács- és kőműves mester-képző tanfolyamon tanított számtant, mértant, műszaki ismereteket. A MÁV szerencsi állomásán segédtiszti segélydíjasként dolgozott 1940. október 6-ig. 1940. október 7-én bevonult a Miskolci Híradós Zászlóaljhoz, tiszti iskolába került és Karpaszományos tizedes lett, de származása (édesapja 1919-es múltja) miatt rendelkezési állományba helyezték. Közben Miskolcon bombázáskor légnyomást kapott és két hónapig beteg volt. Ezután a Hungária Villany Rt. (amely hadiüzem volt) balassagyarmati kirendeltségéhez került (1941-43). Vácon ismerkedett meg feleségével, Rózsavölgyi Magdolnával, aki a MÁV Személyi Pénztáránál dolgozott Balassagyarmaton. Itt kötöttek házasságot 1942. augusztus 22-én. 1945-ben Klári, 1947-ben Katalin nevű lánya született. 1943 júliusában a Váci Városi Közművek pályázatán könyvelői állást kapott, 1948. április 14-ig ott dolgozott. Közben 1943. október 1-jétől 1945. május 8-ig katonai szolgálaton volt az 547-es Hadikórházban Egerben. Leszerelés után a közmű könyvelőjeként dolgozott és 1948. április 15-től az Országos Társadalombiztosítási Intézet Váci Kirendeltségéhez került országos szervezőként. 1946. szeptember 10-én Vácon a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja lett és a Nemzeti Bizottság váci titkárának választották meg. 1947 és 1949 között a Váci Napló Demokratikus Hetilap társadalmi szerkesztője. A két munkáspárt egyesülésével 1948. május 6-án alakult Magyar Dolgozók Pártja szervezetének ifjúsági felelőse lett. 1947. november 12-én kezdte el tanulmányait a József Nádor Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem Közigazgatási Karának Közgazdaságtudományi Osztályában, ahol 2 évet elvégzett, majd 1965. május 6-án a Marx Károly Közgazdaság Tudományegyetem Közgazdaság tagozatát fejezte be, ahol „közgazda” diplomát szerzett. A váci kirendeltségről áthelyezték az OTI bajai kirendeltségéhez főkönyvelőnek, ahol 1951. március 21-ig dolgozott. 1952-től a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szervezete alapító tagja. 1950-től a Bács-Kiskun megyei tanács, 1973-tól a Jogi- és Igazságügyi Bizottságának tagja, majd elnöke volt 1986-ig. Az OTI bajai kirendeltségétől helyezték át a Bajai Magasépítési Vállalathoz anyagosztály vezetőnek. Az 1952. április 4-től szerveződött népbolt vállalatok létrehozására, szervezésére kapott megbízást 1953. augusztus 31-ig. 1950-ben a Baja Városi Tanácsának tagjává választották, az Ipari Bizottság elnöke lett. 1954. november 1-jétől 1956. november 17-ig a Bajai Járási Tanács VB titkára, majd elnökhelyettese volt. 1956. november 18-án a Bajai Városi Tanács VB, valamint a Bajai Forradalmi Bizottmány javaslatára elvállalta a Bajai Városi Tanács elnöki beosztását. 1956-58-ban elvégezte a Tanácsakadémiát és aktívan segítette a bajai KISZ lakásépítési akciót, az árvíz utáni helyzet rendezését, valamint az iparosítás megkezdését. A Honvédségtől átvett laktanyákban kialakították a Ganz Villamossági Gyárat, a FÉKON Ruhagyárat és Bajára telepítették a Kismotor és Gépgyárat is. Az 1956-os bajai árvíz helyreállítási munkájában megindította a fiatalok lakásépítési akcióját. Ezt Kiskunhalason is folytatta, melyből országos lakásépítési akció bontakozott ki. 1958-ban a bajai MSZMP városi bizottság a bajai Forradalmi Bizottsággal való 1956 őszi együttműködésért nem javasolta tovább a városi tanács elnöki funkciójába. Ezért 1958. november 8-tól a Kiskunhalasi Városi Tanács VB titkára lett, majd 1960. szeptember 1-jétől a Kiskunhalasi Városi Tanács elnöke 1973. március 23-ig. Közben 1961-64-ben elvégezte az esti egyetemet. A Hazafias Népfront Járási-Városi Bizottságának elnöke 1975-től 1987-ig. A DUTÉB ellenőrző bizottságának elnöke 1960-tól 1972-ig. 1972-től 1990-ig tagja volt a Megyei Tanácsadó Testületnek. Tevékenysége során segítette a tanyai iskolák modernizálását, új iskolák építését: Sűrű Tajó, Bodoglár, Cigányiskola, Zeneiskola megindítása, Fazekas Gábor Utcai Általános Iskola építése, Garbai Sándor Szakmunkásképző Iskola építése, Bodogláron Művelődési Ház építése. Kiskunhalason könyvtárépítés, sportpálya kialakítása. Az ipar területén a Dél-Bács Megyei Vízmű Vállalat telepítése, a víztorony építése, a Vastömegcikk Ipari Vállalat fejlesztése, a Faipari vállalat, Fémmunkás Vállalat, a Pamutnyomóipari Vállalat, a Papíripari Vállalat, a Ganz-Mávag telepítése, az városi első tanácshoz tartozó Építőipari Vállalat létrehozása, a Vásárcsarnok építése, a KISZ lakásépítési akció beindítása, a Népfront lakásépítési akció indítása, a kórház építése, az áruházak építése, a Vasúti Szakszervezeti Székház és a MÁV Orvosi Rendelőjének építése (a MÁV-val közösen) fűződik a nevéhez.. Számos helyi és országos kitüntetésben részesült. Kiskunhalas város díszpolgára 2000-ben. 1973. március 24-én nyugdíjba vonult, de azt követően is aktív részese volt a város életének, 2004. június 22-én bekövetkezett haláláig.

Tanácselnök 1960. szeptember 1. – 1973. március 23. 

Zólyomban született 1916. május 7-én. Apja Vincze Ferenc, rézöntő és ötvös szakmunkás volt, édesanyja Bozó Anna. Az általános iskolát Salgótarjánban végezte el, majd a Salgótarjáni Magyar Királyi Állami Polgári Fiú- és Leány-iskolában 4 polgárit végzett. 1932-ben Kaposváron a Felsőkereskedelmi Iskolában 1 évet tanult, 1 évet kihagyott, majd a 2. évfolyamot Miskolcon végezte el. Villanyszerelő tanonc lett. A pestújhelyi Római Katolikus Fiú Felsőkereskedelmi Iskolában 1936-ban érettségizett, majd munkanélküli lett. 1936. október 1-jétől 1936. december 26-ig ínségmunkás volt a miskolci polgármesteri hivatalban. 1937-ben ismét munkanélküli lett, majd 1938. június 19-től szeptember 9-ig az egyetemi és főiskolai önkéntes munkaszolgálatba Bugacon a kisvasutat építette. 1939-ben Bótrágyon (Kárpátalja) a mocsárlecsapolásnál dolgozott. 1938-39-ben elvégezte a Magyar Királyi Állami Fa- és Fémipari Szakiskolát Miskolcon, és elektromos gépszerelő és erősáramú szerelő lett. Magáncégnél két éven keresztül ács- és kőműves mester-képző tanfolyamon tanított számtant, mértant, műszaki ismereteket. A MÁV szerencsi állomásán segédtiszti segélydíjasként dolgozott 1940. október 6-ig. 1940. október 7-én bevonult a Miskolci Híradós Zászlóaljhoz, tiszti iskolába került és Karpaszományos tizedes lett, de származása (édesapja 1919-es múltja) miatt rendelkezési állományba helyezték. Közben Miskolcon bombázáskor légnyomást kapott és két hónapig beteg volt. Ezután a Hungária Villany Rt. (amely hadiüzem volt) balassagyarmati kirendeltségéhez került (1941-43). Vácon ismerkedett meg feleségével, Rózsavölgyi Magdolnával, aki a MÁV Személyi Pénztáránál dolgozott Balassagyarmaton. Itt kötöttek házasságot 1942. augusztus 22-én. 1945-ben Klári, 1947-ben Katalin nevű lánya született. 1943 júliusában a Váci Városi Közművek pályázatán könyvelői állást kapott, 1948. április 14-ig ott dolgozott. Közben 1943. október 1-jétől 1945. május 8-ig katonai szolgálaton volt az 547-es Hadikórházban Egerben. Leszerelés után a közmű könyvelőjeként dolgozott és 1948. április 15-től az Országos Társadalombiztosítási Intézet Váci Kirendeltségéhez került országos szervezőként. 1946. szeptember 10-én Vácon a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja lett és a Nemzeti Bizottság váci titkárának választották meg. 1947 és 1949 között a Váci Napló Demokratikus Hetilap társadalmi szerkesztője. A két munkáspárt egyesülésével 1948. május 6-án alakult Magyar Dolgozók Pártja szervezetének ifjúsági felelőse lett. 1947. november 12-én kezdte el tanulmányait a József Nádor Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem Közigazgatási Karának Közgazdaságtudományi Osztályában, ahol 2 évet elvégzett, majd 1965. május 6-án a Marx Károly Közgazdaság Tudományegyetem Közgazdaság tagozatát fejezte be, ahol „közgazda” diplomát szerzett. A váci kirendeltségről áthelyezték az OTI bajai kirendeltségéhez főkönyvelőnek, ahol 1951. március 21-ig dolgozott. 1952-től a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szervezete alapító tagja. 1950-től a Bács-Kiskun megyei tanács, 1973-tól a Jogi- és Igazságügyi Bizottságának tagja, majd elnöke volt 1986-ig. Az OTI bajai kirendeltségétől helyezték át a Bajai Magasépítési Vállalathoz anyagosztály vezetőnek. Az 1952. április 4-től szerveződött népbolt vállalatok létrehozására, szervezésére kapott megbízást 1953. augusztus 31-ig. 1950-ben a Baja Városi Tanácsának tagjává választották, az Ipari Bizottság elnöke lett. 1954. november 1-jétől 1956. november 17-ig a Bajai Járási Tanács VB titkára, majd elnökhelyettese volt. 1956. november 18-án a Bajai Városi Tanács VB, valamint a Bajai Forradalmi Bizottmány javaslatára elvállalta a Bajai Városi Tanács elnöki beosztását. 1956-58-ban elvégezte a Tanácsakadémiát és aktívan segítette a bajai KISZ lakásépítési akciót, az árvíz utáni helyzet rendezését, valamint az iparosítás megkezdését. A Honvédségtől átvett laktanyákban kialakították a Ganz Villamossági Gyárat, a FÉKON Ruhagyárat és Bajára telepítették a Kismotor és Gépgyárat is. Az 1956-os bajai árvíz helyreállítási munkájában megindította a fiatalok lakásépítési akcióját. Ezt Kiskunhalason is folytatta, melyből országos lakásépítési akció bontakozott ki. 1958-ban a bajai MSZMP városi bizottság a bajai Forradalmi Bizottsággal való 1956 őszi együttműködésért nem javasolta tovább a városi tanács elnöki funkciójába. Ezért 1958. november 8-tól a Kiskunhalasi Városi Tanács VB titkára lett, majd 1960. szeptember 1-jétől a Kiskunhalasi Városi Tanács elnöke 1973. március 23-ig. Közben 1961-64-ben elvégezte az esti egyetemet. A Hazafias Népfront Járási-Városi Bizottságának elnöke 1975-től 1987-ig. A DUTÉB ellenőrző bizottságának elnöke 1960-tól 1972-ig. 1972-től 1990-ig tagja volt a Megyei Tanácsadó Testületnek. Tevékenysége során segítette a tanyai iskolák modernizálását, új iskolák építését: Sűrű Tajó, Bodoglár, Cigányiskola, Zeneiskola megindítása, Fazekas Gábor Utcai Általános Iskola építése, Garbai Sándor Szakmunkásképző Iskola építése, Bodogláron Művelődési Ház építése. Kiskunhalason könyvtárépítés, sportpálya kialakítása. Az ipar területén a Dél-Bács Megyei Vízmű Vállalat telepítése, a víztorony építése, a Vastömegcikk Ipari Vállalat fejlesztése, a Faipari vállalat, Fémmunkás Vállalat, a Pamutnyomóipari Vállalat, a Papíripari Vállalat, a Ganz-Mávag telepítése, az városi első tanácshoz tartozó Építőipari Vállalat létrehozása, a Vásárcsarnok építése, a KISZ lakásépítési akció beindítása, a Népfront lakásépítési akció indítása, a kórház építése, az áruházak építése, a Vasúti Szakszervezeti Székház és a MÁV Orvosi Rendelőjének építése (a MÁV-val közösen) fűződik a nevéhez.. Számos helyi és országos kitüntetésben részesült. Kiskunhalas város díszpolgára 2000-ben. 1973. március 24-én nyugdíjba vonult, de azt követően is aktív részese volt a város életének, 2004. június 22-én bekövetkezett haláláig.