Polgármester 1891. január 19. – 1893. július 23. 

Kiskunhalason született 1862. október 16-án. Nagyapja, Tooth János írta meg Halas város történetét. Édesapja, Tóth János mérnök és földbirtokos volt, részt vett az 1848-as szabadság-harcban, annak végén a Lehel huszárezredben volt kapitány. Édesanyja a Halason jól ismert Zseni családból származó Zseni Krisztina volt. Kilencen voltak testvérek: Irma (1858), Teréz (1860), Kálmán (1862), Gizella (1865), János (1867), Károly (1876), Lajos (1876), Géza (1878), László (1885). Dr. Tóth Kálmán az alsó- és középfokú tanulmányait Kiskunhalason végezte, itt érettségizett a gimnáziumban 1876-ban. Budapesten szerzett jogászdoktori címet, közben huszártisztként szolgált a kecskeméti önkéntes hadseregben. Ezt követően a fővárosban volt ügyvéd, majd a kiskunhalasi városi képviselőtestület által kiírt polgármesteri állást pályázta meg Vári Szabó Istvánnal együtt. A szavazásnál a beadott 149 szavazatból 85 dr. Tóth Kálmánra, míg 64 Vári Szabó Istvánra esett. Így dr. Tóth Kálmán lett a város polgármestere 1891. január 19-től 1893. július 23-ig. Közben 1891. február 1-jén megtartotta jegy-váltását Újvidéken Szászy Vilma kisasszonnyal, Szászy János mérnök, s bács megyei földbirtokos úr leányával. 1891. február 21-én dr. Tóth Kálmán lemondott tiszteletbeli megyei tisztiügyész állásáról polgármesternek történő megválasztása miatt. 1891. április 30-án dr. Tóth Kálmán polgármester, mint tartalékos huszárhadnagy négyheti fegyvergyakorlatra vonult be a VI. huszárezredhez, melynek Klagenfurt környékén tartott gyakorlataiban vett részt. Polgármesternek történő megválasztása után programjában nemes eszméket, magasztos terveket szőtt, és azt a város érdekében akarta megvalósítani. 1891. július 18-án házasságot kötött Újvidék-Futak helységben a 23 éves, református vallású Szászy Vilmával, aki 1868. október 6-án született Újvidék-Futakon. Feleségének édesapja Szászy János, édesanyja Stur Etelka. Házassági tanúk voltak Szász Károly református püspök és Sárkány Sámuel evangélikus püspök. Az eskető Molnár Hugó lelkész volt. Polgármestersége alatt a sok elképzelésből, tervezésből néhány megvalósításra került. 1891. szeptember 17-én Szász Károly püspök letette a gimnázium alapkövét, melyet 1892-ben fel is építettek. A jótékony nőegylet újjászervezése megindult, és Silling Edéné (Gózon Ida), valamint Dékáni Árpád rajztanár segítségével 50 főre emelkedett a létszáma. A Gál téren ünnepélyes keretek között átadták az új szivattyús kutat. Mivel sok tervét nem tudta megvalósítani, 1893-ban lemondott polgármesteri állásáról és visszaköltözött Budapestre. Ott született négy leánygyermekük: Sarolta (1895), Irén (1898), Ilona (1900), Márta (1904). Leánygyermekeik után az ő ágán senki sem viselte a Tóth nevet. Lányai házasságaiból összesen kilenc unoka született. Az unokák közül ma már csak heten élnek, egy közülük Kanadában, kettő Svájcban, négyen Budapesten. Továbbá számos déd- és ükunokái élnek a Tóth-Szászy Vilma házaspárnak külföldön és idehaza. Budapesten kiterjedt ügyvédi praxist folytatott, két ügyvédbojtár is segédkezett a Vámház körúton lévő ügyvédi irodájában. Később elég sokat betegeskedett, de a leírások szerint erős lélekkel viselte a fájdalmakat. Életének utolsó időszakában családjával együtt lejött Kisszállás-Tinójárásra testvérei közé. Azt hitte, talán itt nyugalomra, pihenésre talál beteg teste. 61 éves korában 1923. július 18-án halt meg Kisszálláson, és 1923. július 20-án, pénteken délután fél hatkor temették el a kiskunhalasi régi református temetőben.

Polgármester 1891. január 19. – 1893. július 23. 

Kiskunhalason született 1862. október 16-án. Nagyapja, Tooth János írta meg Halas város történetét. Édesapja, Tóth János mérnök és földbirtokos volt, részt vett az 1848-as szabadság-harcban, annak végén a Lehel huszárezredben volt kapitány. Édesanyja a Halason jól ismert Zseni családból származó Zseni Krisztina volt. Kilencen voltak testvérek: Irma (1858), Teréz (1860), Kálmán (1862), Gizella (1865), János (1867), Károly (1876), Lajos (1876), Géza (1878), László (1885). Dr. Tóth Kálmán az alsó- és középfokú tanulmányait Kiskunhalason végezte, itt érettségizett a gimnáziumban 1876-ban. Budapesten szerzett jogászdoktori címet, közben huszártisztként szolgált a kecskeméti önkéntes hadseregben. Ezt követően a fővárosban volt ügyvéd, majd a kiskunhalasi városi képviselőtestület által kiírt polgármesteri állást pályázta meg Vári Szabó Istvánnal együtt. A szavazásnál a beadott 149 szavazatból 85 dr. Tóth Kálmánra, míg 64 Vári Szabó Istvánra esett. Így dr. Tóth Kálmán lett a város polgármestere 1891. január 19-től 1893. július 23-ig. Közben 1891. február 1-jén megtartotta jegy-váltását Újvidéken Szászy Vilma kisasszonnyal, Szászy János mérnök, s bács megyei földbirtokos úr leányával. 1891. február 21-én dr. Tóth Kálmán lemondott tiszteletbeli megyei tisztiügyész állásáról polgármesternek történő megválasztása miatt. 1891. április 30-án dr. Tóth Kálmán polgármester, mint tartalékos huszárhadnagy négyheti fegyvergyakorlatra vonult be a VI. huszárezredhez, melynek Klagenfurt környékén tartott gyakorlataiban vett részt. Polgármesternek történő megválasztása után programjában nemes eszméket, magasztos terveket szőtt, és azt a város érdekében akarta megvalósítani. 1891. július 18-án házasságot kötött Újvidék-Futak helységben a 23 éves, református vallású Szászy Vilmával, aki 1868. október 6-án született Újvidék-Futakon. Feleségének édesapja Szászy János, édesanyja Stur Etelka. Házassági tanúk voltak Szász Károly református püspök és Sárkány Sámuel evangélikus püspök. Az eskető Molnár Hugó lelkész volt. Polgármestersége alatt a sok elképzelésből, tervezésből néhány megvalósításra került. 1891. szeptember 17-én Szász Károly püspök letette a gimnázium alapkövét, melyet 1892-ben fel is építettek. A jótékony nőegylet újjászervezése megindult, és Silling Edéné (Gózon Ida), valamint Dékáni Árpád rajztanár segítségével 50 főre emelkedett a létszáma. A Gál téren ünnepélyes keretek között átadták az új szivattyús kutat. Mivel sok tervét nem tudta megvalósítani, 1893-ban lemondott polgármesteri állásáról és visszaköltözött Budapestre. Ott született négy leánygyermekük: Sarolta (1895), Irén (1898), Ilona (1900), Márta (1904). Leánygyermekeik után az ő ágán senki sem viselte a Tóth nevet. Lányai házasságaiból összesen kilenc unoka született. Az unokák közül ma már csak heten élnek, egy közülük Kanadában, kettő Svájcban, négyen Budapesten. Továbbá számos déd- és ükunokái élnek a Tóth-Szászy Vilma házaspárnak külföldön és idehaza. Budapesten kiterjedt ügyvédi praxist folytatott, két ügyvédbojtár is segédkezett a Vámház körúton lévő ügyvédi irodájában. Később elég sokat betegeskedett, de a leírások szerint erős lélekkel viselte a fájdalmakat. Életének utolsó időszakában családjával együtt lejött Kisszállás-Tinójárásra testvérei közé. Azt hitte, talán itt nyugalomra, pihenésre talál beteg teste. 61 éves korában 1923. július 18-án halt meg Kisszálláson, és 1923. július 20-án, pénteken délután fél hatkor temették el a kiskunhalasi régi református temetőben.