Kiskunhalas egyik kiemelkedő természeti értéke a Sóstó, melyet Budapest felől az 53-as úton érkezve településünk határán, bal oldalon találjuk. Korábban a homokhátság környékére jellemzőek voltak a szél által formált, eolikus mederben kialakult szikes tavak, azonban a klíma változása, illetve az ember tevékenysége miatt ezek nagy része mára eltűnt. A Sóstó vízpótlását természetes körülmények között a közvetlen környezetének lejtésviszonyaiból adódó csapadékbefolyás, illetve a talajvíz biztosítja, így vízszintje ingadozó, csapadékosabb időszakban megemelkedik, aszály idején pedig csökken. A közel 50 ha-os tó nagy részét nádas övezi, nyílt vízfelület megközelítőleg 35 ha, átlagos vízmélysége egy méter körül mozog.

A tó elsődlegesen horgászati hasznosítású, de vízminősége jó, partvonala rendezett, így a füves strandrésze napozási és sportolási lehetőséget is biztosít. A horgászat szerelmeseinek a hínármentes meder jó horgászati lehetőségeket biztosít. A tó halai: ponty, amur, harcsa, süllő, csuka, balin, keszegfélék, compó, kárász, ezüstkárász, busa.

A parton felállított kilátóból pompás képeket készíthetünk a tájról, innen a tó teljes területe belátható, a mellette elterülő parkerdő, kialakított pihenő és tűzrakó helyekkel pedig kiváló piknikezési helyszínül szolgál. A kisebb túrák kedvelői is találnak a tó környékén elfoglaltságot, ugyanis a parkerdőben tanösvény is található, amely a környékre jellemző élővilágot mutatja be. A terület természetvédelmi szempontból is jelentős, a Sóstó mellett lévő parkerdő, valamint a tóban fekvő sziget állatvilága és rekreációs jelentősége miatt helyi védettség alatt áll. Emellett parkerdő kultúrtörténeti emléket is őriz, bejáratánál található a Turul szobor, amely egy Árpád-kori temető emlékhelye.

Kiskunhalas egyik kiemelkedő természeti értéke a Sóstó, melyet Budapest felől az 53-as úton érkezve településünk határán, bal oldalon találjuk. Korábban a homokhátság környékére jellemzőek voltak a szél által formált, eolikus mederben kialakult szikes tavak, azonban a klíma változása, illetve az ember tevékenysége miatt ezek nagy része mára eltűnt. A Sóstó vízpótlását természetes körülmények között a közvetlen környezetének lejtésviszonyaiból adódó csapadékbefolyás, illetve a talajvíz biztosítja, így vízszintje ingadozó, csapadékosabb időszakban megemelkedik, aszály idején pedig csökken. A közel 50 ha-os tó nagy részét nádas övezi, nyílt vízfelület megközelítőleg 35 ha, átlagos vízmélysége egy méter körül mozog.

A tó elsődlegesen horgászati hasznosítású, de vízminősége jó, partvonala rendezett, így a füves strandrésze napozási és sportolási lehetőséget is biztosít. A horgászat szerelmeseinek a hínármentes meder jó horgászati lehetőségeket biztosít. A tó halai: ponty, amur, harcsa, süllő, csuka, balin, keszegfélék, compó, kárász, ezüstkárász, busa.

A parton felállított kilátóból pompás képeket készíthetünk a tájról, innen a tó teljes területe belátható, a mellette elterülő parkerdő, kialakított pihenő és tűzrakó helyekkel pedig kiváló piknikezési helyszínül szolgál. A kisebb túrák kedvelői is találnak a tó környékén elfoglaltságot, ugyanis a parkerdőben tanösvény is található, amely a környékre jellemző élővilágot mutatja be. A terület természetvédelmi szempontból is jelentős, a Sóstó mellett lévő parkerdő, valamint a tóban fekvő sziget állatvilága és rekreációs jelentősége miatt helyi védettség alatt áll. Emellett parkerdő kultúrtörténeti emléket is őriz, bejáratánál található a Turul szobor, amely egy Árpád-kori temető emlékhelye.

A terület a várost egykor körülölelő mocsárvilág maradványának tekinthető, mely mai mesterséges állapota ellenére is fontos vizes élőhely, ökológiai folyosó része. Számos védett madárfaj fészkelőhelye, kétéltűek ívóhelye. A záportározót körülölelő pihenőpark rekreációs, turisztikai célokat szolgál, kiváló kirándulóhely. 2016-ban a záportározók kezelése érdekében a területre vízi bivalyok lettek telepítve, továbbá a park területén több pihenőhely került kialakításra.

A terület a várost egykor körülölelő mocsárvilág maradványának tekinthető, mely mai mesterséges állapota ellenére is fontos vizes élőhely, ökológiai folyosó része. Számos védett madárfaj fészkelőhelye, kétéltűek ívóhelye. A záportározót körülölelő pihenőpark rekreációs, turisztikai célokat szolgál, kiváló kirándulóhely. 2016-ban a záportározók kezelése érdekében a területre vízi bivalyok lettek telepítve, továbbá a park területén több pihenőhely került kialakításra.

Kiskunhalas belterületének déli részén, a Kopolyai út mellett helyezkedik el ez a mindössze 0,12 ha kiterjedésű terület. Az egykori bolgárkertészet öntözőgödrét szegélyezi a 15 db mocsárciprus (Taxodium distichum), s a hozzá vezető úton fasort képez. A mocsárciprusok származási helye Észak-Amerika délkeleti része, ezt a 15 egyedet 1928-ban telepítették. A fák ősszel csodálatos látványt nyújtanak, mikor vörösbe borul a lombkoronájuk. 1977 óta élveznek helyi védettséget. Az öntözőgödörben a terület nagyságához viszonyítva számos mocsári teknős és különböző békafajok élnek.

Kiskunhalas belterületének déli részén, a Kopolyai út mellett helyezkedik el ez a mindössze 0,12 ha kiterjedésű terület. Az egykori bolgárkertészet öntözőgödrét szegélyezi a 15 db mocsárciprus (Taxodium distichum), s a hozzá vezető úton fasort képez. A mocsárciprusok származási helye Észak-Amerika délkeleti része, ezt a 15 egyedet 1928-ban telepítették. A fák ősszel csodálatos látványt nyújtanak, mikor vörösbe borul a lombkoronájuk. 1977 óta élveznek helyi védettséget. Az öntözőgödörben a terület nagyságához viszonyítva számos mocsári teknős és különböző békafajok élnek.

Az egykor a Kiskunság belsőbb területein is húzódó Ős-Duna medrét többször változtatta, mely során hordalékkúpokat alakított ki. A kiszáradt mederből a szél a homokot kifújta, a környező területeken elterítette. Ahol ezeken a területeken a növényborítottság megszűnt, vagy ki sem alakult, ott a szél ismételten kifejtette hatását, a szabadon lévő homokot összehordta, buckákat emelt belőle. A szél hatására ezek a sokszor 10 méter magasságot is elérő buckák elkezdtek „vándorolni”. Ezek a képződmények a Kiskunságra, így Kiskunhalas térségére is igen jellemzőek voltak az 1800-as évekig. Ekkor a helyi gazdák a buckákat eltúrták, helyüket szőlővel, gyümölcsössel, valamint akác-és nyárfaerdőkkel telepítették be, mely hatására a homok mozgása megállt.

A kiskunhalasi Fráter Domb a környék utolsó ilyen vándorló homokbuckája, mely szabadon látogatható, Natura 2000-es terület. Megközelíthetősége: a Sóstó felől az Olajosok útjától 1 km, majd jobbra az erdőben.

Az egykor a Kiskunság belsőbb területein is húzódó Ős-Duna medrét többször változtatta, mely során hordalékkúpokat alakított ki. A kiszáradt mederből a szél a homokot kifújta, a környező területeken elterítette. Ahol ezeken a területeken a növényborítottság megszűnt, vagy ki sem alakult, ott a szél ismételten kifejtette hatását, a szabadon lévő homokot összehordta, buckákat emelt belőle. A szél hatására ezek a sokszor 10 méter magasságot is elérő buckák elkezdtek „vándorolni”. Ezek a képződmények a Kiskunságra, így Kiskunhalas térségére is igen jellemzőek voltak az 1800-as évekig. Ekkor a helyi gazdák a buckákat eltúrták, helyüket szőlővel, gyümölcsössel, valamint akác-és nyárfaerdőkkel telepítették be, mely hatására a homok mozgása megállt.

A kiskunhalasi Fráter Domb a környék utolsó ilyen vándorló homokbuckája, mely szabadon látogatható, Natura 2000-es terület. Megközelíthetősége: a Sóstó felől az Olajosok útjától 1 km, majd jobbra az erdőben.