Sóstó
Kiskunhalas egykoron a „vizek városa” volt, kiterjedt mocsárvilággal bírt. Jellemző, hogy a várost akkoriban csak egy irányból lehetett megközelíteni, a többi irányból a mocsarak és a tavak védelmet biztosítottak. A kiskunhalasi Sóstó kialakulásában a szél játszotta a döntő szerepet, mely a pleisztocén vége felé elindította a homokot és az egész Kiskunság területén ÉNy-DK irányú szélvájta mélyedéseket alakított ki. A Sóstó gyógyvízként is szolgált.
A Sóstót 1947-ben kisajátították, a megmaradt létesítményeket lebontották. Ezek után a tavat fürdésre nem használták, medre eliszaposodott. A tó egészen a múlt század közepéig összefüggött a Dong-éri főcsatorna vonalában lévő mélyebb területekkel, ami régi írásokban Halastó néven volt ismert. Aszályos években többször kiszáradt (például 1962-ben), azonban a csapadékosabb éveknek köszönhetően többször meg is áradt: 1937-ben, valamint 1940-41- ben is „árvizet” jegyeztek fel. A Dong-éri főcsatorna megépítésével a Sóstó maradt a város egyetlen nyílt vízfelületű természetes állóvize. A tónak hiába nincs felszíni lefolyása, a természetes utánpótlást csak a csapadék s a talajvíz-hozzáfolyás biztosítja. Ennek kiküszöbölésére 1984-óta két artézi kútból próbálják megoldani a vízutánpótlást. Jelenlegi állapota szerint a tó állóvíz, ezen belül kistó típusú természetes állóvíz, azaz kis felületű és sekély vízmélységű. Állandó területe 53,2 ha. Mélysége átlagosan 1-2 m között változik. A tó északi részén egy nagyobb kiterjedésű nádas sziget található, rajta egybibés galagonyabokrok valamint nagyrészt nádasok találhatók.
Kiskunhalas egykoron a „vizek városa” volt, kiterjedt mocsárvilággal bírt. Jellemző, hogy a várost akkoriban csak egy irányból lehetett megközelíteni, a többi irányból a mocsarak és a tavak védelmet biztosítottak. A kiskunhalasi Sóstó kialakulásában a szél játszotta a döntő szerepet, mely a pleisztocén vége felé elindította a homokot és az egész Kiskunság területén ÉNy-DK irányú szélvájta mélyedéseket alakított ki. A Sóstó gyógyvízként is szolgált.
A Sóstót 1947-ben kisajátították, a megmaradt létesítményeket lebontották. Ezek után a tavat fürdésre nem használták, medre eliszaposodott. A tó egészen a múlt század közepéig összefüggött a Dong-éri főcsatorna vonalában lévő mélyebb területekkel, ami régi írásokban Halastó néven volt ismert. Aszályos években többször kiszáradt (például 1962-ben), azonban a csapadékosabb éveknek köszönhetően többször meg is áradt: 1937-ben, valamint 1940-41- ben is „árvizet” jegyeztek fel. A Dong-éri főcsatorna megépítésével a Sóstó maradt a város egyetlen nyílt vízfelületű természetes állóvize. A tónak hiába nincs felszíni lefolyása, a természetes utánpótlást csak a csapadék s a talajvíz-hozzáfolyás biztosítja. Ennek kiküszöbölésére 1984-óta két artézi kútból próbálják megoldani a vízutánpótlást. Jelenlegi állapota szerint a tó állóvíz, ezen belül kistó típusú természetes állóvíz, azaz kis felületű és sekély vízmélységű. Állandó területe 53,2 ha. Mélysége átlagosan 1-2 m között változik. A tó északi részén egy nagyobb kiterjedésű nádas sziget található, rajta egybibés galagonyabokrok valamint nagyrészt nádasok találhatók.