A homoki báránypirosító egykoron közkedvelt festőnövény volt, innen ered a növény neve is. Gyakorta egyszerűen báránypirosítónak, illetve homoki pirosítónak nevezik. Annak idején a Kiskunságban így Kiskunhalason egyaránt férfiak és nők is gyűjtötték a piros színt adó növényt. A homoki báránypirosítót ruhák, italok, szépítőszerek, állatok festésére egyaránt használták. Tálasi István és Nagy Czirok László is megemlítik néprajzi írásaikban, mint kiskunsági, kiskunhalasi emberek által rendszeresen használt növényt. További népi nevei: pirosító gyökér, piros ökörnyelv, pirítófű, pirosítófű. Magyarországon leginkább a Duna–Tisza-közén nő, ahol a homokok meszesek.

A homoki báránypirosító egykoron közkedvelt festőnövény volt, innen ered a növény neve is. Gyakorta egyszerűen báránypirosítónak, illetve homoki pirosítónak nevezik. Annak idején a Kiskunságban így Kiskunhalason egyaránt férfiak és nők is gyűjtötték a piros színt adó növényt. A homoki báránypirosítót ruhák, italok, szépítőszerek, állatok festésére egyaránt használták. Tálasi István és Nagy Czirok László is megemlítik néprajzi írásaikban, mint kiskunsági, kiskunhalasi emberek által rendszeresen használt növényt. További népi nevei: pirosító gyökér, piros ökörnyelv, pirítófű, pirosítófű. Magyarországon leginkább a Duna–Tisza-közén nő, ahol a homokok meszesek.