Menü bezárása
Asztali nézet
Akadálymentes nézet

                  Elektronikus ügyintézés

  Van hozzáférése? | lépjen be
Váltás az akadálymentes honlapra  2024. október 09. | Ma Dénes napja van.

Szilády Áron életműve

Szilády Áron (Ságvár, 1837. november 3. – Kiskunhalas, 1922. március 20.) református lelkész, irodalomtörténész, nyelvész, orientalista és a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Gimnáziumi évei alatt Kiskunhalason és Nagykőrösön tanult. 1853-tól teológiát hallgatott Debrecenben. 1857-től - a török nyelv elsajátítása céljából - Konstantinápolyban és Kis-Ázsiában tartózkodott. 1858-ban került a göttingeni egyetemre tanulni. 1863-tól haláláig lelkészként szolgált Kiskunhalason. 1885-ben a dunamelléki református egyházkerület főjegyzője lett. 1865 és 1878 között a Szabadelvű Párti országgyűlési képviselője. Saját bevallása szerint 27 nyelven írt és olvasott. 1861-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1876-tól rendes tagja is volt. Tevékenységének köszönhetően 1892-től új épületbe költözhetett a helyi gimnázium. 1893-tól haláláig volt az Irodalomtörténeti Közlemények szerkesztője. 1896-ban a budapesti és a kolozsvári egyetem díszdoktorává avatták.
A tudományos életben kiemelkedőt alkotott, a korszak egyik legfontosabb turkológusa.

Szilády Áron (Ságvár, 1837. november 3. – Kiskunhalas, 1922. március 20.) református lelkész, irodalomtörténész, nyelvész, orientalista és a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Gimnáziumi évei alatt Kiskunhalason és Nagykőrösön tanult. 1853-tól teológiát hallgatott Debrecenben. 1857-től - a török nyelv elsajátítása céljából - Konstantinápolyban és Kis-Ázsiában tartózkodott. 1858-ban került a göttingeni egyetemre tanulni. 1863-tól haláláig lelkészként szolgált Kiskunhalason. 1885-ben a dunamelléki református egyházkerület főjegyzője lett. 1865 és 1878 között a Szabadelvű Párti országgyűlési képviselője. Saját bevallása szerint 27 nyelven írt és olvasott. 1861-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1876-tól rendes tagja is volt. Tevékenységének köszönhetően 1892-től új épületbe költözhetett a helyi gimnázium. 1893-tól haláláig volt az Irodalomtörténeti Közlemények szerkesztője. 1896-ban a budapesti és a kolozsvári egyetem díszdoktorává avatták.
A tudományos életben kiemelkedőt alkotott, a korszak egyik legfontosabb turkológusa.