Szász Károly (Nagyenyed, 1829. jún. 15.- Budapest, 1905. okt. 15.) református lelkész, püspök, műfordító, egyházi író. Apja szemerjai Szász Károly a nagyenyedi kollégium híres jogtanára, anyja Münstermann Franciska. Középiskoláit szülővárosában és Kolozsváron végezte. 1848-ban, a szabadságharc idején Pestre költözött, ahová apját államtitkárnak nevezték ki, s ő az egyetemen matematikai előadásokat hallgatott, majd Debrecenben, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban fogalmazó tisztséget töltött be. A szabadságharc bukása (1849) után bujkált, nevelősködött. 1851-ben papi vizsgát tett. 1851-től Nagykőrösön, 1853-54-ben Kecskeméten matematika tanár. 1854-től Kézdivásárhelyen, 1857-től Kunszentmiklóson, 1863-tól Szabadszálláson volt lelkész. 1852-ben feleségül vette unokahúgát, Szász Pólát (Iduna), aki még nagykőrösi éveiben meghalt. Második felesége halasi leány, Bibó Antónia volt. Ezért is pályázott a halasi szószékre Szilády László halála után 1863-ban, mert feleségének tekintélyes birtokos rokonai voltak itt. De a köznép nem őt, hanem Szilády Áront, Szilády László fiát választotta meg, jóllehet Szász Károly már tagja volt az Akadémiának, a Kisfaludy Társaságnak és 8 évvel volt idősebb Szilády Áronnál. 1865-től Deák-párti országgyűlési képviselő. 1867-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban osztálytanácsos, majd miniszteri tanácsos. Az MTA-nak 1858-tól, a Kisfaludy Társaságnak 1860-tól tagja. 1882-ben a budapesti egyetemen magántanári képesítést szerzett. 1884-ben a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke lett. Szász Károly sokat tartózkodott Halason felesége rokonai körében, különösen a nyári hónapokban. Itt a vidéki csendben végezte irodalmi tevékenységét, itt fordította Dantét is. Barátságban volt a város vezetőivel, a gimnázium tanáraival, s főleg Szilády Áronnal, akinek sok esetben segítségére volt az új gimnázium felépítésében. A Szilády Áron Társaság 2000 márciusában emlékkonferenciát rendezett róla, melyen dédunokája, Varga Domokos író tartott megemlékezést. Főbb művei: Szász Károly költeményei (1861), Trencséni Csák (eposz, 1861), Heródes (1867), Álmos (dráma, 1870), Salamon (1878), A világ nagy eposzai (I-II. 1881-82), Szász Károly kisebb költeményei (1883), Schiller (élet- és jellemrajz, 1887), Attila halála (dráma, 1893), Szász Károly művei (válogatta és sajtó alá rendezte Ravasz László, 1930). Emlékét emléktábla és utca őrzi.

Szász Károly, bár nem városunk szülötte volt, mégis, kiemelkedő szellemi tevékenysége révén kiérdemli a neki járó tiszteletet és megbecsülést az utókor részéről, hiszen alkotó részvétele a város atyáinak döntéseiben, illetve határozataiban úgy vélem, kitörölhetetlen nyomot hagyott Kiskunhalas város életében. Szász Károly az MTA (Magyar Tudományos Akadémia) tagja is volt, művelt, széles látókörű értelmiségi. Püspök, tanító, lelkész, miniszteri tanácsos majd országgyűlési képviselő lévén kitűnően tudott bánni a szavakkal, amelynek eredményeképpen nagy népszerűségre és hírnévre tett szert. 

Szász Károly (Nagyenyed, 1829. jún. 15.- Budapest, 1905. okt. 15.) református lelkész, püspök, műfordító, egyházi író. Apja szemerjai Szász Károly a nagyenyedi kollégium híres jogtanára, anyja Münstermann Franciska. Középiskoláit szülővárosában és Kolozsváron végezte. 1848-ban, a szabadságharc idején Pestre költözött, ahová apját államtitkárnak nevezték ki, s ő az egyetemen matematikai előadásokat hallgatott, majd Debrecenben, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban fogalmazó tisztséget töltött be. A szabadságharc bukása (1849) után bujkált, nevelősködött. 1851-ben papi vizsgát tett. 1851-től Nagykőrösön, 1853-54-ben Kecskeméten matematika tanár. 1854-től Kézdivásárhelyen, 1857-től Kunszentmiklóson, 1863-tól Szabadszálláson volt lelkész. 1852-ben feleségül vette unokahúgát, Szász Pólát (Iduna), aki még nagykőrösi éveiben meghalt. Második felesége halasi leány, Bibó Antónia volt. Ezért is pályázott a halasi szószékre Szilády László halála után 1863-ban, mert feleségének tekintélyes birtokos rokonai voltak itt. De a köznép nem őt, hanem Szilády Áront, Szilády László fiát választotta meg, jóllehet Szász Károly már tagja volt az Akadémiának, a Kisfaludy Társaságnak és 8 évvel volt idősebb Szilády Áronnál. 1865-től Deák-párti országgyűlési képviselő. 1867-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban osztálytanácsos, majd miniszteri tanácsos. Az MTA-nak 1858-tól, a Kisfaludy Társaságnak 1860-tól tagja. 1882-ben a budapesti egyetemen magántanári képesítést szerzett. 1884-ben a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke lett. Szász Károly sokat tartózkodott Halason felesége rokonai körében, különösen a nyári hónapokban. Itt a vidéki csendben végezte irodalmi tevékenységét, itt fordította Dantét is. Barátságban volt a város vezetőivel, a gimnázium tanáraival, s főleg Szilády Áronnal, akinek sok esetben segítségére volt az új gimnázium felépítésében. A Szilády Áron Társaság 2000 márciusában emlékkonferenciát rendezett róla, melyen dédunokája, Varga Domokos író tartott megemlékezést. Főbb művei: Szász Károly költeményei (1861), Trencséni Csák (eposz, 1861), Heródes (1867), Álmos (dráma, 1870), Salamon (1878), A világ nagy eposzai (I-II. 1881-82), Szász Károly kisebb költeményei (1883), Schiller (élet- és jellemrajz, 1887), Attila halála (dráma, 1893), Szász Károly művei (válogatta és sajtó alá rendezte Ravasz László, 1930). Emlékét emléktábla és utca őrzi.

Szász Károly, bár nem városunk szülötte volt, mégis, kiemelkedő szellemi tevékenysége révén kiérdemli a neki járó tiszteletet és megbecsülést az utókor részéről, hiszen alkotó részvétele a város atyáinak döntéseiben, illetve határozataiban úgy vélem, kitörölhetetlen nyomot hagyott Kiskunhalas város életében. Szász Károly az MTA (Magyar Tudományos Akadémia) tagja is volt, művelt, széles látókörű értelmiségi. Püspök, tanító, lelkész, miniszteri tanácsos majd országgyűlési képviselő lévén kitűnően tudott bánni a szavakkal, amelynek eredményeképpen nagy népszerűségre és hírnévre tett szert.