Nagy Szeder István (ifjabb) életműve

Ifjabb Nagy Szeder István (1907-1994) idősebb Nagy Szeder István építész, levéltáros, helytörténész és Erdélyi Emília gyermeke. Műszaki, helytörténeti, politikai, közéleti érdeklődése édesapja hatására már ifjú korában élénk volt. 1926-tól, mint mérnökhallgató gyakornokként kezdett dolgozni a városházán. Tehetségét hamar felfedezték. Egyedülálló tanya térképeket készített. Kiváló műszaki dokumentációinak egyike a Múzeumok és Műemlékek Országos Bizottsága megbízásából készült, halasi műemlék Sáfrik-féle szélmalom 119 rajzon rögzített részletes felmérése, amit a világ egyetlen, teljes részletességű szélmalom felmérésének, felvételének minősítettek! Helytörténeti kutatásai, dokumentáció gyűjteménye igen szerteágazó. Kiskunhalas közéletében nagyon jelentős volt a közösség szervező, politikai tevékenysége. Ezen a területen országos jelentőségű, országosan is példaértékű cselekedetei voltak 1945-ben és 1956-ban!

1930-ban lépett be a Gál Gaszton- féle Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Pártba.

1936-ban a kisbirtokosok érdekképviselete, valamint dr. Fekete Imre polgármesternek az idős Nagy Szeder Istvánnal szembeni visszaélése miatti nézeteltérésük okán a polgármester elbocsátotta a városházi állásából.

Hatékony érdekképviseletével, következetességével hamarosan a kisgazdák bizalmija, majd 1945-ben a párt elnöke, vármegyei és országos választmányi tagja lett.

Az általa kifejlesztett, egyedülálló halasi demokratikus szervezési rendszerrel (amit később Pfeiffer Zoltán a Függetlenségi Párt elnöke „halasi normának” nevezett) néhány hónap alatt igen erős, szolidáris, 7900 tagú Kisgazda Pártot szervezett Halason. Választási rendszerében nincs jelölőbizottság. Minden szintű vezetőt titkos jelöléssel és titkos választással, egyszerű módszerrel, közvetlenül választanak. Erre a rendkívül hatékony, egyedi szervezési rendszerre (amit egyébként napjainkban is alkalmazni lehetne) sincs még egy példa az országban.

Amikor 1947-ben a Kisgazdapárt országos vezetése balra tolódott (Dobi István), Nagy Szeder Istvánt kizárták a Kisgazdapártból. Ekkor a Magyar Függetlenségi Párt indította, és az 1947-es országgyűlési választáson ennek a pártnak a Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog vármegyei listájáról került be a parlamentbe. Mandátumát 1947 novemberében az Országos Választási Bizottság megsemmisítette. Nem sokkal később letartóztatták, és a Buda- Dél internáló táborba hurcolták, ahonnan 1948. december 4-én szabadult, majd rendőri felügyelet alá került. Tehát 1947-ben a kommunista Belügyminisztérium csak úgy tudta az igen erős, szolidáris Halasi Kisgazdapártot megtörni, szétverni, hogy vezetőjét Nagy Szeder Istvánt lefogták.

Az 1956-os forradalom napjaiban Kiskunhalason is egyre kritikusabb helyzet alakult ki. A halálos áldozatokat követelő sortűz után a Forradalmi Tanács egyre kevésbé tudta uralni a feszült helyzetet, ezért, küldöttséget menesztett a nagy tekintélyű kisgazda vezetőhöz, Nagy Szeder Istvánhoz, hogy segítsen. Nagy Szeder Istvánnak nem csak vezetői, de emberi nagyságát is mutatja, hogy amikor szeretett szülővárosa vészhelyzetbe került, vezetői csődöt mondtak, ő engedett egykori üldözői kérésének és segített.

A négy közül egyik feltétele az volt, hogy 48 órán belül tartsanak titkos szavazást a 4 koalíciós pártra. A reménye, hogy 9 év után is pillanatok alatt talpra tudja állítani az erős Kisgazda Pártot, fényesen beigazolódott, mert pártja elsöprő, 76 %-os győzelmet aratott, a kommunisták mindössze 4 %-ot értek el.

Kiskunhalason, az országban egyedülálló módon, demokratikus választással döntötték meg a szocializmust, és alakították ki a többpárt rendszert 1956-ban. Ennek a szabadválasztásnak a ténye országos jelentőségű, messze túlmutat Kiskunhalas határain.

De óriási jelentősége volt, már másnap, november 2-án Kiskunhalason is, ekkor sikerült Nagy Szeder Istvánnak a választási eredményre hivatkozva megakadályoznia egy hatalmas vérontást. A Védelmi Bizottság a kiképzetlen lakosság fölfegyverzésére készült, abból a célból, hogy szembe szálljanak a város határában vonuló hatalmas szovjet páncélos túlerővel. Nagy Szeder István nem vállalta a felelősséget az előre látható vérfürdőért, és szeretett szülővárosa szétrombolásáért, ezért nem járult hozzá az általános mozgósításhoz.

November 23-án megemlékezést szervezett a forradalom emlékére. 1956/57 telén a helyi református egyházzal együtt nagyszabású adománygyűjtést szervezett a nélkülöző Pesterzsébet-Pacsirtatelep családok (több mint 800 család) számára. A felajánlott 40 vagonnyi adományból 1957. január 13-án 16 vagonnyit sikerült is eljuttatni a rászoruló családokhoz.

1957. február 7-én mégis letartóztatták, dr. Szobonya Zoltánnal együtt Kecskemétre szállították. Itt 1958 márciusában a Kecskeméti Megyei Bíróság a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával három év börtönre a közügyektől való eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra ítélte, két évre kitiltották a város területéről.

1958.novemberében, másodfokon a Legfelsőbb Bíróság, méltányolva azt, hogy Nagy Szeder István rendet és nyugalmat teremtett, elismerve, hogy a népszavazás villámhárítóként működött, két év és négy hónapra mérsékelte a büntetését.

Nagy Szeder István, mint kiváló szakember a nagy BP-i Országos Börtön Mérnöki Iroda vezetőjeként 43 börtönt járt meg, és mérte föl az épület állományt.

Kiszabadulása után is megbélyegzett ellenforradalmár maradt. Minden eszközzel akadályozták, hogy munkát vállalhasson. Évtizedekig megfigyelték, elszigetelték, kirekesztették. Hosszú évek után tudott csak Kiskunmajsán munkához jutni. 1974-től magántervezői engedélyt kapott, ugyanakkor 1976.évi nyugdíjazásáig a Kiskunhalas és Vidéke Sütőipari Vállalat műszaki tanácsadójaként dolgozott. Mérnöki munkája mellett folytatta a helytörténeti kutatásait, helyismereti előadásokat tartott. A közélettől visszavonulni kényszerült, de a régi református temető 1975-ös felszámolásakor tiltakozott, és levélben fordult az Elnöki Tanácshoz. Az 1980-as évek végétől publikálhatott, több helytörténeti cikke jelent meg a Halasi Tükör és a Műhely Napló hasábjain, Számos munkája kéziratban maradt.

1991-ben díszpolgári kitüntetést kapott Kiskunhalason. 1994-ben hunyt el.

Nagy Szeder István (ifjabb) életműve

Ifjabb Nagy Szeder István (1907-1994) idősebb Nagy Szeder István építész, levéltáros, helytörténész és Erdélyi Emília gyermeke. Műszaki, helytörténeti, politikai, közéleti érdeklődése édesapja hatására már ifjú korában élénk volt. 1926-tól, mint mérnökhallgató gyakornokként kezdett dolgozni a városházán. Tehetségét hamar felfedezték. Egyedülálló tanya térképeket készített. Kiváló műszaki dokumentációinak egyike a Múzeumok és Műemlékek Országos Bizottsága megbízásából készült, halasi műemlék Sáfrik-féle szélmalom 119 rajzon rögzített részletes felmérése, amit a világ egyetlen, teljes részletességű szélmalom felmérésének, felvételének minősítettek! Helytörténeti kutatásai, dokumentáció gyűjteménye igen szerteágazó. Kiskunhalas közéletében nagyon jelentős volt a közösség szervező, politikai tevékenysége. Ezen a területen országos jelentőségű, országosan is példaértékű cselekedetei voltak 1945-ben és 1956-ban!

1930-ban lépett be a Gál Gaszton- féle Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Pártba.

1936-ban a kisbirtokosok érdekképviselete, valamint dr. Fekete Imre polgármesternek az idős Nagy Szeder Istvánnal szembeni visszaélése miatti nézeteltérésük okán a polgármester elbocsátotta a városházi állásából.

Hatékony érdekképviseletével, következetességével hamarosan a kisgazdák bizalmija, majd 1945-ben a párt elnöke, vármegyei és országos választmányi tagja lett.

Az általa kifejlesztett, egyedülálló halasi demokratikus szervezési rendszerrel (amit később Pfeiffer Zoltán a Függetlenségi Párt elnöke „halasi normának” nevezett) néhány hónap alatt igen erős, szolidáris, 7900 tagú Kisgazda Pártot szervezett Halason. Választási rendszerében nincs jelölőbizottság. Minden szintű vezetőt titkos jelöléssel és titkos választással, egyszerű módszerrel, közvetlenül választanak. Erre a rendkívül hatékony, egyedi szervezési rendszerre (amit egyébként napjainkban is alkalmazni lehetne) sincs még egy példa az országban.

Amikor 1947-ben a Kisgazdapárt országos vezetése balra tolódott (Dobi István), Nagy Szeder Istvánt kizárták a Kisgazdapártból. Ekkor a Magyar Függetlenségi Párt indította, és az 1947-es országgyűlési választáson ennek a pártnak a Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog vármegyei listájáról került be a parlamentbe. Mandátumát 1947 novemberében az Országos Választási Bizottság megsemmisítette. Nem sokkal később letartóztatták, és a Buda- Dél internáló táborba hurcolták, ahonnan 1948. december 4-én szabadult, majd rendőri felügyelet alá került. Tehát 1947-ben a kommunista Belügyminisztérium csak úgy tudta az igen erős, szolidáris Halasi Kisgazdapártot megtörni, szétverni, hogy vezetőjét Nagy Szeder Istvánt lefogták.

Az 1956-os forradalom napjaiban Kiskunhalason is egyre kritikusabb helyzet alakult ki. A halálos áldozatokat követelő sortűz után a Forradalmi Tanács egyre kevésbé tudta uralni a feszült helyzetet, ezért, küldöttséget menesztett a nagy tekintélyű kisgazda vezetőhöz, Nagy Szeder Istvánhoz, hogy segítsen. Nagy Szeder Istvánnak nem csak vezetői, de emberi nagyságát is mutatja, hogy amikor szeretett szülővárosa vészhelyzetbe került, vezetői csődöt mondtak, ő engedett egykori üldözői kérésének és segített.

A négy közül egyik feltétele az volt, hogy 48 órán belül tartsanak titkos szavazást a 4 koalíciós pártra. A reménye, hogy 9 év után is pillanatok alatt talpra tudja állítani az erős Kisgazda Pártot, fényesen beigazolódott, mert pártja elsöprő, 76 %-os győzelmet aratott, a kommunisták mindössze 4 %-ot értek el.

Kiskunhalason, az országban egyedülálló módon, demokratikus választással döntötték meg a szocializmust, és alakították ki a többpárt rendszert 1956-ban. Ennek a szabadválasztásnak a ténye országos jelentőségű, messze túlmutat Kiskunhalas határain.

De óriási jelentősége volt, már másnap, november 2-án Kiskunhalason is, ekkor sikerült Nagy Szeder Istvánnak a választási eredményre hivatkozva megakadályoznia egy hatalmas vérontást. A Védelmi Bizottság a kiképzetlen lakosság fölfegyverzésére készült, abból a célból, hogy szembe szálljanak a város határában vonuló hatalmas szovjet páncélos túlerővel. Nagy Szeder István nem vállalta a felelősséget az előre látható vérfürdőért, és szeretett szülővárosa szétrombolásáért, ezért nem járult hozzá az általános mozgósításhoz.

November 23-án megemlékezést szervezett a forradalom emlékére. 1956/57 telén a helyi református egyházzal együtt nagyszabású adománygyűjtést szervezett a nélkülöző Pesterzsébet-Pacsirtatelep családok (több mint 800 család) számára. A felajánlott 40 vagonnyi adományból 1957. január 13-án 16 vagonnyit sikerült is eljuttatni a rászoruló családokhoz.

1957. február 7-én mégis letartóztatták, dr. Szobonya Zoltánnal együtt Kecskemétre szállították. Itt 1958 márciusában a Kecskeméti Megyei Bíróság a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával három év börtönre a közügyektől való eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra ítélte, két évre kitiltották a város területéről.

1958.novemberében, másodfokon a Legfelsőbb Bíróság, méltányolva azt, hogy Nagy Szeder István rendet és nyugalmat teremtett, elismerve, hogy a népszavazás villámhárítóként működött, két év és négy hónapra mérsékelte a büntetését.

Nagy Szeder István, mint kiváló szakember a nagy BP-i Országos Börtön Mérnöki Iroda vezetőjeként 43 börtönt járt meg, és mérte föl az épület állományt.

Kiszabadulása után is megbélyegzett ellenforradalmár maradt. Minden eszközzel akadályozták, hogy munkát vállalhasson. Évtizedekig megfigyelték, elszigetelték, kirekesztették. Hosszú évek után tudott csak Kiskunmajsán munkához jutni. 1974-től magántervezői engedélyt kapott, ugyanakkor 1976.évi nyugdíjazásáig a Kiskunhalas és Vidéke Sütőipari Vállalat műszaki tanácsadójaként dolgozott. Mérnöki munkája mellett folytatta a helytörténeti kutatásait, helyismereti előadásokat tartott. A közélettől visszavonulni kényszerült, de a régi református temető 1975-ös felszámolásakor tiltakozott, és levélben fordult az Elnöki Tanácshoz. Az 1980-as évek végétől publikálhatott, több helytörténeti cikke jelent meg a Halasi Tükör és a Műhely Napló hasábjain, Számos munkája kéziratban maradt.

1991-ben díszpolgári kitüntetést kapott Kiskunhalason. 1994-ben hunyt el.