Nagy Kálmán (1872. ápr. 17. Kiskunhalas – 1902. febr. 23. Budapest) szobrász.
Szülővárosában járt gimnáziumba, ahol rajztanára, Dékáni Árpád hamar felismerte tehetségét, és a művészpálya felé irányította figyelmét. Ennek köszönhető, hogy a kilenc gyermekes, szegény családból származó Nagy Kálmán 1888 szeptemberében Budapestre került az Iparművészeti Iskola kisplasztikai osztályába. Mesterei Bezerédy Gyula és Zala György voltak. 1897-ben mutatta be a Műcsarnokban a Kődobáló c. kisplasztikáját, amellyel azonnal elismerést szerzett. A következő évben elnyerte a székesfőváros 2000 forintos szobrászati ösztöndíját. Az 1900. évi párizsi világkiállításra állami megbízást kapott a magyar népélet jellegzetes figuráinak kisplasztikai megmintázására. A legsikerültebb alkotásokat az állam megvásárolta az alakulóban lévő Szépművészeti Múzeum (ma Magyar Nemzeti Galéria) számára. A művek terrakotta változatai Párizsban elnyerték a világkiállítás ezüstérmét. Nagy Kálmán 1900-ban Itáliában, Franciaországban, Németországban járt tanulmányúton és érezhetően a kor meghatározó szobrásza, August Rodin hatása alá került. Ilyen festő hatású felületképzéssel carrarai márványból alkotta meg (1899-1902 között) Kiskunhalas város megrendelésére Erzsébet királyné mellszobrát, amely a korabeli közgyűlési terembe került. A szobor ma a Thorma János Múzeum tulajdona, és a halasi Csipkeház aulájában tekinthető meg. 1901-ben Budapesten elnyerte az ún. Millacher-kút pályázatát. A kiskunhalasi református öregtemetőben temették el. Életművének jelentős része nyomtalanul eltűnt. Mintegy 10 kisplasztikája, szobra maradt fenn, melyek a Nemzeti Galériában, illetve a Thorma János Múzeumban találhatók. Emlékét utca őrzi. 

Nagy Kálmán a 19. század végi, 20. század eleji magyar szobrászat egyik legnagyobb ígéreteként hunyt el fájdalmasan fiatalon. Az utókor számára fennmaradt művei példázatul szolgálnak e rendkívüli művészi erejű életműre.

Nagy Kálmán (1872. ápr. 17. Kiskunhalas – 1902. febr. 23. Budapest) szobrász.
Szülővárosában járt gimnáziumba, ahol rajztanára, Dékáni Árpád hamar felismerte tehetségét, és a művészpálya felé irányította figyelmét. Ennek köszönhető, hogy a kilenc gyermekes, szegény családból származó Nagy Kálmán 1888 szeptemberében Budapestre került az Iparművészeti Iskola kisplasztikai osztályába. Mesterei Bezerédy Gyula és Zala György voltak. 1897-ben mutatta be a Műcsarnokban a Kődobáló c. kisplasztikáját, amellyel azonnal elismerést szerzett. A következő évben elnyerte a székesfőváros 2000 forintos szobrászati ösztöndíját. Az 1900. évi párizsi világkiállításra állami megbízást kapott a magyar népélet jellegzetes figuráinak kisplasztikai megmintázására. A legsikerültebb alkotásokat az állam megvásárolta az alakulóban lévő Szépművészeti Múzeum (ma Magyar Nemzeti Galéria) számára. A művek terrakotta változatai Párizsban elnyerték a világkiállítás ezüstérmét. Nagy Kálmán 1900-ban Itáliában, Franciaországban, Németországban járt tanulmányúton és érezhetően a kor meghatározó szobrásza, August Rodin hatása alá került. Ilyen festő hatású felületképzéssel carrarai márványból alkotta meg (1899-1902 között) Kiskunhalas város megrendelésére Erzsébet királyné mellszobrát, amely a korabeli közgyűlési terembe került. A szobor ma a Thorma János Múzeum tulajdona, és a halasi Csipkeház aulájában tekinthető meg. 1901-ben Budapesten elnyerte az ún. Millacher-kút pályázatát. A kiskunhalasi református öregtemetőben temették el. Életművének jelentős része nyomtalanul eltűnt. Mintegy 10 kisplasztikája, szobra maradt fenn, melyek a Nemzeti Galériában, illetve a Thorma János Múzeumban találhatók. Emlékét utca őrzi. 

Nagy Kálmán a 19. század végi, 20. század eleji magyar szobrászat egyik legnagyobb ígéreteként hunyt el fájdalmasan fiatalon. Az utókor számára fennmaradt művei példázatul szolgálnak e rendkívüli művészi erejű életműre.