Asztali nézet
Akadálymentes nézet
  Van hozzáférése? | lépjen be
Váltás az akadálymentes honlapra  2021. október 20. | Ma Vendel és Irén napja van.

Lakatos Vince életműve

Kép: Lakatos Vince életműve

Lakatos Vince (1907. január 21., Mikelaka – 1978. február 20., Budapest) író, fotográfus, filmrendező. Kiskunhalasra édesapja áthelyezésekor került. Harkapusztán járt általános iskolába, napi 12 km-t gyalogolva. Ezek az évek és a tanyai szegényparasztok élete mély nyomot hagyott benne. Ez lett a témája újságcikkeinek, fényképeinek, regényeinek, majd az általa írt és rendezett filmek jelentős részének is. 
1918-tól a kiskunhalasi református gimnázium diákja. Az 1920-as évek végén iratkozik be a szegedi egyetem jogi karára. Anyagi okokból abba kellett hagynia az iskolát. 1929-től a kiskunhalasi Polgármesteri Hivatalban vállalt állást mint végrehajtó, majd írnok.
Lakatos Vince a Halasi Hírlap első számától kezdve 1933 júniusától Budapestre költözéséig, 1941 januárjáig meghatározó személyisége a halasi újságírásnak. Sok esetben egyedül írja a Halasi Hírlap majd a Kunsági Napló, továbbá a Halasi Újság számait. Mindhárom lapnak szerkesztője, az utóbbi kettőnek egyben alapítója és felelős szerkesztője is. A 30-as évek közepén hírlapíróként kezdett fényképezni, és mindvégig szocioriportjai határozták meg fotográfusi érdeklődését. 1938-ban összeállítja első szociográfiájának kéziratát. 
Fotográfusi életműve nem választható el az újságíróitól, sőt az íróitól sem. Filmrendezőként és forgatókönyvíróként pedig egyértelműen a korábbi írásai és fényképei szemléletét viszi tovább. Riportjaira, történeti tárgyú cikkeire a szociografikus szemlélet a jellemző. Tényfeltáró riportjaiban nemcsak a gazdálkodókat, parasztpolgárokat mutatja be az újság hasábjain, hanem a világtól elzárt homoki tanyákon, földbe vájt kunyhókban élő, magukra hagyott szegényeket, a mostoha körülmények között tanuló és tanító pusztai kisdiákokat és tanítókat is. Élethelyzetéből adódik, hogy irodalmi, szociográfusi élményanyagára mint a terepre hivatalból kijáró városházi alkalmazott és mint hírlapíró tesz szert. Az újságíróként és a hozzá kapcsolódó riportokat dokumentáló fényképészként szerzett ismereteket, tapasztalatokat nagyszerűen hasznosítja majd a negyvenes évek első felében megjelenő, szociális ihletettségű irodalmi műveiben. Szocioriportjai több bekezdését később szó szerint beépíti novelláiba az Árva népem, Egykutyások, Hatrongyos című kötetekbe.
Budapestre költözésekor először a Földművelésügyi Minisztériumban kezd dolgozni, de még ebben az évben a Nemzeti Újság majd a Függetlenség, később az Esti Újság főállású munkatársa lesz. 1942-ben elnyeri a Rákosi Jenő Újságíró Díjat. 1945 után ismét a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozik, de ekkor már az oktatás és az ismeretterjesztés a feladata. Így került kapcsolatba a filmezéssel. Először rövid témavázlatokat írt, majd dokumentumfilmes szakemberek hiányában maga kezdett forgatni. 1948-tól a Híradó és Dokumentumfilm Gyárba került rendezőként és forgatókönyvíróként. Mintegy 180 rövidfilmet és három, egész estét betöltő filmet készített pályafutása során. Filmjeiért 35 díjat kapott hazai és külföldi fesztiválokon. Élete során megkapta az érdemes művész (1971), a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze (1973) díjakat. Halas környékét bemutató filmek: Futóhomok (1950), Naplemente (1978) Halas a hatalmas (1979).
Emlékét utcanév és a Baky-kastélynál emléktábla őrzi. 
Az általa rögzített képek, filmek, riportok Kiskunhalas város újabb kori történetének nélkülözhetetlen és pótolhatatlan kordokumentumai. Kultúrtörténeti, szociográfiai munkássága, a szegény emberek iránt érzett felelőssége, lokálpatriotizmusa igazolja és indokolja életműve bekerülését a Kiskunhalasi Értéktárba.

Kép: Lakatos Vince életműve

Lakatos Vince (1907. január 21., Mikelaka – 1978. február 20., Budapest) író, fotográfus, filmrendező. Kiskunhalasra édesapja áthelyezésekor került. Harkapusztán járt általános iskolába, napi 12 km-t gyalogolva. Ezek az évek és a tanyai szegényparasztok élete mély nyomot hagyott benne. Ez lett a témája újságcikkeinek, fényképeinek, regényeinek, majd az általa írt és rendezett filmek jelentős részének is. 
1918-tól a kiskunhalasi református gimnázium diákja. Az 1920-as évek végén iratkozik be a szegedi egyetem jogi karára. Anyagi okokból abba kellett hagynia az iskolát. 1929-től a kiskunhalasi Polgármesteri Hivatalban vállalt állást mint végrehajtó, majd írnok.
Lakatos Vince a Halasi Hírlap első számától kezdve 1933 júniusától Budapestre költözéséig, 1941 januárjáig meghatározó személyisége a halasi újságírásnak. Sok esetben egyedül írja a Halasi Hírlap majd a Kunsági Napló, továbbá a Halasi Újság számait. Mindhárom lapnak szerkesztője, az utóbbi kettőnek egyben alapítója és felelős szerkesztője is. A 30-as évek közepén hírlapíróként kezdett fényképezni, és mindvégig szocioriportjai határozták meg fotográfusi érdeklődését. 1938-ban összeállítja első szociográfiájának kéziratát. 
Fotográfusi életműve nem választható el az újságíróitól, sőt az íróitól sem. Filmrendezőként és forgatókönyvíróként pedig egyértelműen a korábbi írásai és fényképei szemléletét viszi tovább. Riportjaira, történeti tárgyú cikkeire a szociografikus szemlélet a jellemző. Tényfeltáró riportjaiban nemcsak a gazdálkodókat, parasztpolgárokat mutatja be az újság hasábjain, hanem a világtól elzárt homoki tanyákon, földbe vájt kunyhókban élő, magukra hagyott szegényeket, a mostoha körülmények között tanuló és tanító pusztai kisdiákokat és tanítókat is. Élethelyzetéből adódik, hogy irodalmi, szociográfusi élményanyagára mint a terepre hivatalból kijáró városházi alkalmazott és mint hírlapíró tesz szert. Az újságíróként és a hozzá kapcsolódó riportokat dokumentáló fényképészként szerzett ismereteket, tapasztalatokat nagyszerűen hasznosítja majd a negyvenes évek első felében megjelenő, szociális ihletettségű irodalmi műveiben. Szocioriportjai több bekezdését később szó szerint beépíti novelláiba az Árva népem, Egykutyások, Hatrongyos című kötetekbe.
Budapestre költözésekor először a Földművelésügyi Minisztériumban kezd dolgozni, de még ebben az évben a Nemzeti Újság majd a Függetlenség, később az Esti Újság főállású munkatársa lesz. 1942-ben elnyeri a Rákosi Jenő Újságíró Díjat. 1945 után ismét a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozik, de ekkor már az oktatás és az ismeretterjesztés a feladata. Így került kapcsolatba a filmezéssel. Először rövid témavázlatokat írt, majd dokumentumfilmes szakemberek hiányában maga kezdett forgatni. 1948-tól a Híradó és Dokumentumfilm Gyárba került rendezőként és forgatókönyvíróként. Mintegy 180 rövidfilmet és három, egész estét betöltő filmet készített pályafutása során. Filmjeiért 35 díjat kapott hazai és külföldi fesztiválokon. Élete során megkapta az érdemes művész (1971), a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze (1973) díjakat. Halas környékét bemutató filmek: Futóhomok (1950), Naplemente (1978) Halas a hatalmas (1979).
Emlékét utcanév és a Baky-kastélynál emléktábla őrzi. 
Az általa rögzített képek, filmek, riportok Kiskunhalas város újabb kori történetének nélkülözhetetlen és pótolhatatlan kordokumentumai. Kultúrtörténeti, szociográfiai munkássága, a szegény emberek iránt érzett felelőssége, lokálpatriotizmusa igazolja és indokolja életműve bekerülését a Kiskunhalasi Értéktárba.