Asztali nézet
Akadálymentes nézet
  Van hozzáférése? | lépjen be
Váltás az akadálymentes honlapra  2021. október 20. | Ma Vendel és Irén napja van.

Henni Géza életműve

1926-ban született Kiskunhalason. A helyi MOVE-tól 1944-ben került a Ferencvároshoz. Az ifjúsági válogatott játékos 1945 őszén mutatkozott be a zöld-fehérek első csapatában, és hamarosan a legjobb magyar kapuvédők között tartották számon. Tagja volt az FTC 1948–1949-es bajnokcsapatának, bajnoki ezüstérmet és bronzérmeket is nyert a klubbal.
A magyar felnőtt válogatottban 1948-ban, az igen jó szemű Gallowich Tibor kapitánysága idején mutatkozott be. 1953-ig 16 mérkőzésen viselte a nemzeti mezt. Tagja volt az 1952-ben olimpiai aranyérmes válogatott húszas keretének, de nem utazott el Helsinkibe. Ezen kívül többszörös B- és Budapest-válogatott is volt.
1950 és 1956 között átvezénylését követően a Budapesti Dózsában (ma Újpest) védett, 1956-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Az Egyesült Államokban edzősködött, a Houston Stars profi csapata mellett irányította az amerikai nemzeti tizenegyet is (1965, 1967), majd 1969-től két évtizeden keresztül – nyugdíjba vonulásáig – a Rhode Island Rams egyetemi együttesének edzője és az ottani egyetem testnevelő tanára volt.
Amerikai edzői tevékenységének elismeréseként beválasztották a New England-i futball Hírességek Csarnokába 2013-ban. Élete utolsó éveit a floridai Venice-ben töltötte, 2014 áprilisában itt hunyt el.
Életpályáján túlmenően állami elismeréseivel is városunk hírnevét öregbíti: a Magyar Köztársasági Sportérdemérem ezüst fokozatát kapta 1949-ben, illetve A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója 1951-ben. Nyitott személyisége, különleges technikai megoldásai igazán különleges nyomot hagytak csapattársai és a futballrajongók körében.

1926-ban született Kiskunhalason. A helyi MOVE-tól 1944-ben került a Ferencvároshoz. Az ifjúsági válogatott játékos 1945 őszén mutatkozott be a zöld-fehérek első csapatában, és hamarosan a legjobb magyar kapuvédők között tartották számon. Tagja volt az FTC 1948–1949-es bajnokcsapatának, bajnoki ezüstérmet és bronzérmeket is nyert a klubbal.
A magyar felnőtt válogatottban 1948-ban, az igen jó szemű Gallowich Tibor kapitánysága idején mutatkozott be. 1953-ig 16 mérkőzésen viselte a nemzeti mezt. Tagja volt az 1952-ben olimpiai aranyérmes válogatott húszas keretének, de nem utazott el Helsinkibe. Ezen kívül többszörös B- és Budapest-válogatott is volt.
1950 és 1956 között átvezénylését követően a Budapesti Dózsában (ma Újpest) védett, 1956-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Az Egyesült Államokban edzősködött, a Houston Stars profi csapata mellett irányította az amerikai nemzeti tizenegyet is (1965, 1967), majd 1969-től két évtizeden keresztül – nyugdíjba vonulásáig – a Rhode Island Rams egyetemi együttesének edzője és az ottani egyetem testnevelő tanára volt.
Amerikai edzői tevékenységének elismeréseként beválasztották a New England-i futball Hírességek Csarnokába 2013-ban. Élete utolsó éveit a floridai Venice-ben töltötte, 2014 áprilisában itt hunyt el.
Életpályáján túlmenően állami elismeréseivel is városunk hírnevét öregbíti: a Magyar Köztársasági Sportérdemérem ezüst fokozatát kapta 1949-ben, illetve A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója 1951-ben. Nyitott személyisége, különleges technikai megoldásai igazán különleges nyomot hagytak csapattársai és a futballrajongók körében.