Diószegi Balázs (1914. nov. 16. Kunszentmiklós – 1999. febr. 2. Kiskunhalas) festőművész, író. Az újvidéki Szépmíves Céh alapító főtitkára (1941). Több rangos kitüntetéssel rendelkező művész: Székely Bertalan-díj (1971), Bács-Kiskun megye művészeti díja (1974), Munkácsy-díj (1980). 1980-ban Kiskunhalas város Pro Urbe-díjjal, 1998-ban díszpolgári címmel ismerte el munkásságát. A kunszentmiklósi gimnázium elvégzését követően 1933-38 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Szőnyi István növendéke volt. 1938-tól Debrecenben, majd Szentendrén, Miskolcon, 1941-től Újvidéken, 1943-tól Nyíregyházán rajztanár. 1957-től haláláig Kiskunhalason élt. 1976-80 között a hajdúböszörményi és a nyíregyházi művésztelepen alkotott. Mint Bács-Kiskun megyei festő, elsősorban a Duna-Tisza köze és az alföldi régió tárlatain vett részt, de művei eljutottak a Vajdaságba is. Képeinek ihletője az alföldi táj és nép. A paraszti világ jelenségeit egyszerű, de monumentális kompozíciókban ragadta meg. Életének utolsó évtizedében felhagyott a festéssel és grafikával. Ma életműve három állandó kiállításon tekinthető meg: Kisvárdán, Kunszentmiklóson a városházán és Kiskunhalason a Berki Galériában. Képei találhatóak még a Kecskeméti Képtárban, és a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban. Írásait az 1940-es évek végén a Vándortűz közölte. Angolra fordította és illusztrálta Ady Endre költeményeit. Élete utolsó évtizedében írt cikkeit, írásait a Halasi Tükör és a Halasi Hét közölte. Kunszentmiklóson, édesanyja sírjába temették el.
Diószegi Balázs a 20. századi Magyarország egyik jelentős festője volt. Többek között díszpolgári címmel tüntették ki.

Diószegi Balázs (1914. nov. 16. Kunszentmiklós – 1999. febr. 2. Kiskunhalas) festőművész, író. Az újvidéki Szépmíves Céh alapító főtitkára (1941). Több rangos kitüntetéssel rendelkező művész: Székely Bertalan-díj (1971), Bács-Kiskun megye művészeti díja (1974), Munkácsy-díj (1980). 1980-ban Kiskunhalas város Pro Urbe-díjjal, 1998-ban díszpolgári címmel ismerte el munkásságát. A kunszentmiklósi gimnázium elvégzését követően 1933-38 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Szőnyi István növendéke volt. 1938-tól Debrecenben, majd Szentendrén, Miskolcon, 1941-től Újvidéken, 1943-tól Nyíregyházán rajztanár. 1957-től haláláig Kiskunhalason élt. 1976-80 között a hajdúböszörményi és a nyíregyházi művésztelepen alkotott. Mint Bács-Kiskun megyei festő, elsősorban a Duna-Tisza köze és az alföldi régió tárlatain vett részt, de művei eljutottak a Vajdaságba is. Képeinek ihletője az alföldi táj és nép. A paraszti világ jelenségeit egyszerű, de monumentális kompozíciókban ragadta meg. Életének utolsó évtizedében felhagyott a festéssel és grafikával. Ma életműve három állandó kiállításon tekinthető meg: Kisvárdán, Kunszentmiklóson a városházán és Kiskunhalason a Berki Galériában. Képei találhatóak még a Kecskeméti Képtárban, és a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban. Írásait az 1940-es évek végén a Vándortűz közölte. Angolra fordította és illusztrálta Ady Endre költeményeit. Élete utolsó évtizedében írt cikkeit, írásait a Halasi Tükör és a Halasi Hét közölte. Kunszentmiklóson, édesanyja sírjába temették el.
Diószegi Balázs a 20. századi Magyarország egyik jelentős festője volt. Többek között díszpolgári címmel tüntették ki.