Dékáni Árpád (Alsójára, 1861. április 11. – Borbánd, 1931. március 23.) iparművész, rajztanár. 1885-ben Budapesten szerzett tanári képesítést. Ez évtől a kiskunhalasi református gimnázium tanára volt. Aktív közéleti-kulturális tevékenységet folytatott a városban. 1893–94-ben szerkesztette a Kiskunhalas című lapot. Részt vett az önkéntes tűzoltó-egyesület létrehozásában. 1902-től ő az egyik létrehozója a halasi csipkének. Ő tervezte a csipkéket, amelyeket Markovits Mária készített el rajzai alapján. 1904-ben a St. Louis-i, 1906-ban a milánói világkiállításon csipkéivel Grand Prix-t (nagydíjat) nyert. A vallás- és közoktatásügyi miniszter csipkevarró tanfolyamok szervezésével bízta meg. E szervezői munkával jelentősen erősödött a magyar háziipari mozgalom. 1902 és 1906 között minden halasi csipkét Dékáni Árpád tervezett. Csipkéin a jellegzetes magyar virágokat, állatalakokat (szarvas, galamb, páva), leányokat, legényeket a szecesszió növénystilizációjával, vonaljátékával kapcsolja össze. 1906-tól a fővárosban az Iparművészeti Főiskolán, majd az újpesti gimnáziumban tanított. 1915-ben nyugdíjazták, utána Borbándra költözött, s ott élt haláláig.

Dékáni Árpád (Alsójára, 1861. április 11. – Borbánd, 1931. március 23.) iparművész, rajztanár. 1885-ben Budapesten szerzett tanári képesítést. Ez évtől a kiskunhalasi református gimnázium tanára volt. Aktív közéleti-kulturális tevékenységet folytatott a városban. 1893–94-ben szerkesztette a Kiskunhalas című lapot. Részt vett az önkéntes tűzoltó-egyesület létrehozásában. 1902-től ő az egyik létrehozója a halasi csipkének. Ő tervezte a csipkéket, amelyeket Markovits Mária készített el rajzai alapján. 1904-ben a St. Louis-i, 1906-ban a milánói világkiállításon csipkéivel Grand Prix-t (nagydíjat) nyert. A vallás- és közoktatásügyi miniszter csipkevarró tanfolyamok szervezésével bízta meg. E szervezői munkával jelentősen erősödött a magyar háziipari mozgalom. 1902 és 1906 között minden halasi csipkét Dékáni Árpád tervezett. Csipkéin a jellegzetes magyar virágokat, állatalakokat (szarvas, galamb, páva), leányokat, legényeket a szecesszió növénystilizációjával, vonaljátékával kapcsolja össze. 1906-tól a fővárosban az Iparművészeti Főiskolán, majd az újpesti gimnáziumban tanított. 1915-ben nyugdíjazták, utána Borbándra költözött, s ott élt haláláig.