Damkó József (1872. október 15., Németpróna – 1955. december 11., Budapest) szobrász. Több kitüntetés birtokosa: Erzsébet szoborpályázat II. díj (1902-03), Milacher kútpályázat II. díj, kis állami aranyérem (1907). 1889-93-ban a budapesti Iparrajziskolában, majd négy éven át Stróbl Alajos mesteriskolájában tanult. 1899-ben a párizsi Julian Akadémián tanul ösztöndíjjal. Az 1890-es években az Országház és a budavári palota épületszobrászati munkáiban vállalt szerepet. Az ország több vidékén folytatott néprajzi gyűjtőmunkát (Kalotaszeg, Kőrösfő). Pályafutásának kezdetén erre a gyűjtőmunkára alapozva éri el sikereit, elsősorban a kisplasztika, a népies zsánerszobrászat területén (Párizs, 1905; Róma, 1906; Velence. London, 1908). Első jelentősebb köztéri munkája a Kiskunhalason 1904. november 27-én felavatott Kuruc szobor (Búsuló kuruc), amely monumentalitása ellenére szintén a népies zsánerszobrászat, a melankolikus „magyar karakter” jegyeit hordozza magában. A szobor különlegessége, hogy Magyarországon hosszú évtizedekig az egyetlen kuruc katonát ábrázoló köztéri alkotás volt. Damkó ezt követően Rómában élt, ahol elkészítette II. Szilveszter pápa síremlékét (1910). Később neobarokk hatás alá került szobrászata. Ebben az időszakban elsősorban egyházi témájú köztéri szobrokkal aratott sikert (Definitor). A Magyar Nemzeti Galériában 22 szobra, elsősorban kisplasztikák láthatók. Damkó József szobrászművész érdeme elvitathatatlan a történelmi Magyarország „magyar karakterének” szobrászművészet általi kifejezésében.

Damkó József (1872. október 15., Németpróna – 1955. december 11., Budapest) szobrász. Több kitüntetés birtokosa: Erzsébet szoborpályázat II. díj (1902-03), Milacher kútpályázat II. díj, kis állami aranyérem (1907). 1889-93-ban a budapesti Iparrajziskolában, majd négy éven át Stróbl Alajos mesteriskolájában tanult. 1899-ben a párizsi Julian Akadémián tanul ösztöndíjjal. Az 1890-es években az Országház és a budavári palota épületszobrászati munkáiban vállalt szerepet. Az ország több vidékén folytatott néprajzi gyűjtőmunkát (Kalotaszeg, Kőrösfő). Pályafutásának kezdetén erre a gyűjtőmunkára alapozva éri el sikereit, elsősorban a kisplasztika, a népies zsánerszobrászat területén (Párizs, 1905; Róma, 1906; Velence. London, 1908). Első jelentősebb köztéri munkája a Kiskunhalason 1904. november 27-én felavatott Kuruc szobor (Búsuló kuruc), amely monumentalitása ellenére szintén a népies zsánerszobrászat, a melankolikus „magyar karakter” jegyeit hordozza magában. A szobor különlegessége, hogy Magyarországon hosszú évtizedekig az egyetlen kuruc katonát ábrázoló köztéri alkotás volt. Damkó ezt követően Rómában élt, ahol elkészítette II. Szilveszter pápa síremlékét (1910). Később neobarokk hatás alá került szobrászata. Ebben az időszakban elsősorban egyházi témájú köztéri szobrokkal aratott sikert (Definitor). A Magyar Nemzeti Galériában 22 szobra, elsősorban kisplasztikák láthatók. Damkó József szobrászművész érdeme elvitathatatlan a történelmi Magyarország „magyar karakterének” szobrászművészet általi kifejezésében.