Menü bezárása
Asztali nézet
Akadálymentes nézet

                  Elektronikus ügyintézés

  Van hozzáférése? | lépjen be
Váltás az akadálymentes honlapra  2024. április 18. | Ma Andrea és Ilma napja van.

Berki Viola

Berki Viola Kiskunhalasi református értelmiségi, gazdálkodó családból származott. Édesapja, Berki Andor helyi vezetője, édesanyja tagja volt a nyilaskeresztes pártnak. Emiatt a családját 1945 után meghurcolták. Berki Viola 1951-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanulója volt, de 1954 és 1955-ben politikai okokból kizárták, így csak 1958-ban végzett. Mestere, tanára: Fónyi Géza volt. Rövid időre vissza-visszatért szülővárosába, de főként Budapesten élt. Munkássága: Az '50-es években, kizárása idején, megfestette a kiskunhalasi Szilády Áron Gimnázium tanárainak arcképét. 1959-1961-ben az Óbudai Hajógyárban készített rajzokat és festményeket. 1961 és 1963 között Korniss Dezső műtermében dolgozott. Az 1960-as években szovjet területen tett utazásai alatt megismerte az orosz kolostorok és kisvárosok művészeti ábrázolásait, és ez nagy hatást tett rá. 1969-től illusztrációkat készített könyvekhez. 1970-es évektől rézkarcokat, a '80-as évektől szitanyomatokat is alkotott. Az 1965-ös nagysikerű első önálló kiállítását követően rendszeresen felkérést kapott különböző folyóiratok illusztrációinak elkészítésére. Ekkor tért át az általa szeretett szén és ceruzarajz technikákról a műfaj sajátosságai miatt előbb a tus, majd a szitanyomat, 1973-tól a rézmetszet új lehetőségeket adó technikájára. A gyermekkori fantáziaképeit, az Ószövetség földjét, az antik kultúrát, a középkori lovagvilágot felidéző és a magyar irodalom műveit megjelenítő grafikái, akvarelljei hozták meg számára az országos elismertséget és az újabb megbízásokat. 1970-1987 között hat monumentális köztéri alkotást készített (2-2 pannó, kerámiafal, mozaik), melyek a történelmi, irodalmi témák jelentsorokkal történő ábrázolása, a magyar népművészet eredetiségét és formatisztaságát idézik.

Berki Viola Kiskunhalasi református értelmiségi, gazdálkodó családból származott. Édesapja, Berki Andor helyi vezetője, édesanyja tagja volt a nyilaskeresztes pártnak. Emiatt a családját 1945 után meghurcolták. Berki Viola 1951-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanulója volt, de 1954 és 1955-ben politikai okokból kizárták, így csak 1958-ban végzett. Mestere, tanára: Fónyi Géza volt. Rövid időre vissza-visszatért szülővárosába, de főként Budapesten élt. Munkássága: Az '50-es években, kizárása idején, megfestette a kiskunhalasi Szilády Áron Gimnázium tanárainak arcképét. 1959-1961-ben az Óbudai Hajógyárban készített rajzokat és festményeket. 1961 és 1963 között Korniss Dezső műtermében dolgozott. Az 1960-as években szovjet területen tett utazásai alatt megismerte az orosz kolostorok és kisvárosok művészeti ábrázolásait, és ez nagy hatást tett rá. 1969-től illusztrációkat készített könyvekhez. 1970-es évektől rézkarcokat, a '80-as évektől szitanyomatokat is alkotott. Az 1965-ös nagysikerű első önálló kiállítását követően rendszeresen felkérést kapott különböző folyóiratok illusztrációinak elkészítésére. Ekkor tért át az általa szeretett szén és ceruzarajz technikákról a műfaj sajátosságai miatt előbb a tus, majd a szitanyomat, 1973-tól a rézmetszet új lehetőségeket adó technikájára. A gyermekkori fantáziaképeit, az Ószövetség földjét, az antik kultúrát, a középkori lovagvilágot felidéző és a magyar irodalom műveit megjelenítő grafikái, akvarelljei hozták meg számára az országos elismertséget és az újabb megbízásokat. 1970-1987 között hat monumentális köztéri alkotást készített (2-2 pannó, kerámiafal, mozaik), melyek a történelmi, irodalmi témák jelentsorokkal történő ábrázolása, a magyar népművészet eredetiségét és formatisztaságát idézik.