A gimnázium alapítási évének 1664-et tekintik. Ekkor nagy valószínűséggel latin iskolaként működött. Az egyházközség kezdetben igen szerény lehetőséget tudott biztosítani az oktatáshoz. Eleinte csak írást és olvasást, később számolást, éneket és hittant is tanítottak, valamint a latin nyelv elemeit is megismerték. 1715-ben a református templom mellett álló iskola új épületet kapott, amelyben lehetőség nyílt több osztály elhelyezésére. Az iskola épületét többször kibővítették. 1771-ben egy, 1796-ban két tantermet építettek. Ezekkel a bővítésekkel együtt 5 tanteremből, a bentlakó diákok szállásából, egy kisebb lakásból és melléképületből álló iskola alakult ki.
1806-ban a kiadott császári rendelet szerint a négy évfolyammal működő latin iskolát kisgimnáziumnak, a hat évfolyamos iskolát nagygimnáziumnak nevezték. Az egyháztanács döntése szerint a halasi latin iskolát hat évfolyamos nagygimnáziummá fejlesztették. Ez 1882-ben valósult meg.
Az 1880-as évektől egyre sűrűbben jelentkezett a földszintes gimnázium átépítésének vagy áthelyezésének igénye. Szilády Áron Szász Károly református püspökkel és Péter Dénes főgondnokkal nagyvonalú tervet dolgozott ki, amit sikerült a presbitériummal elfogadtatni. A Kossuth utca belső szakaszán lévő, több, mint száz éve nem használt temetőparkot megfelezték, és az egyik részét eladták a városnak, a másik felében pedig a leendő gimnázium helyét tűzték ki. 1891 márciusában a presbiteri gyűlés új főgimnázium felépítését határozta el, és egyben megbízta Kauser József budapesti főépítészt a tervek elkészítésével. A halasi főgimnázium egyemeletes neoreneszánsz épületébe 1892 szeptemberében költözhettek be a diákok és tanárok. Az építési program alapján egy többfunkciós intézmény jött létre, amely nemcsak az oktatást, de a tudós professzorok szakmai munkáját és az iskolán kívüli művelődést is segítette. 11 nagyméretű tanterem, több szakelőadó, szertár mellett három könyvtárhelyiség is volt az épületben. Néhány év múlva megépült a tornacsarnok is, azonban felszerelésére, berendezésére csak az 1920-as években került sor. A Kossuth utcára néző, nyújtott homlokzatot egyszerű, világos tagolás jellemzi. Az épületet körülvevő tereket Vass Elek városi műkertész díszfákkal és cserjékkel ültette be. A vasrácsos téglakerítéssel körülvett épület akkor a város legszebb és legnagyobb épülete volt.
Kiskunhalason a Kossuth Lajos utcán található neoreneszánsz épület meghatározó eleme a város arculatának.

A gimnázium alapítási évének 1664-et tekintik. Ekkor nagy valószínűséggel latin iskolaként működött. Az egyházközség kezdetben igen szerény lehetőséget tudott biztosítani az oktatáshoz. Eleinte csak írást és olvasást, később számolást, éneket és hittant is tanítottak, valamint a latin nyelv elemeit is megismerték. 1715-ben a református templom mellett álló iskola új épületet kapott, amelyben lehetőség nyílt több osztály elhelyezésére. Az iskola épületét többször kibővítették. 1771-ben egy, 1796-ban két tantermet építettek. Ezekkel a bővítésekkel együtt 5 tanteremből, a bentlakó diákok szállásából, egy kisebb lakásból és melléképületből álló iskola alakult ki.
1806-ban a kiadott császári rendelet szerint a négy évfolyammal működő latin iskolát kisgimnáziumnak, a hat évfolyamos iskolát nagygimnáziumnak nevezték. Az egyháztanács döntése szerint a halasi latin iskolát hat évfolyamos nagygimnáziummá fejlesztették. Ez 1882-ben valósult meg.
Az 1880-as évektől egyre sűrűbben jelentkezett a földszintes gimnázium átépítésének vagy áthelyezésének igénye. Szilády Áron Szász Károly református püspökkel és Péter Dénes főgondnokkal nagyvonalú tervet dolgozott ki, amit sikerült a presbitériummal elfogadtatni. A Kossuth utca belső szakaszán lévő, több, mint száz éve nem használt temetőparkot megfelezték, és az egyik részét eladták a városnak, a másik felében pedig a leendő gimnázium helyét tűzték ki. 1891 márciusában a presbiteri gyűlés új főgimnázium felépítését határozta el, és egyben megbízta Kauser József budapesti főépítészt a tervek elkészítésével. A halasi főgimnázium egyemeletes neoreneszánsz épületébe 1892 szeptemberében költözhettek be a diákok és tanárok. Az építési program alapján egy többfunkciós intézmény jött létre, amely nemcsak az oktatást, de a tudós professzorok szakmai munkáját és az iskolán kívüli művelődést is segítette. 11 nagyméretű tanterem, több szakelőadó, szertár mellett három könyvtárhelyiség is volt az épületben. Néhány év múlva megépült a tornacsarnok is, azonban felszerelésére, berendezésére csak az 1920-as években került sor. A Kossuth utcára néző, nyújtott homlokzatot egyszerű, világos tagolás jellemzi. Az épületet körülvevő tereket Vass Elek városi műkertész díszfákkal és cserjékkel ültette be. A vasrácsos téglakerítéssel körülvett épület akkor a város legszebb és legnagyobb épülete volt.
Kiskunhalason a Kossuth Lajos utcán található neoreneszánsz épület meghatározó eleme a város arculatának.