Fellelhetőségének helye: 6400. Kiskunhalas, Kuruc vitézek tere - Kárpát u.

1778-ban a városon kívül, attól keletre lévő dombos területen jelölték ki az újabb temetkezési helyet a reformátusok részére. Helyét körülárkolták és fákkal ültették be. Területe megközelítőleg téglalap alakú volt. Eredetileg 6700 négyszögöl volt.

Kiskunhalason felekezeti temetők alakultak ki, a mai napig is csak ilyenek vannak. Nagyon erős valláserkölcsi felfogás határozta meg, hogy mindenki a saját vallásának megfelelő temetőbe temetkezhetett. Ezt a szabály szigorúan be is tartották.

A halasi régi református temető több, mint 30 holdas területével az 1920-as évek végéig egyike volt az ország legszebb, hangulatosabb temetőinek. A sírkövek sokasága, a temetői tölgy, szil, akác és többféle gyümölcsfák vonzóvá tették, s a régi halasi társadalom egyedüli, közeli kirándulóhelye volt. Az 1940-es évekig kedvenc tartózkodási helye volt a tanuló ifjúságnak, különösen a vizsgákra készülés idején.

Az 1930-as években, hogy az állomást északról is meg lehessen közelíteni, a temető területének keleti végén nyitották meg a Rakodó utcát. Később, a temető délkeleti részéből, a Rakodó utcánál a MÁV vett igénybe egy területet egészségügyi intézmény és étkezde építése céljából. A Hősök ligete kialakításakor 1931-32-ben a temető nyugati szélét érintve alakították ki a Széchenyi utca folytatását, melyet platánfákkal ültettek körül. Az 53-as főút szélesítésekor, annak a városon való átvezetése alkalmából vágták ki 1976-ban.

A város múltját őrzi a több, mint 200 éves temető. Különösen a helyi és országos hírű személyek sírjai őrzik a város történetét. Kár lenne nyomtalanul eltörölni.

Az ország egyik legszebb erdőtemetője, s a kun múlt őrzője.                    

Ez a temető volt Kiskunhalas város legnagyobb temetője, amelynek mai mérete az eredetihez képest jelentősen lecsökkent. A temetőben Kiskunhalas város korábbi történelmének jeles személyiségei (Ván Benjámin – református lelkész, Zseni       István és neje, Babó Zsófia – földbirtokosok, Silling Ede – századeleji halasi polgármester, Thúry József, az MTA tagja, Zsigray Julianna - írónő, Váry Szabó János – orvos, Végh István – 1848-as katona, mérnök, Stepanek Ernő – gimnáziumi tanár, festőművész csipkevarró, Markovits Mária -  a halasi csipke öltéstervezője, Sass Károly – 1848-as honvéd, Petőfi Sándor násznagya, Baky-család sírhelye (Baky-kripta), Gyárfás István – városi tisztségviselő, járási alkapitány, egyházi főgondnok, királyi táblabíró, az MTA tagja. Szuper József – királyi táblabíró,          Gózon István – nép író, Tooth János – főjegyző, Kiskunhalas történetírója, stb.).

A Régi Református Temető a Nemzeti Sírkert része, ezért e tényre való tekintettel különösen ajánlott a helyi értéktárba történő felvétele.

A temető eredeti méretéhez képest drasztikusan lecsökkent, de nem túlzás azt állítani, hogy kicsi temető lenne. Sok neves polgáraink nyugszanak ebben a temetőben, s azt hiszem, mindezen jeles személyek alkotó és történelemformáló szellemiségüknek köszönhetően méltó helyet vívtak ki az utókor nemzedékének tudatában. Éppen ezért az emlékük megőrzésére és a jövő nemzedékeinek való továbbadására különös figyelmet kell fordítani, amelyet alaposan indokol az a tény, hogy rég letűnt nagyjaink mintegy kérése számunkra, hogy emlékük örök példázatul ott lebegjen a hasonló belső indíttatással rendelkező egyének számára.

Személyes megjegyzésként kifejtem azon véleményemet, hogy ez a temető is a többi temetőhöz hasonló hangulatvilággal rendelkezik, oda belépve az ember egy valóságos szentélybe lép, s mindannak tudatában, hogy ily neves személyek lakják azt, az emléküknek állított méltó sírhelyek, boltozatok, kripták után mintegy beteljesedésképpen jelölésre és elfogadásra kerüljön a helyi értéktárban.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas Almanach, 2002. 448-445.o.; 465-479. o.
Nagy-Czirok László: A haldoklás, halál, temetés és a temető néprajza Kiskunhalason (Kézirat), Thorma János Múzeum 4833
Szakál Aurél: Régi halasi sírjelek. Református sírkövek 1-2. 1992. 3. sz. 6-7.; 4. sz. 6-7.
Tooth János: Szabad Kiskun-Halas város története. Nagykőrös, 1861.

Fellelhetőségének helye: 6400. Kiskunhalas, Kuruc vitézek tere - Kárpát u.

1778-ban a városon kívül, attól keletre lévő dombos területen jelölték ki az újabb temetkezési helyet a reformátusok részére. Helyét körülárkolták és fákkal ültették be. Területe megközelítőleg téglalap alakú volt. Eredetileg 6700 négyszögöl volt.

Kiskunhalason felekezeti temetők alakultak ki, a mai napig is csak ilyenek vannak. Nagyon erős valláserkölcsi felfogás határozta meg, hogy mindenki a saját vallásának megfelelő temetőbe temetkezhetett. Ezt a szabály szigorúan be is tartották.

A halasi régi református temető több, mint 30 holdas területével az 1920-as évek végéig egyike volt az ország legszebb, hangulatosabb temetőinek. A sírkövek sokasága, a temetői tölgy, szil, akác és többféle gyümölcsfák vonzóvá tették, s a régi halasi társadalom egyedüli, közeli kirándulóhelye volt. Az 1940-es évekig kedvenc tartózkodási helye volt a tanuló ifjúságnak, különösen a vizsgákra készülés idején.

Az 1930-as években, hogy az állomást északról is meg lehessen közelíteni, a temető területének keleti végén nyitották meg a Rakodó utcát. Később, a temető délkeleti részéből, a Rakodó utcánál a MÁV vett igénybe egy területet egészségügyi intézmény és étkezde építése céljából. A Hősök ligete kialakításakor 1931-32-ben a temető nyugati szélét érintve alakították ki a Széchenyi utca folytatását, melyet platánfákkal ültettek körül. Az 53-as főút szélesítésekor, annak a városon való átvezetése alkalmából vágták ki 1976-ban.

A város múltját őrzi a több, mint 200 éves temető. Különösen a helyi és országos hírű személyek sírjai őrzik a város történetét. Kár lenne nyomtalanul eltörölni.

Az ország egyik legszebb erdőtemetője, s a kun múlt őrzője.                    

Ez a temető volt Kiskunhalas város legnagyobb temetője, amelynek mai mérete az eredetihez képest jelentősen lecsökkent. A temetőben Kiskunhalas város korábbi történelmének jeles személyiségei (Ván Benjámin – református lelkész, Zseni       István és neje, Babó Zsófia – földbirtokosok, Silling Ede – századeleji halasi polgármester, Thúry József, az MTA tagja, Zsigray Julianna - írónő, Váry Szabó János – orvos, Végh István – 1848-as katona, mérnök, Stepanek Ernő – gimnáziumi tanár, festőművész csipkevarró, Markovits Mária -  a halasi csipke öltéstervezője, Sass Károly – 1848-as honvéd, Petőfi Sándor násznagya, Baky-család sírhelye (Baky-kripta), Gyárfás István – városi tisztségviselő, járási alkapitány, egyházi főgondnok, királyi táblabíró, az MTA tagja. Szuper József – királyi táblabíró,          Gózon István – nép író, Tooth János – főjegyző, Kiskunhalas történetírója, stb.).

A Régi Református Temető a Nemzeti Sírkert része, ezért e tényre való tekintettel különösen ajánlott a helyi értéktárba történő felvétele.

A temető eredeti méretéhez képest drasztikusan lecsökkent, de nem túlzás azt állítani, hogy kicsi temető lenne. Sok neves polgáraink nyugszanak ebben a temetőben, s azt hiszem, mindezen jeles személyek alkotó és történelemformáló szellemiségüknek köszönhetően méltó helyet vívtak ki az utókor nemzedékének tudatában. Éppen ezért az emlékük megőrzésére és a jövő nemzedékeinek való továbbadására különös figyelmet kell fordítani, amelyet alaposan indokol az a tény, hogy rég letűnt nagyjaink mintegy kérése számunkra, hogy emlékük örök példázatul ott lebegjen a hasonló belső indíttatással rendelkező egyének számára.

Személyes megjegyzésként kifejtem azon véleményemet, hogy ez a temető is a többi temetőhöz hasonló hangulatvilággal rendelkezik, oda belépve az ember egy valóságos szentélybe lép, s mindannak tudatában, hogy ily neves személyek lakják azt, az emléküknek állított méltó sírhelyek, boltozatok, kripták után mintegy beteljesedésképpen jelölésre és elfogadásra kerüljön a helyi értéktárban.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas Almanach, 2002. 448-445.o.; 465-479. o.
Nagy-Czirok László: A haldoklás, halál, temetés és a temető néprajza Kiskunhalason (Kézirat), Thorma János Múzeum 4833
Szakál Aurél: Régi halasi sírjelek. Református sírkövek 1-2. 1992. 3. sz. 6-7.; 4. sz. 6-7.
Tooth János: Szabad Kiskun-Halas város története. Nagykőrös, 1861.