1667-ben épült az első állandó: „oratórium” – ahogy elődeink a templomokat nevezték -, helyét a mai épület nyugati oldalán találjuk. 1696-ban bővítették és 1702-ben tornyot építettek hozzá. A régi torony megőrzésével, ahhoz új alapokon szélesebb és hosszabb, famennyezetű templomhajót illesztettek. Az épület felszentelése 1772 novemberében a Szentháromság tiszteletére történt. A harmadik, máig fennálló templom létrehozásában döntő szerepet játszott Tooth János egyházi főgondnok, világi jegyző. 1813 szeptemberében az egyháztanács új torony emelését határozta el. Az új tornyot nem a régi helyén, a nyugati oldalon helyezték el, hanem a Fő utcára néző keleti homlokzaton.
Tervezői és kivitelezői: Schwörtz János és fia kőműves mesterek és Brandstadter János ácsmester voltak. A hajót keleti és nyugati irányban meghosszabbították, a déli és északi oldalfalakat az ablakok párkánymagasságáig meghagyták, és kívülről melléfalazták a boltozattartó pilléreket, majd a két falat összekötötték és boltívekkel zárták le a pillérek sorát. 1823. november 23-án az emlékeztető márványtábla elhelyezésével befejeződött a templom építése. A három tölgyfaajtó Tomó Imre halasi asztalos remeke, a padokat Ötvös János pesti asztalos készítette. A szószék és az úrasztala Jaguitz pesti asztalos tervei nyomán Oberfrank Antal asztalos, Molnár Mihály képfaragó és Lieb Antal aranyozó egri mesterek munkái. A klasszicista templombelső jellegzetessége a boltívekkel záruló mennyezet, valamint a szabadon hagyott déli fal mentén felállított szószéket és az úrasztalát három oldalról körülölelő karzat. Az épület a református oratórium kiérlelt típusa.
A városkép szempontjából kiemelkedő építmény. Hűen tükrözi a halasi lakosság több száz évre visszanyúló vallási hovatartozását.

1667-ben épült az első állandó: „oratórium” – ahogy elődeink a templomokat nevezték -, helyét a mai épület nyugati oldalán találjuk. 1696-ban bővítették és 1702-ben tornyot építettek hozzá. A régi torony megőrzésével, ahhoz új alapokon szélesebb és hosszabb, famennyezetű templomhajót illesztettek. Az épület felszentelése 1772 novemberében a Szentháromság tiszteletére történt. A harmadik, máig fennálló templom létrehozásában döntő szerepet játszott Tooth János egyházi főgondnok, világi jegyző. 1813 szeptemberében az egyháztanács új torony emelését határozta el. Az új tornyot nem a régi helyén, a nyugati oldalon helyezték el, hanem a Fő utcára néző keleti homlokzaton.
Tervezői és kivitelezői: Schwörtz János és fia kőműves mesterek és Brandstadter János ácsmester voltak. A hajót keleti és nyugati irányban meghosszabbították, a déli és északi oldalfalakat az ablakok párkánymagasságáig meghagyták, és kívülről melléfalazták a boltozattartó pilléreket, majd a két falat összekötötték és boltívekkel zárták le a pillérek sorát. 1823. november 23-án az emlékeztető márványtábla elhelyezésével befejeződött a templom építése. A három tölgyfaajtó Tomó Imre halasi asztalos remeke, a padokat Ötvös János pesti asztalos készítette. A szószék és az úrasztala Jaguitz pesti asztalos tervei nyomán Oberfrank Antal asztalos, Molnár Mihály képfaragó és Lieb Antal aranyozó egri mesterek munkái. A klasszicista templombelső jellegzetessége a boltívekkel záruló mennyezet, valamint a szabadon hagyott déli fal mentén felállított szószéket és az úrasztalát három oldalról körülölelő karzat. Az épület a református oratórium kiérlelt típusa.
A városkép szempontjából kiemelkedő építmény. Hűen tükrözi a halasi lakosság több száz évre visszanyúló vallási hovatartozását.