A kiffer körte (Pyrus communis Kieffer) a 19. század elején, a philadelphiai (USA) Peter Kieffer-féle faiskolában egy véletlen folytán magról kelt gyümölcs. A gyümölcsészeti vizsgálatok szerint e körtefajta a kínai (homoki) körte és a nyári vilmos körte kereszteződéséből jött létre. 1903-ban, a düsseldorfi világkiállításról Szathmáry Sándor gimnázium igazgató, gazdálkodó hozta az első kiffer körte oltványokat Kiskunhalasra, és kezdte meg ennek az ún. igénytelen gyümölcsfajtának a termesztését. Halála után, 1912-től özvegye vette át a vállalkozás irányítását. Az 1930-as években Kiskunhalason és környékén volt országos szinten a legkiemelkedőbb a körtetermesztés. Ebben az időszakban évente 100-150 vagon kiffer körtét importáltak városunkból. 1932-ben a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara elismerő oklevéllel tüntette ki özv. Szathmáry Sándornét a gyümölcstermesztés terén szerzett érdemeiért. A kiffer körte gyümölcse nagy, széles, színe élénk szalmasárga, de sokszor pirosas árnyalatú. Húsa sárgásfehér, kemény, a magház körül kövecsesedő. Elsősorban pálinkát készítettek belőle.

A kiffer körte (Pyrus communis Kieffer) a 19. század elején, a philadelphiai (USA) Peter Kieffer-féle faiskolában egy véletlen folytán magról kelt gyümölcs. A gyümölcsészeti vizsgálatok szerint e körtefajta a kínai (homoki) körte és a nyári vilmos körte kereszteződéséből jött létre. 1903-ban, a düsseldorfi világkiállításról Szathmáry Sándor gimnázium igazgató, gazdálkodó hozta az első kiffer körte oltványokat Kiskunhalasra, és kezdte meg ennek az ún. igénytelen gyümölcsfajtának a termesztését. Halála után, 1912-től özvegye vette át a vállalkozás irányítását. Az 1930-as években Kiskunhalason és környékén volt országos szinten a legkiemelkedőbb a körtetermesztés. Ebben az időszakban évente 100-150 vagon kiffer körtét importáltak városunkból. 1932-ben a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara elismerő oklevéllel tüntette ki özv. Szathmáry Sándornét a gyümölcstermesztés terén szerzett érdemeiért. A kiffer körte gyümölcse nagy, széles, színe élénk szalmasárga, de sokszor pirosas árnyalatú. Húsa sárgásfehér, kemény, a magház körül kövecsesedő. Elsősorban pálinkát készítettek belőle.