Thorma János élete
Thorma János a 19. század végén és a 20. század első harmadában megújuló magyar művészet egyik jelentős festőművésze volt. 67 éves életútja három korszakra osztható. A határoló dátumok 1887 (festői tevékenységének indulása) és 1912 körül (oldottabb képeinek kezdete).
Kiskunhalason született 1870. április 24-én. Gyermekkorát szülővárosában és Jászberényben töltötte. A család 1884-től lakott Nagybányán. Az érettségit követően 1887–1888-ban Budapesten, a Mintarajziskolában Székely Bertalannál tanult. 1888–1890-ben Münchenben Hollósy Simon köréhez kapcsolódott. 1891-ben, 1893-ban és 1895-ben Párizsban a Julian Akadémián képezte magát. 1893–1896 között alkotta leghíresebb művét, a rendkívüli alapossággal készült Aradi vértanúkat, a legnagyobb méretű magyar történeti képek egyikét. A Petőfit és az 1848-as témát nagyon tisztelő Thorma másik híres képét a Talpra magyar! címűt, 1898-tól évtizedekig festette.
1896-ban Hollósy Simon, Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla és Réti István társaságában részt vett a nagybányai művésztelep megalapításában. A telepnek élete végéig egyik leghívebb tagja maradt. 1902 után az iskola tanára, melyet 1913-tól nagyrészt egyedül vezetett, 1917-től a Nagybányai Festők Társaságának elnöke. Lelkes munkássága akadályozta meg a háború után a művésztelep teljes széthullását. 1927-ben vonult vissza a művészneveléstől. Az objektív ábrázolás mellett az oldottabb képek is érdekelték. Első mestere, Székely Bertalan tanítása legalább olyan nagy nyomot hagyott benne, mint a nagybányaiakat vezérlő elvek. A plein-air inkább csak késői korszakában foglalkoztatta. Nagybányán halt meg 1937. december 5-én.
Thormát élete első felében a származása, az itt maradt rokonság, az édesanyjával itt töltött hetek, s később az évenként rendszeresen megismétlődő látogatások kötötték Kiskunhalashoz. Leginkább unokatestvérénél és férjénél lakott. Meg is festette Berki Antal és felesége portréját 1895 körül. Ebben az időszakban Thorma elkészítette Kiskunhalas egyik jeles polgárának, Bessenyei Istvánnak a portréját. Kiskunhalas város 1902-ben a Kossuth centenáriumra Thorma Jánost, a város híres szülöttét kéri fel, hogy Kossuth Lajos életnagyságú portréját megfesse. Kiskunhalassal kapcsolatba hozható még két jelentős korai képe is. A Szenvedők és az Október elsején című művei halasi helyszínt és alföldi viseletet ábrázolnak. Kiskunhalason a római katolikus temető bejáratát (a kapu, a fasor, a jobbra lévő gyalogút) és a vasútállomáson a fa raktárépületet pontosan úgy festette le, ahogy ma is látható.
Korai korszakában az 1890-es évektől az 1910-es évekig festette ismert korai és történeti témájú műveit. Ezeken a realizmus, naturalizmus, szimbolizmus és a szecesszió jegyei keverednek. Hangos sikereket ért el velük Budapest, München, Párizs, Saint Louis kiállításain. Leginkább ezt a korszakát ismeri az érdeklődő műélvező.
Thorma művészetében az 1910-es évek elejétől következett be változás. Sokat alkotott, kiszínesedett képeire a harmóniakeresés a jellemző, de erről a magyar művészettörténet keveset tud. Ennek egyik oka, hogy Nagybánya a trianoni határokon túlra esett, s e miatt Thorma nem tudott közvetlen, szoros kapcsolatot tartani Budapesttel, a magyar művészélettel.
A mester 1937-ben bekövetkezett halála után kevés önálló kiállításon mutatták be műveit. Választott szűkebb hazája Nagybánya és Erdély 1938-ban rendezett tiszteletére kiállítást. (1938. október 4. Nagybánya, Thorma János emlékkiállítás; 1938. október 10. Kolozsvár, Thorma János emlékkiállítás) Gyűjteményes tárlatát Budapesten, a Nemzeti Szalonban rendezték 1939. november 26. – december 10. között. Itt 73 festménye kapott helyet.
Kiskunhalas mindig büszke volt híres szülöttére, tisztelettel adózott emlékének. 1940-ben megvásárolták a Talpra magyar! festményt. 1951-ben Thorma Jánosról nevezték el a város múzeumát. Születése 90. évfordulójára bővítették a múzeumot a Thorma Képcsarnokkal (1960). Attól kezdve ott állandó kiállításon szerepeltek Thorma képei. Ebben a teremben rendezték a centenáriumi kiállítást is, ekkor leplezték le Búza Barna szobrászművész Thormát ábrázoló mészkő domborművét a múzeum homlokzatán (1970). 1975-ben Thorma posztomusz díszpolgári címet kapott. A 122. évforduló évében adományozta Kiskunhalasnak Mozer Ilona szobrászművész Thorma János bronz mellszobrát, amit 1992-ben állítottak fel. A Thorma életművében fontos 1848–1849-es forradalom és szabadságharc másfél százados évfordulója alkalmából a kiskunhalasi múzeum könyvet jelentetett meg Thormáról (Murádin Jenő: Thorma János 1848-as képei. 1998), elkészült két hatalmas történelmi festményének restaurálása és felavatták Szabó Vera szobrászművész a mestert ábrázoló bronz mellszobrát a múzeum előterében (1999). A 130. évfordulót Thorma konferenciával és emlékkiállítással ünnepelte a múzeum. Ekkor 44 festményét lehetett látni Kiskunhalason (2000). 2012-2013-ban a Thorma János Múzeum Kiskunhalason és további hat helyszínen (Kecskemét, Nagybánya, München, Stuttgart, Berlin, Budapest) nemzetközi Thorma vándorkiállítást szervezett. Ennek folytatása volt 2013-ban a kolozsvári Thorma János és pályatársai, tanítványai kiállítás és 2014-ben a pécsi Thorma tárlat. A Thorma vándorkiállítás további következménye a 2013-ban aláírt Bay Gyűjtemény adományozási szerződés és ennek eredményeként 2017-ben a Thorma János Múzeumban megnyílt Bay Gyűjtemény – Nagybányai művészet című állandó kiállítás.
Természetesen Thorma életét legjobban az eddigi legfontosabb róla szóló munkákból lehet megismerni (Radocsay Dénes: Thorma János. 1954; Réti István: Thorma János. = Réti István: A nagybányai művésztelep. 1954. 173-209; Ez új kiadásban 2001. 87-105; Dévényi Iván: Thorma János. 1977.) A Thorma Jánossal foglalkozó könyvek 1997-től szaporodtak meg. (Bay Miklós – Boros Judit – Murádin Jenő: Thorma. 1997; Murádin Jenő: Thorma János 1848-as képei. 1998; A 2000-ben megrendezett Thorma János konferencia 2003-ban megjelent tanulmánykötete; A Thorma vándorkiállítás albuma 2012-ben; Sümegi Györgytől a két Thorma levelek és dokumentumok kötet 2012-ben és 2016-ban; Thorma Gábor: A Thorma család krónikája. 2012; A kolozsvári Thorma János és pályatársai, tanítványai kiállítás katalógusa 2013-ban; A Thorma János nagy album és festmény műjegyzék 2015-ben.)
Thorma János a 19. század végén és a 20. század első harmadában megújuló magyar művészet egyik jelentős festőművésze volt. 67 éves életútja három korszakra osztható. A határoló dátumok 1887 (festői tevékenységének indulása) és 1912 körül (oldottabb képeinek kezdete).
Kiskunhalason született 1870. április 24-én. Gyermekkorát szülővárosában és Jászberényben töltötte. A család 1884-től lakott Nagybányán. Az érettségit követően 1887–1888-ban Budapesten, a Mintarajziskolában Székely Bertalannál tanult. 1888–1890-ben Münchenben Hollósy Simon köréhez kapcsolódott. 1891-ben, 1893-ban és 1895-ben Párizsban a Julian Akadémián képezte magát. 1893–1896 között alkotta leghíresebb művét, a rendkívüli alapossággal készült Aradi vértanúkat, a legnagyobb méretű magyar történeti képek egyikét. A Petőfit és az 1848-as témát nagyon tisztelő Thorma másik híres képét a Talpra magyar! címűt, 1898-tól évtizedekig festette.
1896-ban Hollósy Simon, Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla és Réti István társaságában részt vett a nagybányai művésztelep megalapításában. A telepnek élete végéig egyik leghívebb tagja maradt. 1902 után az iskola tanára, melyet 1913-tól nagyrészt egyedül vezetett, 1917-től a Nagybányai Festők Társaságának elnöke. Lelkes munkássága akadályozta meg a háború után a művésztelep teljes széthullását. 1927-ben vonult vissza a művészneveléstől. Az objektív ábrázolás mellett az oldottabb képek is érdekelték. Első mestere, Székely Bertalan tanítása legalább olyan nagy nyomot hagyott benne, mint a nagybányaiakat vezérlő elvek. A plein-air inkább csak késői korszakában foglalkoztatta. Nagybányán halt meg 1937. december 5-én.
Thormát élete első felében a származása, az itt maradt rokonság, az édesanyjával itt töltött hetek, s később az évenként rendszeresen megismétlődő látogatások kötötték Kiskunhalashoz. Leginkább unokatestvérénél és férjénél lakott. Meg is festette Berki Antal és felesége portréját 1895 körül. Ebben az időszakban Thorma elkészítette Kiskunhalas egyik jeles polgárának, Bessenyei Istvánnak a portréját. Kiskunhalas város 1902-ben a Kossuth centenáriumra Thorma Jánost, a város híres szülöttét kéri fel, hogy Kossuth Lajos életnagyságú portréját megfesse. Kiskunhalassal kapcsolatba hozható még két jelentős korai képe is. A Szenvedők és az Október elsején című művei halasi helyszínt és alföldi viseletet ábrázolnak. Kiskunhalason a római katolikus temető bejáratát (a kapu, a fasor, a jobbra lévő gyalogút) és a vasútállomáson a fa raktárépületet pontosan úgy festette le, ahogy ma is látható.
Korai korszakában az 1890-es évektől az 1910-es évekig festette ismert korai és történeti témájú műveit. Ezeken a realizmus, naturalizmus, szimbolizmus és a szecesszió jegyei keverednek. Hangos sikereket ért el velük Budapest, München, Párizs, Saint Louis kiállításain. Leginkább ezt a korszakát ismeri az érdeklődő műélvező.
Thorma művészetében az 1910-es évek elejétől következett be változás. Sokat alkotott, kiszínesedett képeire a harmóniakeresés a jellemző, de erről a magyar művészettörténet keveset tud. Ennek egyik oka, hogy Nagybánya a trianoni határokon túlra esett, s e miatt Thorma nem tudott közvetlen, szoros kapcsolatot tartani Budapesttel, a magyar művészélettel.
A mester 1937-ben bekövetkezett halála után kevés önálló kiállításon mutatták be műveit. Választott szűkebb hazája Nagybánya és Erdély 1938-ban rendezett tiszteletére kiállítást. (1938. október 4. Nagybánya, Thorma János emlékkiállítás; 1938. október 10. Kolozsvár, Thorma János emlékkiállítás) Gyűjteményes tárlatát Budapesten, a Nemzeti Szalonban rendezték 1939. november 26. – december 10. között. Itt 73 festménye kapott helyet.
Kiskunhalas mindig büszke volt híres szülöttére, tisztelettel adózott emlékének. 1940-ben megvásárolták a Talpra magyar! festményt. 1951-ben Thorma Jánosról nevezték el a város múzeumát. Születése 90. évfordulójára bővítették a múzeumot a Thorma Képcsarnokkal (1960). Attól kezdve ott állandó kiállításon szerepeltek Thorma képei. Ebben a teremben rendezték a centenáriumi kiállítást is, ekkor leplezték le Búza Barna szobrászművész Thormát ábrázoló mészkő domborművét a múzeum homlokzatán (1970). 1975-ben Thorma posztomusz díszpolgári címet kapott. A 122. évforduló évében adományozta Kiskunhalasnak Mozer Ilona szobrászművész Thorma János bronz mellszobrát, amit 1992-ben állítottak fel. A Thorma életművében fontos 1848–1849-es forradalom és szabadságharc másfél százados évfordulója alkalmából a kiskunhalasi múzeum könyvet jelentetett meg Thormáról (Murádin Jenő: Thorma János 1848-as képei. 1998), elkészült két hatalmas történelmi festményének restaurálása és felavatták Szabó Vera szobrászművész a mestert ábrázoló bronz mellszobrát a múzeum előterében (1999). A 130. évfordulót Thorma konferenciával és emlékkiállítással ünnepelte a múzeum. Ekkor 44 festményét lehetett látni Kiskunhalason (2000). 2012-2013-ban a Thorma János Múzeum Kiskunhalason és további hat helyszínen (Kecskemét, Nagybánya, München, Stuttgart, Berlin, Budapest) nemzetközi Thorma vándorkiállítást szervezett. Ennek folytatása volt 2013-ban a kolozsvári Thorma János és pályatársai, tanítványai kiállítás és 2014-ben a pécsi Thorma tárlat. A Thorma vándorkiállítás további következménye a 2013-ban aláírt Bay Gyűjtemény adományozási szerződés és ennek eredményeként 2017-ben a Thorma János Múzeumban megnyílt Bay Gyűjtemény – Nagybányai művészet című állandó kiállítás.
Természetesen Thorma életét legjobban az eddigi legfontosabb róla szóló munkákból lehet megismerni (Radocsay Dénes: Thorma János. 1954; Réti István: Thorma János. = Réti István: A nagybányai művésztelep. 1954. 173-209; Ez új kiadásban 2001. 87-105; Dévényi Iván: Thorma János. 1977.) A Thorma Jánossal foglalkozó könyvek 1997-től szaporodtak meg. (Bay Miklós – Boros Judit – Murádin Jenő: Thorma. 1997; Murádin Jenő: Thorma János 1848-as képei. 1998; A 2000-ben megrendezett Thorma János konferencia 2003-ban megjelent tanulmánykötete; A Thorma vándorkiállítás albuma 2012-ben; Sümegi Györgytől a két Thorma levelek és dokumentumok kötet 2012-ben és 2016-ban; Thorma Gábor: A Thorma család krónikája. 2012; A kolozsvári Thorma János és pályatársai, tanítványai kiállítás katalógusa 2013-ban; A Thorma János nagy album és festmény műjegyzék 2015-ben.)