Menü bezárása
Asztali nézet
Akadálymentes nézet

                  Elektronikus ügyintézés

  Van hozzáférése? | lépjen be
Váltás az akadálymentes honlapra  2024. április 16. | Ma Csongor napja van.

Fridrich Lajos életműve

Fridrich Lajos (1885-1962) gépészmérnök. A Kiskunhalasi Református Főgimnáziumban érettségizett 1904-ben. Villamosság, energiahálózatok, rádiózás, gépmodellek, gőzgépek, csillagászat, zene és a sport érdekelte. A Halas Villamos Rt. vezető mérnöke. Kiskunhalason számos vezető beosztást töltött be. 1909-ben és 1941-44 között nagy értékű műszereket, berendezéseket adott a gimnáziumnak. 1945 után földjeit, üzleteit elvették, vagyona egy részét államosították. 1952-től fizikát tanított a gimnáziumban.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája: 

Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas Almanach- Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002. p. 174-175. 

Végső István: Kiskunhalas Helytörténeti Olvasókönyv II. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2005.


 

Gózon István életműve

Gózon István (Kiskunhalas, 1821 – Kiskunhalas, 1912) gazdálkodó, parasztverselő. Elszegényedett családból származott, iskolázatlan volt. 1848-ban a kiskun szabad lovascsapatban szolgált. Az 1860-as években Bodogláron csárdás, majd pandúr lett, később az Iparszőlőkben gazdálkodott. Idős korában kezdett el verseket írni. Írásai a paraszti és a pusztai életről szóltak. A legtermékenyebb parasztverselő, akinek számtalan verse és írása maradt fenn.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája:

Janó Ákos: Kiskun parasztverselők. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Thorma János Múzeum, Kiskunhalas, 2001. 

Szakál Aurél (szerk.) Kiskunhalas Almanach- Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002. p. 177-178. 

Végső István (szerk.): Halasi népköltők, parasztverselők írásai - válogatás pusztáink, városunk egyszeri poétáinak műveiből. Pásztortűz Egyesület, Kiskunhalas, 2011. 

Végső István: Kiskunhalas Helytörténeti Olvasókönyv II. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2005.



Gulyás Sándor életműve

Gulyás Sándor (1892-1957) középiskolai tanulmányait a halasi gimnáziumban fejezte be 1912-ben. 1912-1916 között az Eötvös Kollégium tagja. 1917-ben magyar- latin-angol szakos diplomát kapott. 1919-től 1948-ig a halasi gimnázium tanára, többször igazgatója. Az államosítás után családjával együtt ellehetetlenítették. 


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája: 

Szakál Aurél (szerk.) Kiskunhalas Almanach- Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002. p. 180.



Korda Imre életműve

Korda Imre (1853-1914) gimnáziumi tanár, író. A halasi gimnáziumban végezte a középiskolai tanulmányait. 1881-től-1910-ig a halasi gimnázium tanára (magyar irodalombölcselet). Újságíró, fordító, tankönyvíró. 1882-85 között az első halasi hetilapot, a Halasi Újságot szerkesztette.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája:

Szakál Aurél (szerk.) Kiskunhalas Almanach- Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002. p. 195-196. 

Végső István: Kiskunhalas Helytörténeti Olvasókönyv II. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2005. 

hu.wikipedia.org/


Markovits Mária életműve

Markovits Mária (Kiskunhalas, 1875. szeptember 22.–Kiskunhalas, 1954. október 21.) fehérneművarró, csipkevarró és iparművész volt. A Magyar Királyi Állami Női Ipariskola fehérnemű szakosztályán végzett 1897-ben. 1902-ben költözött vissza Kiskunhalasra. Dékáni Árpád gimnáziumi tanárral indították útjára a Halasi Csipkét. A csipke történetének emblematikus alakjává vált.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája: 

László Emese - Pásztor Emese - Szakál Aurél: Halasi csipke. Halasi Csipke Alapítvány, Kiskunhalas, 1996.

Szakál Aurél (szerk.) Kiskunhalas Almanach- Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002. p.201. 

Végső István: Kiskunhalas Helytörténeti Olvasókönyv II. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2005.



Stepanek Ernő életműve

Stepanek Ernő (Cegléd, 1881. január 29.– Kiskunhalas, 1934. augusztus 8.) rajztanár, iparművész, csipketervező. Vasutas édesapja miatt költözött Kiskunhalasra a Stepanek család. A Szilády Áron Gimnáziumban érettségizett. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult tovább. 1906-tól a kiskunhalasi gimnázium rajztanára lett. Az 1920-1930- as évek legkiválóbb csipketervezője volt. Ő tervezte a kiskunhalasi gimnázium hősi halottjai emléktáblát.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája: 

Janó Ákos - Vorák József: A halasi csipke - Útja a gondolattól a világhírig. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeum, Kecskemét, 2004. 

László Emőke - Pásztor Emese - Szakál Aurél: Halasi csipke. Halasi Csipke Alapítvány, Kiskunhalas, 2000. 

Szakál Aurél (szerk.) Kiskunhalas Almanach- Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002. p. 228. 

Végső István: Kiskunhalas Helytörténeti Olvasókönyv II. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2005.



Thúry József életműve

Thúry József (Makád, 1861. december 25. – Szabadka, 1906. május 22.) magyar nyelvész és turkológus volt. Egyszerű, református, gazdálkodó családból származott. Középiskolába Kunszentmiklóson és Budapesten járt. 1880-ban került a pesti egyetemre. Vámbéry Ármin tanítványa volt. 1887-ben a nagykőrösi, 1888-tól a kiskunhalasi református gimnázium tanára lett. Magyar nyelvet és latint tanított. 1899-1905 között az iskolai könyvtár könyvtárosaként dolgozott. 1903-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. A magyar-török nyelvrokonság, a magyar őstörténet, az oszmán-török történetírás, az irodalomtörténet és a török nyelvtörténet területén kutatott.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája:

Szakál Aurél (szerk.) Kiskunhalas Almanach- Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002. p. 241. 

Végső István: Kiskunhalas Helytörténeti Olvasókönyv II. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2005.



Vári Szabó István életműve

Vári Szabó István (Kiskunhalas, 1827. augusztus 16. – Kiskunhalas, 1906. szeptember 25.) ügyvéd, polgármester, honvédszázados. Kiskunhalas első polgármestere volt. Középiskoláit Kiskunhalason végezte, majd Kecskeméten és Pozsonyban tanult jogot. 1848-ban már hadbíró és ekkor csatlakozott a szabadságharchoz. Részt vett a pákozdi, a nagyszombati, a komáromi, a budai, a szolnoki, a tokaji, a debreceni, az aradi és a temesvári harcokban, ostromokban. Századosi rangig jutott. Kossuth Lajos egyik futára volt. 1849 után leszerelték, és börtönbe került. 1850 után visszakerült szülővárosába, ahol városi hivatalnokként dolgozott. 1872. november 20-án polgármesternek választották. Egy megszakítással (1891-1893) 1903-ig, összesen 29 évig volt a település élén. A 19. századi Kiskunhalas az ő idején fejlődött a leglátványosabban. Aktív közéleti tevékenységének köszönhetően számos fejlesztés indult el a városban. Kulturális, oktatási és gazdasági szempontból is hosszú időre ez az időszak határozta meg a város életét.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája: 

Komáromi Szilárd - Végső István, Vári Szabó István - Kiskunhalas város polgármestere. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Vári Szabó István Szakközépiskolája, Szakiskolája és Kollégiuma, Thorma János Múzeum, Halasi Múzeum Alapítvány, Kiskunhalas, 2008. 

Szakál Aurél (szerk.) Kiskunhalas Almanach- Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002. 

Végső István: Kiskunhalas Helytörténeti Olvasókönyv II. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2005. 



Vas Imre életműve

Vas Imre (Kiskunhalas, 1870 – Budapest, 1916 körül) gazdálkodó és parasztverselő volt. Segített Dékáni Árpádnak műkedvelő kört szervezni. Népszínművekben szerepelt. Tragikus családi élete miatt a verseire komor, borúlátó hangnem a jellemző. Kéziratai jó része elveszett. Budapesten hunyt el az első világháború idején, sírja ismeretlen helyen van. Jellegzetes „népi” alakja volt városunknak és kortársai között az egyik kiemelkedő parasztverselő.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája: 

Janó Ákos: Kiskun parasztverselők. Kiskunhalas Város önkormányzata, Thorma János Múzeum, Kiskunhalas, 2001. 

Szakál Aurél (szerk.) Kiskunhalas Almanach- Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002. p. 247. 

Végső István (szerk.): Halasi népköltők, parasztverselők írásai - válogatás pusztáink, városunk egyszeri poétáinak műveiből. Pásztortűz Egyesület, Kiskunhalas, 2011.


 

Halasi viselet

Kiskunhalas viseletének alakulására hatással volt a gazdasági helyzet, a környezet öltözködési kultúrája. A 19. század végén egyszerre vannak jelen a régi és új elemek. Megjelennek a gyári textíliák és a polgári divat hatásai. A 19. század női viselete ingvállas, pruszlikos, szoknyás, kötényes. A hétköznapi ruha sima, anyaga festő, kanavász, az ünnepi öltözék díszes, selyemből bársonyból, perkálból készült. A halasi paraszti viselet a parasztpolgári öltözködésre jellemző hosszúszoknyás viselet volt. A munkára használt szoknyát valamivel rövidebbre hagyták A díszesebb felsőszoknya alá alsószoknyákat öltöttek a nők. Anyaguk gyolcs, vászon és sifon volt. A paraszti viselet jellemző darabja a vállkendő is, melyet vállra terítve, sarkaikat hátul a derékon megkötve viseltek. A férfi öltözék: fehér ing, fekete nadrág, mellény, ujjas vászonból, posztóból varrva. A hétköznapi ing rövid volt alig ért derékon alul. A posztónadrág sima, testhezálló, szűk szabású, szára lefelé egyre szűkült. A férfi viselet nélkülözhetetlen darabaja volt a posztómellény, melyet ujjatlan dolmány, kislajbi vagy kismándli néven emlegettek. A posztónadrággal azonos anyagból készült az ujjas mándli, nagymándli vagy nagyfelöltő.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Ö. Kovács József, Szakál Aurél: Kiskunhalas Története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19.század közepétől a 20. század közepéig. Kiskunhalas Város Önkormányzatának kiadványa, Kiskunhalas, 2005.

 


Kiskunhalasi Városvédő és Városszépítő Egyesület

Az egyesület alapvető célja a város arculatának megőrzése, az épített és természetes környezet megóvása, de emellett-a kifejezetten szakirányú egyesületek megalakulásáig-a lehetőségeihez mérten vállalkozik a város szellemi /azaz: történelmi, irodalmi, néprajzi, tudományos, képzőművészeti, stb./ értékeinek feltárására és megóvására is. Olyan közszellem kialakítására törekszik, amely természetesnek tartja Kiskunhalas és közigazgatási vonzáskörzetének, mindennemű értékének megőrzését, sőt gyarapítását, ezzel együtt a helyi életfeltételek minőségének javítását. Az Egyesület alapító elnöke Rácz-Fodor Mihály volt, jelenlegi elnök Babud László.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

www.kiskunhalas.hu/civilek-kiskunhalas 

Naprózsa (az Egyesület rendszeresen megjelenő kiadványa)

Rácz-Fodor Mihályné (szerk.): 20 éves a Városvédő és Városszépítő Egyesület 1988-2008. Kiskunhalas, 2008. 

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: 

www.helyicivil.hu www.kiskunhalas.hu/civilek-kiskunhalas



id. Nagy Szeder István életműve

Idősebb Nagy Szeder István (Kiskunhalas, 1876. szeptember 8. – Kiskunhalas, 1936. október 18.), építész, helytörténész volt. A kiskunhalasi gimnáziumban tanult, majd a budapesti Felső Építőipari Iskola elvégzése után építészként dolgozott. Többek között részt vett a kiskunhalasi Takarékpénztár építésénél, a Schneider Ignác és Utódai Cég telepének, a pirtói és a mátéházi vasútállomások és a helyi Adóhivatal építésénél. Az első világháború idején századosi rangban harcolt. Az 1920-as években megbízták a kiskunhalasi városi levéltár rendezésével. Ettől kezdve kezdett el komolyan foglalkozni Kiskunhalas helytörténetével. Különböző folyóiratokban építészeti írásai mellett helytörténeti munkái is megjelentek. Két kiskunhalasi helytörténeti kötetsorozata jelent meg.

Megjelent könyvei: Nagy Szeder István: Adatok Kiskun-Halas város történetéhez 1-3. köt. Kiskunhalas, Szerző, 1923-1926; Nagy Szeder István: A redemptio előtti kor 1745-ig. Kiskun-Halas város története oklevéltárral 1. Kiskunhalas, 1926; Nagy Szeder István: A redemptio utáni kor 1745-től kezdve. Kiskun-Halas város története oklevéltárral 2. Kiskunhalas, 1993; Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város egyházainak, iskoláinak és közművelődésének története. Kiskun-Halas város története oklevéltárral 3. Kiskunhalas, 1936; Nagy szeder István: Kiskun-Halas város gazdaságtörténete. Kiskun-Halas város története oklevéltárral 4. Kiskunhalas, 1935.

A 20. század első felének kiemelkedő helytörténeti kutatója volt. Kötetsorozatai mai napig nélkülözhetetlen szakirodalmi források Kiskunhalas helytörténeti kutatásainál. Építészként városarculatilag kiemelkedő építkezések résztvevője volt.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája:

Szakál Aurél-Szalai Sándor: Nagy Szeder István id. = Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata,  Kiskunhalas, 2002. 209. 

Végső István: Kiskunhalas Helytörténeti Olvasókönyv II. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2005.

Fridrich Lajos életműve

Fridrich Lajos (1885-1962) gépészmérnök. A Kiskunhalasi Református Főgimnáziumban érettségizett 1904-ben. Villamosság, energiahálózatok, rádiózás, gépmodellek, gőzgépek, csillagászat, zene és a sport érdekelte. A Halas Villamos Rt. vezető mérnöke. Kiskunhalason számos vezető beosztást töltött be. 1909-ben és 1941-44 között nagy értékű műszereket, berendezéseket adott a gimnáziumnak. 1945 után földjeit, üzleteit elvették, vagyona egy részét államosították. 1952-től fizikát tanított a gimnáziumban.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája: 

Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas Almanach- Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002. p. 174-175. 

Végső István: Kiskunhalas Helytörténeti Olvasókönyv II. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2005.


 

Gózon István életműve

Gózon István (Kiskunhalas, 1821 – Kiskunhalas, 1912) gazdálkodó, parasztverselő. Elszegényedett családból származott, iskolázatlan volt. 1848-ban a kiskun szabad lovascsapatban szolgált. Az 1860-as években Bodogláron csárdás, majd pandúr lett, később az Iparszőlőkben gazdálkodott. Idős korában kezdett el verseket írni. Írásai a paraszti és a pusztai életről szóltak. A legtermékenyebb parasztverselő, akinek számtalan verse és írása maradt fenn.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája:

Janó Ákos: Kiskun parasztverselők. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Thorma János Múzeum, Kiskunhalas, 2001. 

Szakál Aurél (szerk.) Kiskunhalas Almanach- Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002. p. 177-178. 

Végső István (szerk.): Halasi népköltők, parasztverselők írásai - válogatás pusztáink, városunk egyszeri poétáinak műveiből. Pásztortűz Egyesület, Kiskunhalas, 2011. 

Végső István: Kiskunhalas Helytörténeti Olvasókönyv II. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2005.



Gulyás Sándor életműve

Gulyás Sándor (1892-1957) középiskolai tanulmányait a halasi gimnáziumban fejezte be 1912-ben. 1912-1916 között az Eötvös Kollégium tagja. 1917-ben magyar- latin-angol szakos diplomát kapott. 1919-től 1948-ig a halasi gimnázium tanára, többször igazgatója. Az államosítás után családjával együtt ellehetetlenítették. 


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája: 

Szakál Aurél (szerk.) Kiskunhalas Almanach- Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002. p. 180.



Korda Imre életműve

Korda Imre (1853-1914) gimnáziumi tanár, író. A halasi gimnáziumban végezte a középiskolai tanulmányait. 1881-től-1910-ig a halasi gimnázium tanára (magyar irodalombölcselet). Újságíró, fordító, tankönyvíró. 1882-85 között az első halasi hetilapot, a Halasi Újságot szerkesztette.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája:

Szakál Aurél (szerk.) Kiskunhalas Almanach- Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002. p. 195-196. 

Végső István: Kiskunhalas Helytörténeti Olvasókönyv II. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2005. 

hu.wikipedia.org/


Markovits Mária életműve

Markovits Mária (Kiskunhalas, 1875. szeptember 22.–Kiskunhalas, 1954. október 21.) fehérneművarró, csipkevarró és iparművész volt. A Magyar Királyi Állami Női Ipariskola fehérnemű szakosztályán végzett 1897-ben. 1902-ben költözött vissza Kiskunhalasra. Dékáni Árpád gimnáziumi tanárral indították útjára a Halasi Csipkét. A csipke történetének emblematikus alakjává vált.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája: 

László Emese - Pásztor Emese - Szakál Aurél: Halasi csipke. Halasi Csipke Alapítvány, Kiskunhalas, 1996.

Szakál Aurél (szerk.) Kiskunhalas Almanach- Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002. p.201. 

Végső István: Kiskunhalas Helytörténeti Olvasókönyv II. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2005.



Stepanek Ernő életműve

Stepanek Ernő (Cegléd, 1881. január 29.– Kiskunhalas, 1934. augusztus 8.) rajztanár, iparművész, csipketervező. Vasutas édesapja miatt költözött Kiskunhalasra a Stepanek család. A Szilády Áron Gimnáziumban érettségizett. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult tovább. 1906-tól a kiskunhalasi gimnázium rajztanára lett. Az 1920-1930- as évek legkiválóbb csipketervezője volt. Ő tervezte a kiskunhalasi gimnázium hősi halottjai emléktáblát.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája: 

Janó Ákos - Vorák József: A halasi csipke - Útja a gondolattól a világhírig. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeum, Kecskemét, 2004. 

László Emőke - Pásztor Emese - Szakál Aurél: Halasi csipke. Halasi Csipke Alapítvány, Kiskunhalas, 2000. 

Szakál Aurél (szerk.) Kiskunhalas Almanach- Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002. p. 228. 

Végső István: Kiskunhalas Helytörténeti Olvasókönyv II. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2005.



Thúry József életműve

Thúry József (Makád, 1861. december 25. – Szabadka, 1906. május 22.) magyar nyelvész és turkológus volt. Egyszerű, református, gazdálkodó családból származott. Középiskolába Kunszentmiklóson és Budapesten járt. 1880-ban került a pesti egyetemre. Vámbéry Ármin tanítványa volt. 1887-ben a nagykőrösi, 1888-tól a kiskunhalasi református gimnázium tanára lett. Magyar nyelvet és latint tanított. 1899-1905 között az iskolai könyvtár könyvtárosaként dolgozott. 1903-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. A magyar-török nyelvrokonság, a magyar őstörténet, az oszmán-török történetírás, az irodalomtörténet és a török nyelvtörténet területén kutatott.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája:

Szakál Aurél (szerk.) Kiskunhalas Almanach- Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002. p. 241. 

Végső István: Kiskunhalas Helytörténeti Olvasókönyv II. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2005.



Vári Szabó István életműve

Vári Szabó István (Kiskunhalas, 1827. augusztus 16. – Kiskunhalas, 1906. szeptember 25.) ügyvéd, polgármester, honvédszázados. Kiskunhalas első polgármestere volt. Középiskoláit Kiskunhalason végezte, majd Kecskeméten és Pozsonyban tanult jogot. 1848-ban már hadbíró és ekkor csatlakozott a szabadságharchoz. Részt vett a pákozdi, a nagyszombati, a komáromi, a budai, a szolnoki, a tokaji, a debreceni, az aradi és a temesvári harcokban, ostromokban. Századosi rangig jutott. Kossuth Lajos egyik futára volt. 1849 után leszerelték, és börtönbe került. 1850 után visszakerült szülővárosába, ahol városi hivatalnokként dolgozott. 1872. november 20-án polgármesternek választották. Egy megszakítással (1891-1893) 1903-ig, összesen 29 évig volt a település élén. A 19. századi Kiskunhalas az ő idején fejlődött a leglátványosabban. Aktív közéleti tevékenységének köszönhetően számos fejlesztés indult el a városban. Kulturális, oktatási és gazdasági szempontból is hosszú időre ez az időszak határozta meg a város életét.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája: 

Komáromi Szilárd - Végső István, Vári Szabó István - Kiskunhalas város polgármestere. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Vári Szabó István Szakközépiskolája, Szakiskolája és Kollégiuma, Thorma János Múzeum, Halasi Múzeum Alapítvány, Kiskunhalas, 2008. 

Szakál Aurél (szerk.) Kiskunhalas Almanach- Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002. 

Végső István: Kiskunhalas Helytörténeti Olvasókönyv II. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2005. 



Vas Imre életműve

Vas Imre (Kiskunhalas, 1870 – Budapest, 1916 körül) gazdálkodó és parasztverselő volt. Segített Dékáni Árpádnak műkedvelő kört szervezni. Népszínművekben szerepelt. Tragikus családi élete miatt a verseire komor, borúlátó hangnem a jellemző. Kéziratai jó része elveszett. Budapesten hunyt el az első világháború idején, sírja ismeretlen helyen van. Jellegzetes „népi” alakja volt városunknak és kortársai között az egyik kiemelkedő parasztverselő.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája: 

Janó Ákos: Kiskun parasztverselők. Kiskunhalas Város önkormányzata, Thorma János Múzeum, Kiskunhalas, 2001. 

Szakál Aurél (szerk.) Kiskunhalas Almanach- Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002. p. 247. 

Végső István (szerk.): Halasi népköltők, parasztverselők írásai - válogatás pusztáink, városunk egyszeri poétáinak műveiből. Pásztortűz Egyesület, Kiskunhalas, 2011.


 

Halasi viselet

Kiskunhalas viseletének alakulására hatással volt a gazdasági helyzet, a környezet öltözködési kultúrája. A 19. század végén egyszerre vannak jelen a régi és új elemek. Megjelennek a gyári textíliák és a polgári divat hatásai. A 19. század női viselete ingvállas, pruszlikos, szoknyás, kötényes. A hétköznapi ruha sima, anyaga festő, kanavász, az ünnepi öltözék díszes, selyemből bársonyból, perkálból készült. A halasi paraszti viselet a parasztpolgári öltözködésre jellemző hosszúszoknyás viselet volt. A munkára használt szoknyát valamivel rövidebbre hagyták A díszesebb felsőszoknya alá alsószoknyákat öltöttek a nők. Anyaguk gyolcs, vászon és sifon volt. A paraszti viselet jellemző darabja a vállkendő is, melyet vállra terítve, sarkaikat hátul a derékon megkötve viseltek. A férfi öltözék: fehér ing, fekete nadrág, mellény, ujjas vászonból, posztóból varrva. A hétköznapi ing rövid volt alig ért derékon alul. A posztónadrág sima, testhezálló, szűk szabású, szára lefelé egyre szűkült. A férfi viselet nélkülözhetetlen darabaja volt a posztómellény, melyet ujjatlan dolmány, kislajbi vagy kismándli néven emlegettek. A posztónadrággal azonos anyagból készült az ujjas mándli, nagymándli vagy nagyfelöltő.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Ö. Kovács József, Szakál Aurél: Kiskunhalas Története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19.század közepétől a 20. század közepéig. Kiskunhalas Város Önkormányzatának kiadványa, Kiskunhalas, 2005.

 


Kiskunhalasi Városvédő és Városszépítő Egyesület

Az egyesület alapvető célja a város arculatának megőrzése, az épített és természetes környezet megóvása, de emellett-a kifejezetten szakirányú egyesületek megalakulásáig-a lehetőségeihez mérten vállalkozik a város szellemi /azaz: történelmi, irodalmi, néprajzi, tudományos, képzőművészeti, stb./ értékeinek feltárására és megóvására is. Olyan közszellem kialakítására törekszik, amely természetesnek tartja Kiskunhalas és közigazgatási vonzáskörzetének, mindennemű értékének megőrzését, sőt gyarapítását, ezzel együtt a helyi életfeltételek minőségének javítását. Az Egyesület alapító elnöke Rácz-Fodor Mihály volt, jelenlegi elnök Babud László.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

www.kiskunhalas.hu/civilek-kiskunhalas 

Naprózsa (az Egyesület rendszeresen megjelenő kiadványa)

Rácz-Fodor Mihályné (szerk.): 20 éves a Városvédő és Városszépítő Egyesület 1988-2008. Kiskunhalas, 2008. 

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: 

www.helyicivil.hu www.kiskunhalas.hu/civilek-kiskunhalas



id. Nagy Szeder István életműve

Idősebb Nagy Szeder István (Kiskunhalas, 1876. szeptember 8. – Kiskunhalas, 1936. október 18.), építész, helytörténész volt. A kiskunhalasi gimnáziumban tanult, majd a budapesti Felső Építőipari Iskola elvégzése után építészként dolgozott. Többek között részt vett a kiskunhalasi Takarékpénztár építésénél, a Schneider Ignác és Utódai Cég telepének, a pirtói és a mátéházi vasútállomások és a helyi Adóhivatal építésénél. Az első világháború idején századosi rangban harcolt. Az 1920-as években megbízták a kiskunhalasi városi levéltár rendezésével. Ettől kezdve kezdett el komolyan foglalkozni Kiskunhalas helytörténetével. Különböző folyóiratokban építészeti írásai mellett helytörténeti munkái is megjelentek. Két kiskunhalasi helytörténeti kötetsorozata jelent meg.

Megjelent könyvei: Nagy Szeder István: Adatok Kiskun-Halas város történetéhez 1-3. köt. Kiskunhalas, Szerző, 1923-1926; Nagy Szeder István: A redemptio előtti kor 1745-ig. Kiskun-Halas város története oklevéltárral 1. Kiskunhalas, 1926; Nagy Szeder István: A redemptio utáni kor 1745-től kezdve. Kiskun-Halas város története oklevéltárral 2. Kiskunhalas, 1993; Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város egyházainak, iskoláinak és közművelődésének története. Kiskun-Halas város története oklevéltárral 3. Kiskunhalas, 1936; Nagy szeder István: Kiskun-Halas város gazdaságtörténete. Kiskun-Halas város története oklevéltárral 4. Kiskunhalas, 1935.

A 20. század első felének kiemelkedő helytörténeti kutatója volt. Kötetsorozatai mai napig nélkülözhetetlen szakirodalmi források Kiskunhalas helytörténeti kutatásainál. Építészként városarculatilag kiemelkedő építkezések résztvevője volt.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája:

Szakál Aurél-Szalai Sándor: Nagy Szeder István id. = Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata,  Kiskunhalas, 2002. 209. 

Végső István: Kiskunhalas Helytörténeti Olvasókönyv II. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2005.