1761-ben készült Kiskunhalas határtérképén a szőlőterület „Szőlőskert” néven jelölt, ez ma az Öregszőlők puszta. A 19. század közepéig szőlőt csak ezen a területen lehetett telepíteni Nagyobb területen telepítettek 1853-ban, a mai Iparszőlők területén. Kiskunhalas a szőlő-bor városává a 19. század végén vált, több, egyszerre kedvezően ható okból:

- a filoxérával szemben a kiskunhalasi homok immunis volt,

- a megépült a Pest-Zimonyi vasút versenyképessé tette a halasi borokat,

- a városi lakosság, és az ipari munkásság is vásárlóvá vált,

- korszerű, a homoki termesztésre adaptált technológiák jelentek meg,

- 1893-ban bortörvényt léptettek életbe, Halast besorolták, a Dunán- inneni kerület kerti szőlők borvidékbe. 

A halasi szőlőterület 1912-re már 2806 ha. Az ültetvények vegyesek, de háromnegyedük kék szőlő.

Az I. világháborút az ágazat a harmincas évek elejére heverte ki. A korszerű szőlőfeldolgozás, borászat megteremtésére Halason állami pincét építettek 1937-ben. A II. világháború, az államosítások, a beszolgáltatási rendszer, a magas boradó a termelést és feldolgozást tönkretette. Gyökeres változást az 1960-as évek hoztak. Az Állami Gazdaságnak 1965-re 335 ha szőlőültetvénye volt, a szövetkezetek 430 ha szőlőt telepítettek és magas művelésre tértek át a jobb gépesíthetőség érdekében. 1980-ra a halasi ÁG szőlőtermesztése a világ élvonalába került. A privatizációt követően, számos pincészet kezdte meg újra működését.

1987-ben a Szőlő és a Bor Nemzetközi Éve alkalmából Kiskunhalas megkapta a „Szőlő és a Bor Városa” címet. A város tagja a Magyar Szőlő és Borvárosok Egyesületének. 1995-ben megalakult a halasi hegyközség, összefogva a lakosság szőlő-és bortermelőit.

1997-ben, a szőlő- és borkultúráért tenni akarók megalapították a Kiskunhalasi Borlovagrendet. Az egyesület célja Kiskunhalas és vidéke borainak, borpárlatainak és pezsgőinek ismertté tétele. A kulturált borfogyasztás propagálásával, rendezvényekkel járulnak hozzá a borturizmus fejlesztéséhez, és támogatják a szakképzést. Jelvényül a Thorma János Múzeumban őrzött, halas környéki avar lovas sírban talált ivókürtöt választották. A Borlovagrend zászlósborának, a városunk borászatát Közép-Európában elismerté tevő Veltelíni bort választotta.

Forrás: Kunszeri Miklós- Kiskunhalas a szőlő és bor városa (Kiskunhalasi almanach 2002.)

Kiskunhalason hagyományosan szeptemberben ülik a szőlő és a bor ünnepét, a Halasi Szüreti Napok keretében.

Info: www.halasiszuretinapok.hu

A Halasi Borudvar rendezvényen az ország legkiválóbb pincészeteinek nedűit kóstolhatja a nagyérdemű május első napjaiban.

Info: www.halasiborudvar.hu

1761-ben készült Kiskunhalas határtérképén a szőlőterület „Szőlőskert” néven jelölt, ez ma az Öregszőlők puszta. A 19. század közepéig szőlőt csak ezen a területen lehetett telepíteni Nagyobb területen telepítettek 1853-ban, a mai Iparszőlők területén. Kiskunhalas a szőlő-bor városává a 19. század végén vált, több, egyszerre kedvezően ható okból:

- a filoxérával szemben a kiskunhalasi homok immunis volt,

- a megépült a Pest-Zimonyi vasút versenyképessé tette a halasi borokat,

- a városi lakosság, és az ipari munkásság is vásárlóvá vált,

- korszerű, a homoki termesztésre adaptált technológiák jelentek meg,

- 1893-ban bortörvényt léptettek életbe, Halast besorolták, a Dunán- inneni kerület kerti szőlők borvidékbe. 

A halasi szőlőterület 1912-re már 2806 ha. Az ültetvények vegyesek, de háromnegyedük kék szőlő.

Az I. világháborút az ágazat a harmincas évek elejére heverte ki. A korszerű szőlőfeldolgozás, borászat megteremtésére Halason állami pincét építettek 1937-ben. A II. világháború, az államosítások, a beszolgáltatási rendszer, a magas boradó a termelést és feldolgozást tönkretette. Gyökeres változást az 1960-as évek hoztak. Az Állami Gazdaságnak 1965-re 335 ha szőlőültetvénye volt, a szövetkezetek 430 ha szőlőt telepítettek és magas művelésre tértek át a jobb gépesíthetőség érdekében. 1980-ra a halasi ÁG szőlőtermesztése a világ élvonalába került. A privatizációt követően, számos pincészet kezdte meg újra működését.

1987-ben a Szőlő és a Bor Nemzetközi Éve alkalmából Kiskunhalas megkapta a „Szőlő és a Bor Városa” címet. A város tagja a Magyar Szőlő és Borvárosok Egyesületének. 1995-ben megalakult a halasi hegyközség, összefogva a lakosság szőlő-és bortermelőit.

1997-ben, a szőlő- és borkultúráért tenni akarók megalapították a Kiskunhalasi Borlovagrendet. Az egyesület célja Kiskunhalas és vidéke borainak, borpárlatainak és pezsgőinek ismertté tétele. A kulturált borfogyasztás propagálásával, rendezvényekkel járulnak hozzá a borturizmus fejlesztéséhez, és támogatják a szakképzést. Jelvényül a Thorma János Múzeumban őrzött, halas környéki avar lovas sírban talált ivókürtöt választották. A Borlovagrend zászlósborának, a városunk borászatát Közép-Európában elismerté tevő Veltelíni bort választotta.

Forrás: Kunszeri Miklós- Kiskunhalas a szőlő és bor városa (Kiskunhalasi almanach 2002.)

Kiskunhalason hagyományosan szeptemberben ülik a szőlő és a bor ünnepét, a Halasi Szüreti Napok keretében.

Info: www.halasiszuretinapok.hu

A Halasi Borudvar rendezvényen az ország legkiválóbb pincészeteinek nedűit kóstolhatja a nagyérdemű május első napjaiban.

Info: www.halasiborudvar.hu