A csipkevarrás már a 17. századtól magas színvonalú volt Magyarországon. Mégis a magyar varrott csipke új, semmihez sem hasonlítható fejezete a halasi csipke megalkotásával kezdődött, mely Dékáni Árpád rajztanár nevéhez fűződik, aki 1886-ban főiskolai tanulmányai elvégzése után, a halasi gimnáziumban kezdte meg tanári és egyben művészi pályafutását. Dékáni eredeti magyar mintákkal és új technikával akarta létrehozni az általa elképzelt új csipkét. 1902-ben bemutatta terveit az Iparművészeti Társulatnak, amely azokat érdekesnek találta. Az 1903-ban megrendezett Iparművészeti Kiállításon aranyérmet szavaztak meg a halasi csipkének és az 1904-es világkiállításon St. Louisban már elkápráztatta a nemzetközi közönséget is, megelőzve ezzel az akkor már ismert brüsszeli csipkét. Dékáni megálmodott csipketerveit a kiemelkedő tehetségű helyi fehérneművarró, Markovics Mária valósította meg, aki hosszas próbálkozás után találta meg a más varrott csipkéhez nem hasonlítható megoldást. Technikájának különlegessége abban rejlik, hogy a motívumokat erőteljes körvonal (kontúr) veszi körül, a köztes teret pedig szövő-öltéssel (stoppolás) és a hurok-öltés 60 féle változatával töltik ki. Tehát az „anyagot”, a csipkét tűvel és cérnával, teljes egészében kézimunkával hozták és hozzák létre, mind a mai napig. Az idők során a kézzel varrt csipkére nem tudott hatni az elgépiesedett világ, épp ez teszi a világon egyedülállóvá. A halasi csipke, egy iparművészeti remek, amely ennélfogva nem viseli magán a népművészeti hagyományok jegyeit. A halasi csipkét – egyediségét, utánozhatatlanságát elismerve – 1935- ben védjegyezték. Azóta még a legkisebb (2,5 cm) Halason készült csipkében is megtalálható a három egymáson keresztbe fektetett hal, amelyek elhelyezkedése is pontosan meghatározott. Ahhoz, hogy valaki halasi csipkevarró legyen, mindig is az elhivatottság, a türelem, a kitartás, valamint a csipkevarráshoz való vonzódás volt a legfontosabb. Soha nem volt kikötés az iskolai végzettség, nem volt szükség semmilyen más művészeti tanulmányra. A csipkevarrás fortélyait az új tanulók a műhelyben sajátították el. Először a kontúrozást kontúrozóktól. Ennek az időtartama 4 – 6 hónap. Ezután következett a 60 féle csipkeöltés megtanulása. Ennek a betanításában szinte mindenki részt vett: ki amelyiket jobban tudta, kedvence volt, azt tanította meg. Ez 12 – 14 hónapot vett igénybe, a tanuló ügyességétől függően. A betanítás folyamata a mai napig változatlan, a különbség csupán annyi, hogy csak akkor jöhet új jelentkező, ha az alapítványnak szüksége van létszámbővítésre. Ma a halasi csipkét kilenc halasi csipkevarró – teljes művészi szabadsággal – az eredeti rajzok és motívumok felhasználásával, természetes alapanyagú, lehelet-finom cérnával, száz százalékos kézimunkával és a tradicionális 60 féle öltésminta variációjával varrja. Ezáltal lesz minden csipke egyedi darab, amelyen mindig csak ketten dolgoznak: a kontúrozó (ez külön szakma), és a csipkevarró. A munka időigényességét mutatja, hogy van 4 – 5 munkaórával elkészült csipke (2,5 cm – 3 cm), viszont a nagy terítők megvarrásához (50 -60 cm átmérővel) 4500 – 5000 munkaóra szükséges. A halasi csipke fontos szereplője a magyar diplomáciai életnek, ezáltal is építve az ország imázsát. A Külügyminisztérium által 2001 novembere óta utaztatott, 22 csipkéből álló, a több mint 110 éves történetet bemutató „bőrönd kiállítás” az európai és ázsiai magyar nagykövetségek szervezésében sok látogatót vonzott és fontos része volt a Magyarország kulturális értékeit bemutató külföldi rendezvénysorozatnak (például a Magyar Magic Londonban 2004- ben). Ez a kiállítás 2008 szeptemberétől a kanadai nagyvárosokban volt látható, majd 2009 júniusától a New York-i kulturális évad részeként Amerikát hódította meg. Pillanatnyilag washingtoni nagykövetségünk vendégei csodálhatják meg.1902 óta a világ több híressége kapott halasi csipkét a magyar állam ajándékaként. Többek között Alice Roosevelt, IV. Károly és Zita királyné, Julianna holland királynő, míg a múlt század végén, 1996- ban II. János Pál pápa, 2000-ben Hitachi japán hercegnő. A halasi csipke 2001 óta hivatalosan is szerepel a diplomáciai protokoll ajándéklistán. Mádl Dalma asszony jóvoltából a libanoni, a ciprusi és az osztrák köztársasági elnök felesége, a japán császárné és II. Erzsébet brit uralkodó, 2006-ban pedig Bush amerikai elnök felesége, 2008-ban a jordán királyné, 2012-ben XVI. Benedek pápa is a halasi csipkével megajándékozottak sorába lépett. Mindemellett a halasi csipke kultúrákat összekötő híd is. A számos hazai és külföldi kiállításon való részvétellel mindenütt hirdeti a magyar iparművészet sokszínűségét. Az évenként megrendezésre kerülő nemzetközi csipkekiállítások pedig lehetőséget adnak a világ „csipkéseinek”, hogy Kiskunhalason találkozzanak, aminek minden évben 1500 – 2000 látogató a nyertese. A város oktatási intézményei szintén sokat tesznek, hogy a halasi csipkét minden gyermek megismerje. A Csipkemúzeum rendszeres látogatói az óvodás és iskolás csoportok. A város középiskoláiban több év óta érettségi tétel a halasi csipke múltja, jelene. Nagyon sok a felsőoktatásban részt vevő – nem csak halasi – diák, aki évfolyam- vagy szakdolgozatot készít a halasi csipkéről.

A csipkevarrás már a 17. századtól magas színvonalú volt Magyarországon. Mégis a magyar varrott csipke új, semmihez sem hasonlítható fejezete a halasi csipke megalkotásával kezdődött, mely Dékáni Árpád rajztanár nevéhez fűződik, aki 1886-ban főiskolai tanulmányai elvégzése után, a halasi gimnáziumban kezdte meg tanári és egyben művészi pályafutását. Dékáni eredeti magyar mintákkal és új technikával akarta létrehozni az általa elképzelt új csipkét. 1902-ben bemutatta terveit az Iparművészeti Társulatnak, amely azokat érdekesnek találta. Az 1903-ban megrendezett Iparművészeti Kiállításon aranyérmet szavaztak meg a halasi csipkének és az 1904-es világkiállításon St. Louisban már elkápráztatta a nemzetközi közönséget is, megelőzve ezzel az akkor már ismert brüsszeli csipkét. Dékáni megálmodott csipketerveit a kiemelkedő tehetségű helyi fehérneművarró, Markovics Mária valósította meg, aki hosszas próbálkozás után találta meg a más varrott csipkéhez nem hasonlítható megoldást. Technikájának különlegessége abban rejlik, hogy a motívumokat erőteljes körvonal (kontúr) veszi körül, a köztes teret pedig szövő-öltéssel (stoppolás) és a hurok-öltés 60 féle változatával töltik ki. Tehát az „anyagot”, a csipkét tűvel és cérnával, teljes egészében kézimunkával hozták és hozzák létre, mind a mai napig. Az idők során a kézzel varrt csipkére nem tudott hatni az elgépiesedett világ, épp ez teszi a világon egyedülállóvá. A halasi csipke, egy iparművészeti remek, amely ennélfogva nem viseli magán a népművészeti hagyományok jegyeit. A halasi csipkét – egyediségét, utánozhatatlanságát elismerve – 1935- ben védjegyezték. Azóta még a legkisebb (2,5 cm) Halason készült csipkében is megtalálható a három egymáson keresztbe fektetett hal, amelyek elhelyezkedése is pontosan meghatározott. Ahhoz, hogy valaki halasi csipkevarró legyen, mindig is az elhivatottság, a türelem, a kitartás, valamint a csipkevarráshoz való vonzódás volt a legfontosabb. Soha nem volt kikötés az iskolai végzettség, nem volt szükség semmilyen más művészeti tanulmányra. A csipkevarrás fortélyait az új tanulók a műhelyben sajátították el. Először a kontúrozást kontúrozóktól. Ennek az időtartama 4 – 6 hónap. Ezután következett a 60 féle csipkeöltés megtanulása. Ennek a betanításában szinte mindenki részt vett: ki amelyiket jobban tudta, kedvence volt, azt tanította meg. Ez 12 – 14 hónapot vett igénybe, a tanuló ügyességétől függően. A betanítás folyamata a mai napig változatlan, a különbség csupán annyi, hogy csak akkor jöhet új jelentkező, ha az alapítványnak szüksége van létszámbővítésre. Ma a halasi csipkét kilenc halasi csipkevarró – teljes művészi szabadsággal – az eredeti rajzok és motívumok felhasználásával, természetes alapanyagú, lehelet-finom cérnával, száz százalékos kézimunkával és a tradicionális 60 féle öltésminta variációjával varrja. Ezáltal lesz minden csipke egyedi darab, amelyen mindig csak ketten dolgoznak: a kontúrozó (ez külön szakma), és a csipkevarró. A munka időigényességét mutatja, hogy van 4 – 5 munkaórával elkészült csipke (2,5 cm – 3 cm), viszont a nagy terítők megvarrásához (50 -60 cm átmérővel) 4500 – 5000 munkaóra szükséges. A halasi csipke fontos szereplője a magyar diplomáciai életnek, ezáltal is építve az ország imázsát. A Külügyminisztérium által 2001 novembere óta utaztatott, 22 csipkéből álló, a több mint 110 éves történetet bemutató „bőrönd kiállítás” az európai és ázsiai magyar nagykövetségek szervezésében sok látogatót vonzott és fontos része volt a Magyarország kulturális értékeit bemutató külföldi rendezvénysorozatnak (például a Magyar Magic Londonban 2004- ben). Ez a kiállítás 2008 szeptemberétől a kanadai nagyvárosokban volt látható, majd 2009 júniusától a New York-i kulturális évad részeként Amerikát hódította meg. Pillanatnyilag washingtoni nagykövetségünk vendégei csodálhatják meg.1902 óta a világ több híressége kapott halasi csipkét a magyar állam ajándékaként. Többek között Alice Roosevelt, IV. Károly és Zita királyné, Julianna holland királynő, míg a múlt század végén, 1996- ban II. János Pál pápa, 2000-ben Hitachi japán hercegnő. A halasi csipke 2001 óta hivatalosan is szerepel a diplomáciai protokoll ajándéklistán. Mádl Dalma asszony jóvoltából a libanoni, a ciprusi és az osztrák köztársasági elnök felesége, a japán császárné és II. Erzsébet brit uralkodó, 2006-ban pedig Bush amerikai elnök felesége, 2008-ban a jordán királyné, 2012-ben XVI. Benedek pápa is a halasi csipkével megajándékozottak sorába lépett. Mindemellett a halasi csipke kultúrákat összekötő híd is. A számos hazai és külföldi kiállításon való részvétellel mindenütt hirdeti a magyar iparművészet sokszínűségét. Az évenként megrendezésre kerülő nemzetközi csipkekiállítások pedig lehetőséget adnak a világ „csipkéseinek”, hogy Kiskunhalason találkozzanak, aminek minden évben 1500 – 2000 látogató a nyertese. A város oktatási intézményei szintén sokat tesznek, hogy a halasi csipkét minden gyermek megismerje. A Csipkemúzeum rendszeres látogatói az óvodás és iskolás csoportok. A város középiskoláiban több év óta érettségi tétel a halasi csipke múltja, jelene. Nagyon sok a felsőoktatásban részt vevő – nem csak halasi – diák, aki évfolyam- vagy szakdolgozatot készít a halasi csipkéről.