Menü bezárása
Asztali nézet
Akadálymentes nézet

                  Elektronikus ügyintézés

  Van hozzáférése? | lépjen be
Váltás az akadálymentes honlapra  2024. március 04. | Ma Kázmér napja van.

13. Horváth István

Polgármester 1948. május 22. – 1950. augusztus 15.

Jánoshalmán született 1901. augusztus 20-án. Édesapja Horváth Benjamin tanító, édesanyja Horváth Anna háztartásbeli. Az elemi iskola 6 osztályát Jánoshalmán végezte el, és a háború után volt katona. Szüleinél dolgozott, majd 1923-ban házasságot kötött Herczeg Juliannával. A Halashoz tartozó Fehértó pusztára költöztek a 102. szám alá és felesége apjának birtokán gazdálkodtak. Közben megszületett 1923. december 25-én István, majd 1926. december 13-án Ferenc nevű fiuk. Itt kapcsolódott be a munkásmozgalomba, és lépett be a Magyar Kommunista Pártba. A felszabadulás után 7 hold földet kapott, és azon gazdálkodott feleségével, családjával együtt. Majd Kiskunhalason a Székely utcában örököltek egy házat és beköltöztek a városba.
1948. május 22-én megválasztották Kiskunhalas város polgármesterének. A választáson részt vett Házy Árpád alispán és Sebes Imre Pest Vármegye Nemzeti Bizottsága és az MDP Egység Bizottsága képviseletében. A gyűlést a Himnusz eléneklése után Házy Árpád alispán nyitotta meg, majd Gusztos Károly helyettes polgármester a képviselő-testület nevében köszöntötte a vármegye alispánját. Miután egy jelölt volt csak, így Horváth Istvánt közfelkiáltással választották meg Halas polgármesterének. E tisztséget 1950. augusztus 15-ig töltötte be, amikor felmentették, és a Városi Tanács újjáalakult. Polgármestersége alatt szolgálati személygépkocsit vásárolt a városi képviselő-testület. Megtörtént az egyházi iskolák államosítása. Vörös Szikra néven termelőszövetkezeti csoport alakult. Megalakult a Cipész KTSZ 13 alapító taggal. Micsurin Termelő Szövetkezet alakult. Megváltozott sok utca neve. A városi tisztviselők részére létrehozták az üzemi konyhát. 1949-ben megalakult a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége (DÉFOSZ) helyi szervezete. 1949 márciusában Markovits Mária, a Csipkeház vezetője kérte nyugdíjaztatását a várostól. A tanyai iskoláknál is bevezették az iskolafogászati rendeléseket. A vasútállomás épületének falán gyászünnepség keretében leplezték le azt az emléktáblát, amely az 1944. október 11-i tömegmészárlás áldozatainak állított emléket. Házhely céljára kiosztásra került a városi gyümölcsös területe. A város polgármestere a Május 1., valamint a Mátyás-téren megszüntette a piaci árusítást. Az új piacteret a Fazekas Gábor térre helyezte át. A halasi csipke védjegyet kapott, forgalomba hozatalára csupán a város jogosult. Kiskunhalason létrehozták a Dél-Pest Megyei Kéményseprő Közösségi Vállalatot. A piactér kikövezésére 15.000 forintot biztosított a városi költségvetés. 1950-ben Új Élet néven Termelőszövetkezet alakult. Létrehozták a Vendéglátó Vállalatot.1950-ben a város külterületén hat helyen engedélyezték a bábák (szülésznők) működését. A városi közvágóhidat, a gőz-, és kádfürdőt, a gyümölcs- és szeszfőzdét, a kertészetet, a Csipkeházat községi vállalattá alakították. Megkezdődött a Dong-éri főcsatornán a híd építése, a piactér pormentesítése, a Fűrész utcai gyalogjáró burkolása, 50 db utcalámpa létesítése, a dögtér korszerűsítése, parképítés, játszótér kialakítása. A Belügyminisztérium 20.000 Ft. póthitelt adott a Csipkemúzeum felújítására. A városi tanács épületében távbeszélő alközpontot szereltek be. A Csipkeházat múzeummá nyilvánították. A városi gyógyszertárakat állami kezelésbe vették. A városi tanács 20.000 Ft-os költségvetést biztosított a Csipkemúzeum részére. Kiskunhalas város járási székhellyé alakult. 1951-ben a Kecskeméti Állatforgalmi Vállalathoz került és ott vezető beosztásban dolgozott. Innen 1953-ban Körmendre ment és ott egy sertéshizlaldánál dolgozott. Közben elvégezte Körmenden a Kölcsey utcai Állami Általános Iskolában a 7. osztályt. 1955-ben Érdre költöztek, és onnan járt be Budapestre a Közlekedési Nyomdába dolgozni. Egészségügyi gondok miatt később csak portási feladatot tudott ellátni és 1966-ban nyugdíjazták. 1987-ben hazaköltöztek Kunfehértóra. 1992. június 22-én halt meg és Kunfehértón a községi temetőben temették el.

Polgármester 1948. május 22. – 1950. augusztus 15.

Jánoshalmán született 1901. augusztus 20-án. Édesapja Horváth Benjamin tanító, édesanyja Horváth Anna háztartásbeli. Az elemi iskola 6 osztályát Jánoshalmán végezte el, és a háború után volt katona. Szüleinél dolgozott, majd 1923-ban házasságot kötött Herczeg Juliannával. A Halashoz tartozó Fehértó pusztára költöztek a 102. szám alá és felesége apjának birtokán gazdálkodtak. Közben megszületett 1923. december 25-én István, majd 1926. december 13-án Ferenc nevű fiuk. Itt kapcsolódott be a munkásmozgalomba, és lépett be a Magyar Kommunista Pártba. A felszabadulás után 7 hold földet kapott, és azon gazdálkodott feleségével, családjával együtt. Majd Kiskunhalason a Székely utcában örököltek egy házat és beköltöztek a városba.
1948. május 22-én megválasztották Kiskunhalas város polgármesterének. A választáson részt vett Házy Árpád alispán és Sebes Imre Pest Vármegye Nemzeti Bizottsága és az MDP Egység Bizottsága képviseletében. A gyűlést a Himnusz eléneklése után Házy Árpád alispán nyitotta meg, majd Gusztos Károly helyettes polgármester a képviselő-testület nevében köszöntötte a vármegye alispánját. Miután egy jelölt volt csak, így Horváth Istvánt közfelkiáltással választották meg Halas polgármesterének. E tisztséget 1950. augusztus 15-ig töltötte be, amikor felmentették, és a Városi Tanács újjáalakult. Polgármestersége alatt szolgálati személygépkocsit vásárolt a városi képviselő-testület. Megtörtént az egyházi iskolák államosítása. Vörös Szikra néven termelőszövetkezeti csoport alakult. Megalakult a Cipész KTSZ 13 alapító taggal. Micsurin Termelő Szövetkezet alakult. Megváltozott sok utca neve. A városi tisztviselők részére létrehozták az üzemi konyhát. 1949-ben megalakult a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége (DÉFOSZ) helyi szervezete. 1949 márciusában Markovits Mária, a Csipkeház vezetője kérte nyugdíjaztatását a várostól. A tanyai iskoláknál is bevezették az iskolafogászati rendeléseket. A vasútállomás épületének falán gyászünnepség keretében leplezték le azt az emléktáblát, amely az 1944. október 11-i tömegmészárlás áldozatainak állított emléket. Házhely céljára kiosztásra került a városi gyümölcsös területe. A város polgármestere a Május 1., valamint a Mátyás-téren megszüntette a piaci árusítást. Az új piacteret a Fazekas Gábor térre helyezte át. A halasi csipke védjegyet kapott, forgalomba hozatalára csupán a város jogosult. Kiskunhalason létrehozták a Dél-Pest Megyei Kéményseprő Közösségi Vállalatot. A piactér kikövezésére 15.000 forintot biztosított a városi költségvetés. 1950-ben Új Élet néven Termelőszövetkezet alakult. Létrehozták a Vendéglátó Vállalatot.1950-ben a város külterületén hat helyen engedélyezték a bábák (szülésznők) működését. A városi közvágóhidat, a gőz-, és kádfürdőt, a gyümölcs- és szeszfőzdét, a kertészetet, a Csipkeházat községi vállalattá alakították. Megkezdődött a Dong-éri főcsatornán a híd építése, a piactér pormentesítése, a Fűrész utcai gyalogjáró burkolása, 50 db utcalámpa létesítése, a dögtér korszerűsítése, parképítés, játszótér kialakítása. A Belügyminisztérium 20.000 Ft. póthitelt adott a Csipkemúzeum felújítására. A városi tanács épületében távbeszélő alközpontot szereltek be. A Csipkeházat múzeummá nyilvánították. A városi gyógyszertárakat állami kezelésbe vették. A városi tanács 20.000 Ft-os költségvetést biztosított a Csipkemúzeum részére. Kiskunhalas város járási székhellyé alakult. 1951-ben a Kecskeméti Állatforgalmi Vállalathoz került és ott vezető beosztásban dolgozott. Innen 1953-ban Körmendre ment és ott egy sertéshizlaldánál dolgozott. Közben elvégezte Körmenden a Kölcsey utcai Állami Általános Iskolában a 7. osztályt. 1955-ben Érdre költöztek, és onnan járt be Budapestre a Közlekedési Nyomdába dolgozni. Egészségügyi gondok miatt később csak portási feladatot tudott ellátni és 1966-ban nyugdíjazták. 1987-ben hazaköltöztek Kunfehértóra. 1992. június 22-én halt meg és Kunfehértón a községi temetőben temették el.