Menü bezárása
Asztali nézet
Akadálymentes nézet

Elektronikus ügyintézés

  Van hozzáférése? | lépjen be
Váltás az akadálymentes honlapra  2024. február 27. | Ma Edina napja van.

08. dr. Kathona Mihály

Polgármester 1939. december 16. – 1944. október 8.

Budapesten született 1892. november 10-én. Mindössze két és féléves volt, amikor édesapja, Kathona Béla kiskereskedő meghalt. Édesanyja Gaál Eszter kosztos diákok tartásával nevelte fel két gyermekét: Mihályt és Margitot. (Kathona Margit tanárnő lett, és korán befejeződött élete végéig a Kiskunhalasi Református Leányiskola igazgatónője.) Komáromban éltek, majd 1895-ben Kiskunhalasra költöztek. Alsó- és középfokú tanulmányait Kiskunhalason végezte és itt érettségizett le 1910-ben. A jogi egyetemet Debrecenben, a Református Hittudományi Egyetem jogi karán, 1910-1914 között végezte el. A jogi doktorátus megszerzése után ügyvédi és bírói vizsgát tett. Az első világháború kitörésekor katonai szolgálatra vonult be, majd 50%-os hadirokkantként – lábai elfagyása miatt – 1916-ban elbocsátották a honvédség kötelékéből. 1917. áprilisától – láb-sérüléseiből felgyógyulva – Kiskunhalason, mint jegyző, a város alkalmazásába került. 1918-ban megtörtént a nemzetőrség szervezése, amelynek vezetője lett. 1922. júliusában a városházát otthagyta és ügyvédi irodát nyitott. 1923. szeptember 19-től a város főügyésze lett. 1928-ban Kathona Mihály képviselte Kiskunhalas városát a Kossuth zarándoklaton. 1938-ban megnősült, feleségül vette Németh Erzsébetet. 1939. december 16-án megválasztották Kiskunhalas város polgármesterének, mely tisztséget 1944. október 8-ig töltötte be. Közben 1941-ben házasságukból Zsuzsanna nevű lányuk született. Dr. Kathona Mihály nagy tisztelője volt Markovits Mária, a világhírű halasi csipke elindítója. Ez vezette Markovits Máriát, hogy Zsuzsanna születésére egy halasi csipke keresztelői ruhát készítsen, mely a mai napig a Csipkemúzeumban látható. E keresztelői ruha másik példányát a holland királynő lányának készítette el Markovits Mária. Polgármesternek történt megválasztásakor kijelentette, hogy működésében mindig két eszmény fog előtte lebegni: a tiszta erkölcs és a magyarság gondolata. Polgármestersége alatt 1940-ben felhívást tett közzé, amelyben javasolta, hogy a várost 31 körzetre osszák fel és alakítsanak gyűjtőbizottságot az erdélyi nyomorgó magyarok megsegítésére. Megalakult az Országos Egészségvédelmi Szövetség kiskunhalasi fiókja, melynek elnöke dr. Kathona Mihályné lett. Elkészült a Kiskunhalasról kimenő, és a Dong-érbe vezető főcsatorna. 1941-ben 220 lakóház dőlt össze a belvíztől, majd további lakóházak váltak lakhatatlanná, és 340-re emelkedett a romba dőlt házak száma. Elkezdődött egy új bőr- és nemibeteg osztály építése a kórháznál. 1942-ben a Vöröskereszt helyi szervezete 100 pár cipőt juttatott a szegénysorsú, jó magaviseletű leventéknek. A helyi Vöröskereszt életében jelentős esemény volt 1942, amikor özvegy Horthy Istvánné a város vendégeként meglátogatta a szervezetet. Az egész várost behálózó intézményes ruhagyűjtés indult Halason az Ukrajnába induló zászlóalj tagjainak. Júniusban Rimaszombat város polgármestere csapatzászlót adományozott a kiskunhalasi Magyar Királyi Balogh Ádám 15. honvéd kerékpáros zászlóaljnak. Október 11-én vasárnap délelőtt több ezer ember fogadta a Szilágysomlyóról Kiskunhalasra áthelyezett 4-1. harckocsi zászlóaljat. 1943-ban Kárpátaljára utazott dr. Kathona Mihály polgármester és Hudi András a Hangya Szövetkezet igazgatója, hogy a város tüzelőfa ellátását még idejében biztosítsák. 1943-ban, amikor a fővárosban már ellátási gondok voltak, az egész Teológiai Akadémia ifjúságát lehozatta Kiskunhalasra, az ún. Szathmáry birtokra. A Kiskunhalas Város Közjóléti Szövetkezete 1943. december 20-án tartott ülésén dr. Kathona Mihály polgármestert elnökké választotta. Tajón Kakas Alajos birtokán az olaj több helyen feltört. 1944-ben megvalósult az ultrarövidhullámú rádióösszeköttetés a város és a tanyavilág között. Hűséggyűrűt kapott dr. Kathona Mihály a MOVE gárdájától. Augusztusban ellenséges repülőgépek repültek át Kiskunhalas felett. Az egyik gép Tajó felett 2 nagyobb méretű bombát ledobott, kár nem keletkezett. Május 22-én megkezdték a gettók felállítását a zsinagóga melletti területen. A zsidók ügyeinek intézésére öttagú tanácsot nevezett ki. A gettók felállítását vonakodva fogadó dr. Kathona Mihályt személyesen kereste fel gróf Teleki Mihály miniszter, és közölte vele, hogy ha két nap múlva a parancsnak nem tesz eleget, a Gestapo fogja elvinni. Olyan lelki válságot idézett elő az embertelen parancs, hogy további sorsát jelentősen meghatározta. Végül is a gettók elkészültek és működtek.

1944. október 8-án hirdetményben közölte a képviselőkkel és a lakossággal, hogy a Duna-Tisza közi hadműveletek kiürítési kormánybiztosi teendőinek ellátása miatt a polgármesteri teendőket teljes jogkörrel dr. Gusztos Károly helyettes polgármester fogja végezni. A szovjet csapatok bejövetele után több hónapig Kecskeméten, majd Kalocsán börtönbe zárták, kínozták, majd a sok kegyetlenkedés után, mint ártatlant felmentették. Elfogásának fő okául azt a vádat hozták fel, hogy polgármestersége alatt állították fel a gettót. Szabadon bocsátása pedig azért történt, mert a halasi zsidók kérték felmentését, bizonyítva, hogy a gettó felállítását az utolsó percig húzta-halasztotta a polgármester, a gettóban mindent megkaptak, a vagonokat is késéssel indították el – Kassánál a sínek már le voltak bombázva –, így a halasi zsidók megmenekültek. (A tényt bizonyítja, hogy évekkel később, 1952-ben egy izraelita család fogadta be Kathona Mihályékat, akikkel évtizedekig a legnagyobb szeretetben és békességben éltek együtt, Kathona Mihály halála után az özvegye is ott lakott 1983-ig.) Ezt követően hazajött a családjához Kiskunhalasra, akik az Alkotmány és a Vihar utca sarkán lévő lakásban laktak. Nem alkalmazták a hivatalban, a diplomájától is megfosztották, csupán 3-4 hónapos alkalmi munkát kapott a Földmérő Hivatalnál, mivel az ügyvédi kamara sem jegyezte be. Így alkalmi munkákból élt, dolgozott Kiskunhalas környékén, Rém és Borota községekben is, míg a káderlapja oda nem ért. Állandó munkahelye nem volt. 1952-ben házukat államosították, felajánlottak nekik egy tanyát a várostól több kilométerre, amit nem fogadtak el. Barátaiknak köszönhetően a Dózsa György utca 26. szám alá tudtak költözni. Özv. Künstler Béláné, a Dózsa György utcai ház akkori tulajdonosa, és családtagjai, Krausz Dezső és felesége felajánlottak egy szoba-konyhát, ahová Kathona Mihály a feleségével és kislányával költözött. Ott élt 1959. szeptember 1-jén bekövetkezett haláláig. A kiskunhalasi új református temetőben, a Bibó sírbolt mellett van eltemetve.

Polgármester 1939. december 16. – 1944. október 8.

Budapesten született 1892. november 10-én. Mindössze két és féléves volt, amikor édesapja, Kathona Béla kiskereskedő meghalt. Édesanyja Gaál Eszter kosztos diákok tartásával nevelte fel két gyermekét: Mihályt és Margitot. (Kathona Margit tanárnő lett, és korán befejeződött élete végéig a Kiskunhalasi Református Leányiskola igazgatónője.) Komáromban éltek, majd 1895-ben Kiskunhalasra költöztek. Alsó- és középfokú tanulmányait Kiskunhalason végezte és itt érettségizett le 1910-ben. A jogi egyetemet Debrecenben, a Református Hittudományi Egyetem jogi karán, 1910-1914 között végezte el. A jogi doktorátus megszerzése után ügyvédi és bírói vizsgát tett. Az első világháború kitörésekor katonai szolgálatra vonult be, majd 50%-os hadirokkantként – lábai elfagyása miatt – 1916-ban elbocsátották a honvédség kötelékéből. 1917. áprilisától – láb-sérüléseiből felgyógyulva – Kiskunhalason, mint jegyző, a város alkalmazásába került. 1918-ban megtörtént a nemzetőrség szervezése, amelynek vezetője lett. 1922. júliusában a városházát otthagyta és ügyvédi irodát nyitott. 1923. szeptember 19-től a város főügyésze lett. 1928-ban Kathona Mihály képviselte Kiskunhalas városát a Kossuth zarándoklaton. 1938-ban megnősült, feleségül vette Németh Erzsébetet. 1939. december 16-án megválasztották Kiskunhalas város polgármesterének, mely tisztséget 1944. október 8-ig töltötte be. Közben 1941-ben házasságukból Zsuzsanna nevű lányuk született. Dr. Kathona Mihály nagy tisztelője volt Markovits Mária, a világhírű halasi csipke elindítója. Ez vezette Markovits Máriát, hogy Zsuzsanna születésére egy halasi csipke keresztelői ruhát készítsen, mely a mai napig a Csipkemúzeumban látható. E keresztelői ruha másik példányát a holland királynő lányának készítette el Markovits Mária. Polgármesternek történt megválasztásakor kijelentette, hogy működésében mindig két eszmény fog előtte lebegni: a tiszta erkölcs és a magyarság gondolata. Polgármestersége alatt 1940-ben felhívást tett közzé, amelyben javasolta, hogy a várost 31 körzetre osszák fel és alakítsanak gyűjtőbizottságot az erdélyi nyomorgó magyarok megsegítésére. Megalakult az Országos Egészségvédelmi Szövetség kiskunhalasi fiókja, melynek elnöke dr. Kathona Mihályné lett. Elkészült a Kiskunhalasról kimenő, és a Dong-érbe vezető főcsatorna. 1941-ben 220 lakóház dőlt össze a belvíztől, majd további lakóházak váltak lakhatatlanná, és 340-re emelkedett a romba dőlt házak száma. Elkezdődött egy új bőr- és nemibeteg osztály építése a kórháznál. 1942-ben a Vöröskereszt helyi szervezete 100 pár cipőt juttatott a szegénysorsú, jó magaviseletű leventéknek. A helyi Vöröskereszt életében jelentős esemény volt 1942, amikor özvegy Horthy Istvánné a város vendégeként meglátogatta a szervezetet. Az egész várost behálózó intézményes ruhagyűjtés indult Halason az Ukrajnába induló zászlóalj tagjainak. Júniusban Rimaszombat város polgármestere csapatzászlót adományozott a kiskunhalasi Magyar Királyi Balogh Ádám 15. honvéd kerékpáros zászlóaljnak. Október 11-én vasárnap délelőtt több ezer ember fogadta a Szilágysomlyóról Kiskunhalasra áthelyezett 4-1. harckocsi zászlóaljat. 1943-ban Kárpátaljára utazott dr. Kathona Mihály polgármester és Hudi András a Hangya Szövetkezet igazgatója, hogy a város tüzelőfa ellátását még idejében biztosítsák. 1943-ban, amikor a fővárosban már ellátási gondok voltak, az egész Teológiai Akadémia ifjúságát lehozatta Kiskunhalasra, az ún. Szathmáry birtokra. A Kiskunhalas Város Közjóléti Szövetkezete 1943. december 20-án tartott ülésén dr. Kathona Mihály polgármestert elnökké választotta. Tajón Kakas Alajos birtokán az olaj több helyen feltört. 1944-ben megvalósult az ultrarövidhullámú rádióösszeköttetés a város és a tanyavilág között. Hűséggyűrűt kapott dr. Kathona Mihály a MOVE gárdájától. Augusztusban ellenséges repülőgépek repültek át Kiskunhalas felett. Az egyik gép Tajó felett 2 nagyobb méretű bombát ledobott, kár nem keletkezett. Május 22-én megkezdték a gettók felállítását a zsinagóga melletti területen. A zsidók ügyeinek intézésére öttagú tanácsot nevezett ki. A gettók felállítását vonakodva fogadó dr. Kathona Mihályt személyesen kereste fel gróf Teleki Mihály miniszter, és közölte vele, hogy ha két nap múlva a parancsnak nem tesz eleget, a Gestapo fogja elvinni. Olyan lelki válságot idézett elő az embertelen parancs, hogy további sorsát jelentősen meghatározta. Végül is a gettók elkészültek és működtek.

1944. október 8-án hirdetményben közölte a képviselőkkel és a lakossággal, hogy a Duna-Tisza közi hadműveletek kiürítési kormánybiztosi teendőinek ellátása miatt a polgármesteri teendőket teljes jogkörrel dr. Gusztos Károly helyettes polgármester fogja végezni. A szovjet csapatok bejövetele után több hónapig Kecskeméten, majd Kalocsán börtönbe zárták, kínozták, majd a sok kegyetlenkedés után, mint ártatlant felmentették. Elfogásának fő okául azt a vádat hozták fel, hogy polgármestersége alatt állították fel a gettót. Szabadon bocsátása pedig azért történt, mert a halasi zsidók kérték felmentését, bizonyítva, hogy a gettó felállítását az utolsó percig húzta-halasztotta a polgármester, a gettóban mindent megkaptak, a vagonokat is késéssel indították el – Kassánál a sínek már le voltak bombázva –, így a halasi zsidók megmenekültek. (A tényt bizonyítja, hogy évekkel később, 1952-ben egy izraelita család fogadta be Kathona Mihályékat, akikkel évtizedekig a legnagyobb szeretetben és békességben éltek együtt, Kathona Mihály halála után az özvegye is ott lakott 1983-ig.) Ezt követően hazajött a családjához Kiskunhalasra, akik az Alkotmány és a Vihar utca sarkán lévő lakásban laktak. Nem alkalmazták a hivatalban, a diplomájától is megfosztották, csupán 3-4 hónapos alkalmi munkát kapott a Földmérő Hivatalnál, mivel az ügyvédi kamara sem jegyezte be. Így alkalmi munkákból élt, dolgozott Kiskunhalas környékén, Rém és Borota községekben is, míg a káderlapja oda nem ért. Állandó munkahelye nem volt. 1952-ben házukat államosították, felajánlottak nekik egy tanyát a várostól több kilométerre, amit nem fogadtak el. Barátaiknak köszönhetően a Dózsa György utca 26. szám alá tudtak költözni. Özv. Künstler Béláné, a Dózsa György utcai ház akkori tulajdonosa, és családtagjai, Krausz Dezső és felesége felajánlottak egy szoba-konyhát, ahová Kathona Mihály a feleségével és kislányával költözött. Ott élt 1959. szeptember 1-jén bekövetkezett haláláig. A kiskunhalasi új református temetőben, a Bibó sírbolt mellett van eltemetve.