Helyettes polgármester 1920. január 26-tól
Polgármester 1924. február 20. – 1930. január 15.

Kiskunhalason született 1879. október 31-én. Édesapja Thuróczy István városi jegyző, édesanyja Zseni Emília. Tanulmányait Halason kezdte és itt a református gimnáziumban érettségizett, majd a debreceni kollégiumban tanult. A kolozsvári Ferenc József Egyetemen szerzett jogi diplomát.
Fejlődésére nagy hatással volt keresztapja, Szilády Áron, a nagy tudós, református pap. Thuróczy Dezső ügyvédi vizsgát is tett, de nem szeretett praktizálni. Fiatal ügyvédként liberális gondolkodású, később konzervatív-liberálisnak mondható. Hazafias érzelmű férfiú volt. 1905-ben megnősült, felesége a Kolozsváron született Gyarmathy Erzsébet. Házasságukból született: György (1909), Sára (1910), István (1914). Mindnyájan a halasi régi református temetőben nyugszanak, fehér márvány családi obeliszk alatt. Az I. világháborúban háromgyerekes apaként, 37 évesen önként jelentkezett frontszolgálatra. Innen főhadnagyként, nagy ezüst vitézségi éremmel szerelt le a háború végén. Fagysérülésekkel érkezett haza.
Hazafias felbuzdulásából vagyona nagy részét félmillió korona hadikölcsönbe fektette, és a háború kimenetele folytán el is veszítette. A kommün alatt, mint befolyásos antikommunista személyt 1919-ben letartóztatták, ellenforradalmi összeesküvés címén elhurcolták, de a kommün bukása után megmenekült a leszámolástól. Egy kommunista népbiztos iskolatársa mentette meg, dossziéját a csomag aljára rejtve a kecskeméti „népbíróság” hivatalában. A fehérterror alatt 1919-ben tudta, hogy Bundzsák István, (későbbi szociáldemokrata képviselő) saját házában befalazva rejtőzött. A titkot megtartotta. 1920. május 2-án a Kiskunhalasi Városi Tanács helyettes polgármesternek választotta. Pár hónapos tevékenység után, 1920 októberében beadta lemondását, de ezt néhány nap múlva írásban visszavonta. Ezt követően 1924. február 12-én megpályázta a polgármesteri állást, melyet elnyert, és 1924. február 20-tól 1930. január 15-ig töltött be. Pályázatában a város iránti elkötelezettségét, a család „őshonos” jellegét, háborús tevékenységét és a már említett üldöztetését emelte ki. Polgármesteri működése alatt nyerte el máig meglévő településszerkezetét és vonzó arculatát Halas városa. A városközpont ebben az időszakban épült ki. Tíz év alatt nagyrészt államköltségen a belvárost kiköveztette, a járdákat aszfaltoztatta, három parkot létesített, hősi szobrot állíttatott fel. Csipkeházat és közkórházat (két osztállyal, belgyógyászat, sebészet) alapított, több tanyai iskolát nyitott meg. Egy kerékpáros laktanyát, csendőrlovas tanosztályt nyitottak, kutakat fúrattatott, mentő- és tűzoltóautókat vásároltak, a főbb utakat fásították. Épült közvágóhíd, tüdőgondozó, az állomásra vezető út, a központi, az alsó- és felsővárosi iskola, az ún. villanygyár és ezzel összefüggésben a közvilágítás és áramszolgáltatás is. Segítette munkáját, hogy Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter és gróf ifj. Andrássy Gyula társaságában Amerikában járt és 1926-ban az ún. Speyer-kölcsönt vették fel, amiből Halasnak aránytalanul nagy rész jutott. Nagyon megviselte, hogy 1930-ban nem választották újra polgármesterré. Ebben nyilván szerepe volt az általa túlhangsúlyozott választási visszaélésnek, ami ellen eredménytelenül keresett jogorvoslatot. A tárgyilagosabb megítélés azonban abban látja okát, hogy a városban többségbe került, betelepült katolikus lakosság, valamint a tehetős kézműiparos és kereskedőréteg megunta a református földbirtokos redemptorok dominanciáját. Katolikus polgármestert akartak és a plébánia szellemi segítségével ennek az akaratnak érvényt is szereztek. Polgármesteri tevékenysége után a református egyház főgondnokaként és ügyvédként dolgozott, valamint néhány évig ellenzéki várospolitikusként is tevékenykedett. Állásvesztése a kunfehértói üdülőfejlesztési kezdeményezésének bukását is magával hozta, és ez neki személyes anyagi veszteséget okozott. Ez idő tájt halt meg legidősebb, hőn szeretett, érettségiző fiúgyermeke Thuróczy György. Ezek a csapások visszavezették keresztyén hitéhez és vallásához, melynél haláláig kitartott. A szovjet megszállás elől nem menekült el a városból, de nem is vitték el őt, mert dr. Monszpart László az egészséges lábát egy időre begipszelte. A Rákosi éra alatt tizenegynéhányszor telepítették ki a lakásából. 1963. május 7-én bekövetkezett haláláig kis, nádas házban lakott. 1963. május 10-én temették el a kiskunhalasi régi református temetőben.

Helyettes polgármester 1920. január 26-tól
Polgármester 1924. február 20. – 1930. január 15.

Kiskunhalason született 1879. október 31-én. Édesapja Thuróczy István városi jegyző, édesanyja Zseni Emília. Tanulmányait Halason kezdte és itt a református gimnáziumban érettségizett, majd a debreceni kollégiumban tanult. A kolozsvári Ferenc József Egyetemen szerzett jogi diplomát.
Fejlődésére nagy hatással volt keresztapja, Szilády Áron, a nagy tudós, református pap. Thuróczy Dezső ügyvédi vizsgát is tett, de nem szeretett praktizálni. Fiatal ügyvédként liberális gondolkodású, később konzervatív-liberálisnak mondható. Hazafias érzelmű férfiú volt. 1905-ben megnősült, felesége a Kolozsváron született Gyarmathy Erzsébet. Házasságukból született: György (1909), Sára (1910), István (1914). Mindnyájan a halasi régi református temetőben nyugszanak, fehér márvány családi obeliszk alatt. Az I. világháborúban háromgyerekes apaként, 37 évesen önként jelentkezett frontszolgálatra. Innen főhadnagyként, nagy ezüst vitézségi éremmel szerelt le a háború végén. Fagysérülésekkel érkezett haza.
Hazafias felbuzdulásából vagyona nagy részét félmillió korona hadikölcsönbe fektette, és a háború kimenetele folytán el is veszítette. A kommün alatt, mint befolyásos antikommunista személyt 1919-ben letartóztatták, ellenforradalmi összeesküvés címén elhurcolták, de a kommün bukása után megmenekült a leszámolástól. Egy kommunista népbiztos iskolatársa mentette meg, dossziéját a csomag aljára rejtve a kecskeméti „népbíróság” hivatalában. A fehérterror alatt 1919-ben tudta, hogy Bundzsák István, (későbbi szociáldemokrata képviselő) saját házában befalazva rejtőzött. A titkot megtartotta. 1920. május 2-án a Kiskunhalasi Városi Tanács helyettes polgármesternek választotta. Pár hónapos tevékenység után, 1920 októberében beadta lemondását, de ezt néhány nap múlva írásban visszavonta. Ezt követően 1924. február 12-én megpályázta a polgármesteri állást, melyet elnyert, és 1924. február 20-tól 1930. január 15-ig töltött be. Pályázatában a város iránti elkötelezettségét, a család „őshonos” jellegét, háborús tevékenységét és a már említett üldöztetését emelte ki. Polgármesteri működése alatt nyerte el máig meglévő településszerkezetét és vonzó arculatát Halas városa. A városközpont ebben az időszakban épült ki. Tíz év alatt nagyrészt államköltségen a belvárost kiköveztette, a járdákat aszfaltoztatta, három parkot létesített, hősi szobrot állíttatott fel. Csipkeházat és közkórházat (két osztállyal, belgyógyászat, sebészet) alapított, több tanyai iskolát nyitott meg. Egy kerékpáros laktanyát, csendőrlovas tanosztályt nyitottak, kutakat fúrattatott, mentő- és tűzoltóautókat vásároltak, a főbb utakat fásították. Épült közvágóhíd, tüdőgondozó, az állomásra vezető út, a központi, az alsó- és felsővárosi iskola, az ún. villanygyár és ezzel összefüggésben a közvilágítás és áramszolgáltatás is. Segítette munkáját, hogy Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter és gróf ifj. Andrássy Gyula társaságában Amerikában járt és 1926-ban az ún. Speyer-kölcsönt vették fel, amiből Halasnak aránytalanul nagy rész jutott. Nagyon megviselte, hogy 1930-ban nem választották újra polgármesterré. Ebben nyilván szerepe volt az általa túlhangsúlyozott választási visszaélésnek, ami ellen eredménytelenül keresett jogorvoslatot. A tárgyilagosabb megítélés azonban abban látja okát, hogy a városban többségbe került, betelepült katolikus lakosság, valamint a tehetős kézműiparos és kereskedőréteg megunta a református földbirtokos redemptorok dominanciáját. Katolikus polgármestert akartak és a plébánia szellemi segítségével ennek az akaratnak érvényt is szereztek. Polgármesteri tevékenysége után a református egyház főgondnokaként és ügyvédként dolgozott, valamint néhány évig ellenzéki várospolitikusként is tevékenykedett. Állásvesztése a kunfehértói üdülőfejlesztési kezdeményezésének bukását is magával hozta, és ez neki személyes anyagi veszteséget okozott. Ez idő tájt halt meg legidősebb, hőn szeretett, érettségiző fiúgyermeke Thuróczy György. Ezek a csapások visszavezették keresztyén hitéhez és vallásához, melynél haláláig kitartott. A szovjet megszállás elől nem menekült el a városból, de nem is vitték el őt, mert dr. Monszpart László az egészséges lábát egy időre begipszelte. A Rákosi éra alatt tizenegynéhányszor telepítették ki a lakásából. 1963. május 7-én bekövetkezett haláláig kis, nádas házban lakott. 1963. május 10-én temették el a kiskunhalasi régi református temetőben.