Kiskunhalas

Történelem

Kiskunhalas - Az Európa Tanács Diplomájával, Díszzászlójával és Díszplakettjével kitüntetett város

 


    Kiskunhalas a Duna-Tisza közén, Budapesttől 140 km-re délre, a Homokhátságon található. A város intézményi, közigazgatási központ és közlekedési csomópont. A napfényes vidék természeti különlegessége a homokbuckás táj. Halast valamikor tavak, mocsarak övezték, a neve is innen eredhet.
    „Halas hatalmas”, szól a közkeletű mondás. S valóban, az egykor nagy kiterjedésű pusztaváros múltja és kultúrája igen változatos képet mutat.
    Már az őskorban éltek itt emberek. Több település nyomát is megtalálták itt a kutatók. A halászat, a vadászat és a földművelés is megélhetést biztosított az ittenieknek. Az ókortól hadi- és kereskedelmi utak épültek ki a környéken. Állandóan éltek emberek ezen a területen. Szarmaták, avarok és kelták nyomait is megtalálni.
    A honfoglaló magyarság is meglelte itt az otthonát. Számos középkori település nyomát lelni még ma is meg. Sok templom épült a mai város területén és környékén. A tatárjárás megritkította a lakosságot, de a betelepülő szilaj kunok új lendületet adtak a vidéknek. 1366-ban említik először a helység nevét az oklevelek. Ekkoriban vásár- és búcsújáró várossá lett Halas. A török korban többször is elpusztult, de a 17. század elején újratelepítették. A térség legnagyobb református mezővárosává nőtte ki magát. 1703. október 5-én a Rákóczi szabadság harc egyik legvéresebb csatája itt zajlott le. 234 kuruc maradt a csatatéren, emlékükre állították a Búsuló kuruc szobrát.
    A Habsburgok a többi jászkun településsel együtt eladták a Német Lovagrendnek. Ez a megaláztatás és „idegen uralom” nem tetszett az itt élőknek, ezért önmegváltási mozgalmat indítottak, amely igen nagy sikert eredményezett. 1745. május 6-án Mária Terézia királynő ellenjegyezte az önmegváltás (redempció) dokumentumát. Ezáltal létrejött az első magyarországi jobbágyfelszabadítás, hiszen a Jászkunság területén (elvileg) mindenki szabad emberré vált.
    A 18. századtól egyre szaporodó betelepítések és betelepülések nyomán megjelennek a városban a római katolikusok, az evangélikusok, az izraeliták, az ortodoxok, a délszlávok, a görögök, a cigányok stb. 1848-ban Halas egy emberként állt ki a forradalom mellett. A nemzetőrség, a honvédség és a szabad csapatok állományában sok-sok halasi férfi harcolt.
1872-től közel negyedévszázadig Vári Szabó István lett Kiskunhalas első polgármestere. (1876-tól Kiskunhalast Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez csatolták.) Számtalan fejlesztés és egy modernizált mezőváros köszönhető a település első emberének és tevékenységének. Pénzintézetek, vállalkozások létrejötte, iskolaépítések, valamint telefon- és vasúthálózat létesítése mellett sok olyan pozitív változás következett be, amelyek a mai napig meghatározzák a város arculatát. 112 ezer kat. hold területével az ország egyik legnagyobb határú városa volt.
    Az első világégésben több, mint ezer halasi férfi veszett oda. A második világháború sem kímélte Kiskunhalast. Sok ezer embert vonultattak be a hadseregbe, akik közül több százan lettek a frontok áldozatai. 1944-ben gettósították és deportálták a helyi zsidókat. 1944. októbertől állandó harcok voltak a város határában. A szovjet katonai megszállást követően zabrálások, malenkij robot, sváb- és kuláküldözés sanyargatta a polgári lakosságot.
    1950-től a tanácsi rendszerben Kiskunhalas Bács-Kiskun megye része lett. 1956 októberében a forradalmi események a települést is elérték: kommunista ellenes tüntetések, szobordöntés, forradalmi bizottság valamint munkás- és katonatanácsok megalakulása, sortűz és országosan példa nélkül álló demokratikus választás. A szocialista korszakban a városra az iparosítás volt jellemző. A kisüzemek és kézművesség visszaszorult. TSZ-ek és állami gazdaság lépett a paraszti földművelés helyébe. Külterületének döntő hányadát elveszítette, de járási központként továbbra is vezető szerepet töltött be a térségben. Iparosítása az 1970-es évektől vált nagyobb arányúvá; a feldolgozóipar lett a helyi gazdaság legjelentősebb ágazata. A feltárt kőolaj- és földgázlelőhelyek szintén hozzájárultak a város fejlődéséhez. A 2000-es évek második felében a gazdasági válság következtében több nagy gyár is bezárta kapuit. Ebből a sokkból napjainkban kezd felocsudni a város.
    Kiskunhalas gazdag testvér-települési hálóval büszkélkedhet: Aizkraukle (Lettország), Hódmezővásárhely, Magyarkanizsa (Szerbia), Kronach (Németország), Nowy Sącz (Lengyelország), Sepsiszentgyörgy (Románia). Továbbá kulturális és sportkapcsolatok terén a Vajdaságban Szabadkával és Ómoravicával, Németországban továbbá Eppstein várossal állunk baráti kapcsolatban. Kiemelkedő, tartalmas partnervárosi tevékenysége elismeréseként a város 1999-ben Európa Diplomát, 2001-ben Becsületzászlót, 2005-ben Díszplakettet vehetett át az Európa Tanácstól.
  

(Forrás: Végső István történész)