Kiskunhalas


Környezetvédelem

Kiskunhalas Város a Homokhátság déli részén fekszik, mégis az 1900-as évek előtt nagy kiterjedésű vizeiről, mocsarairól volt híres. A települést körülölelő vizek élővilága rendkívül gazdag volt, számos (mára már) védett és fokozottan védett növény, illetve állatfajnak adott otthont. A város terjedésével azonban új területekre volt szükség, így a környező mocsarak, tavak, vízállások döntő többsége lecsapolásra, feltöltésre került. A településtől távolodva fotóhomok, illetve homokpusztagyepek jellemezték a tájat, melyet idővel a mezőgazdaság átalakított.
Szerencsére napjainkban mégis több olyan védett és védendő természeti és természetközeli terület és érték maradt fenn, mely a hajdani élővilág egy-egy részét megőrizte. Ezek közül a legjelentősebbek az alábbiak:


Fejetéki-mocsár Természetvédelmi Terület


Egykoron Kiskunhalast és környezetét, kiterjedt mocsárvilág jellemezte. A homokbuckákkal tarkított tájra a meleg, száraz éghajlat következtében szárazságtűrő, homoki növényzet telepedett. A buckaközi részeken azonban a viszonylagosan magas talajvízállásnak köszönhetően állandó volt a vízborítás, mely lehetővé tette a mocsaras, vizenyős területek kialakulását. Az így kialakult tavak és mocsarak vízellátását a talajvíz és a csapadék biztosította.
A Fejeték (valaha mocsár) a város É-i részén terül el, mintegy 26 hektáron. 1992 -ben országosan védett természeti területté nyilvánították. Mélyebb részein értékes növénytársulások (zsombéksásosok, semlyéksásosok) húzódnak meg. Ezek a növények sokszor egy-, másfél méterre is megnőnek jellegzetes oszlopszerű formákat alkotva. Egykor a pásztorok kiszárították és ülőkének használták őket.
A zsombékok közötti semlyékek rejtik a Duna-Tisza köze egyik legritkább növényét, a vidrafüvet. A legmagasabban fekvő területeken már a kiszáradó láprétek jellemző fajai találhatók meg. Ilyenek például a szúnyoglábú bibircsvirág, a mocsári kosbor, a hússzínű ujjaskosbor, a buglyos szegfű és a kornistárnics. A terület az elmúlt évek során fokozatosan száradt ki mely sajnos együtt járt a védett növényritkaságok ritkulásával, eltűnésével is. A területileg illetékes Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság 2015-ben sikeresen végrehajtott egy vízvisszatartást célzó projektet, mely eredményeként a mocsár vízszintje megemelkedett, így annak hosszú távú fennmaradása jelenleg biztosítottnak tűnik. A projekt keretében tanösvény is készült, amely a mocsár jellemző állat- és növényvilágát, illetve az élőhely-rehabilitációs projektet mutatja be.


Sóstó és Sóstói Parkerdő


Kiskunhalas egyik kiemelkedő természeti értéke a Sóstó, melyet Budapest felől az 53-as úton érkezve településünk határán, bal oldalon találjuk. Korábban a homokhátság környékére jellemzőek voltak a szél által formált, eolikus mederben kialakult szikes tavak, azonban a klíma változása, illetve az ember tevékenysége miatt ezek nagy része mára eltűnt. A Sóstó vízpótlását természetes körülmények között a közvetlen környezetének lejtésviszonyaiból adódó csapadékbefolyás, illetve a talajvíz biztosítja, így vízszintje ingadozó, csapadékosabb időszakban megemelkedik, aszály idején pedig csökken. A közel 50 ha-os tó nagy részét nádas övezi, nyílt vízfelület megközelítőleg 35 ha, átlagos vízmélysége egy méter körül mozog.
A tó elsődlegesen horgászati hasznosítású, de vízminősége jó, partvonala rendezett, így a füves strandrésze napozási és sportolási lehetőséget is biztosít. A horgászat szerelmeseinek a hínármentes meder jó horgászati lehetőségeket biztosít. A tó halai: ponty, amur, harcsa, süllő, csuka, balin, keszegfélék, compó, kárász, ezüstkárász, busa.
A parton felállított kilátóból pompás képeket készíthetünk a tájról, innen a tó teljes területe belátható, a mellette elterülő parkerdő, kialakított pihenő és tűzrakó helyekkel pedig kiváló piknikezési helyszínül szolgál. A kisebb túrák kedvelői is találnak a tó környékén elfoglaltságot, ugyanis a parkerdőben tanösvény is található, amely a környékre jellemző élővilágot mutatja be. A terület természetvédelmi szempontból is jelentős, a Sóstó mellett lévő parkerdő, valamint a tóban fekvő sziget állatvilága és rekreációs jelentősége miatt helyi védettség alatt áll. Emellett parkerdő kultúrtörténeti emléket is őriz, bejáratánál található a Turul szobor, amely egy Árpád-kori temető emlékhelye.

Sóstó tanulmány


Csetényi Park:


A terület a várost egykor körülölelő mocsárvilág maradványának tekinthető, mely mai mesterséges állapota ellenére is fontos vizes élőhely, ökológiai folyosó része. Számos védett madárfaj fészkelőhelye, kétéltűek ívóhelye. A záportározót körülölelő pihenőpark rekreációs, turisztikai célokat szolgál, kiváló kirándulóhely. 2016-ban a záportározók kezelése érdekében a területre vízi bivalyok lettek telepítve, továbbá a park területén több pihenőhely került kialakításra.


Mocsárciprusok:


Kiskunhalas belterületének déli részén, a Kopolyai út mellett helyezkedik el ez a mindössze 0,12 ha kiterjedésű terület. Az egykori bolgárkertészet öntözőgödrét szegélyezi a 15 db mocsárciprus (Taxodium distichum), s a hozzá vezető úton fasort képez. A mocsárciprusok származási helye Észak-Amerika délkeleti része, ezt a 15 egyedet 1928-ban telepítették. A fák ősszel csodálatos látványt nyújtanak, mikor vörösbe borul a lombkoronájuk. 1977 óta élveznek helyi védettséget. Az öntözőgödörben a terület nagyságához viszonyítva számos mocsári teknős és különböző békafajok élnek.


Fráter Domb:


Az egykor a Kiskunság belsőbb területein is húzódó Ős-Duna medrét többször változtatta, mely során hordalékkúpokat alakított ki. A kiszáradt mederből a szél a homokot kifújta, a környező területeken elterítette. Ahol ezeken a területeken a növényborítottság megszűnt, vagy ki sem alakult, ott a szél ismételten kifejtette hatását, a szabadon lévő homokot összehordta, buckákat emelt belőle. A szél hatására ezek a sokszor 10 méter magasságot is elérő buckák elkezdtek „vándorolni”. Ezek a képződmények a Kiskunságra, így Kiskunhalas térségére is igen jellemzőek voltak az 1800-as évekig. Ekkor a helyi gazdák a buckákat eltúrták, helyüket szőlővel, gyümölcsössel, valamint akác-és nyárfaerdőkkel telepítették be, mely hatására a homok mozgása megállt.
A kiskunhalasi Fráter Domb a környék utolsó ilyen vándorló homokbuckája, mely szabadon látogatható, Natura 2000-es terület. Megközelíthetősége: a Sóstó felől az Olajosok útjától 1 km, majd jobbra az erdőben.

 

Letölthető dokumentumok:

Kiskunhalas környezeti állapotértékelése  2013.

Kiskunhalas környezeti állapotértékelése 2014.

Kiskunhalas környezeti állapotértékelése 2015.

Kiskunhalas Város Környezetvédelmi Programja 2016-2020.