Asztali nézet
Akadálymentes nézet
  Van hozzáférése? | lépjen be
Váltás az akadálymentes honlapra  2021. szeptember 26. | Ma Jusztina napja van.

Polgármesterek

Kép: 24. Fülöp Róbert

Polgármester 2014-

1979. november 7-én született Mosonmagyaróváron. Családja ekkor még Kimlén élt, de hamarosan Kiskunhalasra költöztek. Három testvérével Kiskunhalason nőttek fel. Az általános iskolát az ÁMK-ban végezte el. 1994-ben a Szegedi Vasvári Pál Közgazdasági Szakközépiskolába ment továbbtanulni, ahol érettségizett, majd 1 év számviteli ügyintéző szakmát tanult. 2000-ben hat hónapot a honvédség kötelékében sorkatonaként szolgált Kalocsán, majd Kiskunfélegyházán. Felsőfokú tanulmányait a Kecskeméti GAMF Főiskola informatikus szakán folytatta, ahol 2003- ban gazdasági informatikus mérnöki diplomát kapott. 2003-tól a VA Elektronika Zrt.-nél dolgozott, mint beszerző és informatikus, 2005-től integrált irányítási vezetőként dolgozott tovább, majd 2006-tól 2012-ig mint gyárigazgató. A 2010-es önkormányzati választáson képviselői mandátumot szerezett Kiskunhalas 6. számú választókörzetében. A képviselői munka mellett részt vett az akkori pénzügyi bizottságban, majd 2012-ben a Fidesz frakció felkérésére és a polgármester jelölésére a képviselő-testület megválasztotta alpolgármesternek. Még ebben az évben megnősült, 2015 nyarán pedig megszületett kislány Eliza. Szabadidejében sokat sportol, sakkozik, focizik, fallabdázik és kerékpározik.  A 2014 évi önkormányzati választásokon Kiskunhalas Város polgármesterévé választották.

Kép: 24. Fülöp Róbert

Polgármester 2014-

1979. november 7-én született Mosonmagyaróváron. Családja ekkor még Kimlén élt, de hamarosan Kiskunhalasra költöztek. Három testvérével Kiskunhalason nőttek fel. Az általános iskolát az ÁMK-ban végezte el. 1994-ben a Szegedi Vasvári Pál Közgazdasági Szakközépiskolába ment továbbtanulni, ahol érettségizett, majd 1 év számviteli ügyintéző szakmát tanult. 2000-ben hat hónapot a honvédség kötelékében sorkatonaként szolgált Kalocsán, majd Kiskunfélegyházán. Felsőfokú tanulmányait a Kecskeméti GAMF Főiskola informatikus szakán folytatta, ahol 2003- ban gazdasági informatikus mérnöki diplomát kapott. 2003-tól a VA Elektronika Zrt.-nél dolgozott, mint beszerző és informatikus, 2005-től integrált irányítási vezetőként dolgozott tovább, majd 2006-tól 2012-ig mint gyárigazgató. A 2010-es önkormányzati választáson képviselői mandátumot szerezett Kiskunhalas 6. számú választókörzetében. A képviselői munka mellett részt vett az akkori pénzügyi bizottságban, majd 2012-ben a Fidesz frakció felkérésére és a polgármester jelölésére a képviselő-testület megválasztotta alpolgármesternek. Még ebben az évben megnősült, 2015 nyarán pedig megszületett kislány Eliza. Szabadidejében sokat sportol, sakkozik, focizik, fallabdázik és kerékpározik.  A 2014 évi önkormányzati választásokon Kiskunhalas Város polgármesterévé választották.

Kép: 23.  Gyovai István

Polgármester 2010-2014

1959. július 8-án született Csongrádon, Gyovai István, és Deák Margit gyermekeként. Nős, felesége Hetyei Zsuzsanna élelmiszeripari mérnök, mikrobiológus. Gyermekei Csongor (1988), Gábor (1990), Viktor (1992). A csongrádi Batsányi János Gimnáziumban érettségizett, majd 1984-ben építészmérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. A Tiszai Vegyi Kombinát műszaki ellenőreként kezdte pályáját, majd feleségével 1985-ben szülővárosaik (Csongrád, Baja) között, Kiskunhalason telepedtek le. Építész tervezőként, és vezető mérnökként (Kunép, Kunstart, majd Modinvest Kft.) Kiskunhalas és környezetének legtöbb magasépítési beruházásában részt vett 1998-ig, mikor elnyerte a városi főépítészi, és városfejlesztési osztályvezetői kinevezését. Közreműködésével valósult meg a város első digitális rendezési terve, az ipari park létesítése, az Erzsébet tér és a Csetényi park záportározójának rekultivációja, a regionális hulladékkezelő rendszer. 2003-tól saját vállalkozásában építész tervezőként dolgozott, több terve „Szép Ház” díjat nyert. 2006-tól a halasi kistérségi társulás intézményének vezetője. Munkatársaival hozták létre a kilenc település közös szociális szolgáltató rendszerét, mely országos minta lett; oktatási és szociális intézmények beruházásait, valamint a Soltvadkertig vezető kerékpárút építését szervezték, vezették. 2008-tól a halasi, egri, gyöngyösi kórházak beruházásait koordinálta, és tervezőként dolgozott, közben részt vett a Jövőnk Halas egyesület megalapításában, melynek jelöltjeként önkormányzati választást nyert 2010-ben. Polgármesterként is elhivatott építészként dolgozott. Számos infrastruktúra fejlesztés fűződik a nevéhez: a városi szennyvízrendszer közel 100%-os kiépítése 20 km belterületi út teljes felújításával, az ivóvíz rendszer bővítése, a Kőrösi úti hulladéktelep rekultivációja, a szegedi úti hulladékkezelő bővítése, a városi naperőmű előkészítése.  A város élhetősége javult a bölcsőde bővítésével, az oktatási intézmények energetikai korszerűsítésével és napelemes energia-ellátásával, a kórház új épületszárnyának építésével és belső átalakításaival, a piac és a polgármesteri hivatal épületeinek műemléki felújításával, a városközpont rekonstrukciójával. Ez idő alatt, közreműködésével jöttek létre a készenléti rendőrség, az új járási hivatal és kormányablak telephelyei, és gyarapodtak a város kulturális helyszínei: újjászületett, és korszerű technikát kapott a filmszínház, megnyílt a Berki Galéria, és városi működtetésbe került a Thorma Múzeum.

Kép: 23.  Gyovai István

Polgármester 2010-2014

1959. július 8-án született Csongrádon, Gyovai István, és Deák Margit gyermekeként. Nős, felesége Hetyei Zsuzsanna élelmiszeripari mérnök, mikrobiológus. Gyermekei Csongor (1988), Gábor (1990), Viktor (1992). A csongrádi Batsányi János Gimnáziumban érettségizett, majd 1984-ben építészmérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. A Tiszai Vegyi Kombinát műszaki ellenőreként kezdte pályáját, majd feleségével 1985-ben szülővárosaik (Csongrád, Baja) között, Kiskunhalason telepedtek le. Építész tervezőként, és vezető mérnökként (Kunép, Kunstart, majd Modinvest Kft.) Kiskunhalas és környezetének legtöbb magasépítési beruházásában részt vett 1998-ig, mikor elnyerte a városi főépítészi, és városfejlesztési osztályvezetői kinevezését. Közreműködésével valósult meg a város első digitális rendezési terve, az ipari park létesítése, az Erzsébet tér és a Csetényi park záportározójának rekultivációja, a regionális hulladékkezelő rendszer. 2003-tól saját vállalkozásában építész tervezőként dolgozott, több terve „Szép Ház” díjat nyert. 2006-tól a halasi kistérségi társulás intézményének vezetője. Munkatársaival hozták létre a kilenc település közös szociális szolgáltató rendszerét, mely országos minta lett; oktatási és szociális intézmények beruházásait, valamint a Soltvadkertig vezető kerékpárút építését szervezték, vezették. 2008-tól a halasi, egri, gyöngyösi kórházak beruházásait koordinálta, és tervezőként dolgozott, közben részt vett a Jövőnk Halas egyesület megalapításában, melynek jelöltjeként önkormányzati választást nyert 2010-ben. Polgármesterként is elhivatott építészként dolgozott. Számos infrastruktúra fejlesztés fűződik a nevéhez: a városi szennyvízrendszer közel 100%-os kiépítése 20 km belterületi út teljes felújításával, az ivóvíz rendszer bővítése, a Kőrösi úti hulladéktelep rekultivációja, a szegedi úti hulladékkezelő bővítése, a városi naperőmű előkészítése.  A város élhetősége javult a bölcsőde bővítésével, az oktatási intézmények energetikai korszerűsítésével és napelemes energia-ellátásával, a kórház új épületszárnyának építésével és belső átalakításaival, a piac és a polgármesteri hivatal épületeinek műemléki felújításával, a városközpont rekonstrukciójával. Ez idő alatt, közreműködésével jöttek létre a készenléti rendőrség, az új járási hivatal és kormányablak telephelyei, és gyarapodtak a város kulturális helyszínei: újjászületett, és korszerű technikát kapott a filmszínház, megnyílt a Berki Galéria, és városi működtetésbe került a Thorma Múzeum.

Kép: 22. Dr. Várnai László

Polgármester 2002- 2010  

1951. január 25-én született Kiskunhalason. Növénytermesztő üzemmérnök, jogász, polgármester. Édesapja Várnai Iván vasutas, édesanyja Németh Erzsébet. 1975-ben kötött házasságot Braun Zsófia pedagógussal. Az általános és középiskolai tanulmányait Kiskunhalason végezte, 1969-ben érettségizett a Szilády Áron Gimnáziumban. 1969-től 1972-ig a Kertészeti Egyetem Kertészeti Főiskolai Karán tanult. 1972-ben növénytermesztő üzemmérnöki diplomát szerzett. 1972-73-ban a Bács-Megyei Állami Gazdaságok Szakszolgálati Állomásán dolgozott személyzeti vezetőként. 1973-1975 között elvégezte a BM Tartalékos Tiszti Iskolát Budapesten. 1975-től a Kiskunhalasi Állami Gazdaság, illetve jogutódja, a Halasvin Rt. Dolgozója. Itt előadó, majd főelőadó lett. 1977-1982 között elvégezte a József Attila Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi karát, 1990-ben általános jogi szakvizsgát tett. 1984-től az Állami Gazdaság igazgatási osztályvezetője, 1990-től jogtanácsosa. 1988—tól 1992-ig vezette a gazdaság jogsegély szolgálatát. 1993-ban a cég munkavállalói az Rt. Felügyelő bizottsági tagjává választották. 1992-től 1994-ig a dr. Monszpart László Egészségügyi és Szociális Alapítvány kuratóriumi elnöke. 1993-tól 1995 nyaráig a Kiskunhalasi Női Kézilabda Sportegyesület elnökségének tagja. 1972-től 1989-ig az MSZMP tagja, 1989-ben nem függetlenített vállalati pártbizottsági titkár volt. 1989. október 10-én belépett az MSZP-be1990-ig a Kiskunhalasi agrár-alapszervezet titkára. 1990 és 1994 között az MSZP Kiskunhalasi szervezetének az alelnöke. Az 1990. évi önkormányzati választásokon városi képviselővé választották. 1990-től 1994-ig a Jogi és Ügyrendi Bizottság és az Önkormányzati Bizottság tagja volt. 1994-től 1998-ig Kiskunhalas és térsége országgyűlési képviselője volt. Az Országgyűlés alkotmány-és igazságügyi állandó bizottságának tagja. Az MSZP frakcióban a közjogi és ügyrendi munkacsoportban dolgozott. 1998-tól 2002-ig Kiskunhalas város alpolgármestere. A 2002. évi önkormányzati választásokon Kiskunhalas Város polgármesterévé választották.

Kép: 22. Dr. Várnai László

Polgármester 2002- 2010  

1951. január 25-én született Kiskunhalason. Növénytermesztő üzemmérnök, jogász, polgármester. Édesapja Várnai Iván vasutas, édesanyja Németh Erzsébet. 1975-ben kötött házasságot Braun Zsófia pedagógussal. Az általános és középiskolai tanulmányait Kiskunhalason végezte, 1969-ben érettségizett a Szilády Áron Gimnáziumban. 1969-től 1972-ig a Kertészeti Egyetem Kertészeti Főiskolai Karán tanult. 1972-ben növénytermesztő üzemmérnöki diplomát szerzett. 1972-73-ban a Bács-Megyei Állami Gazdaságok Szakszolgálati Állomásán dolgozott személyzeti vezetőként. 1973-1975 között elvégezte a BM Tartalékos Tiszti Iskolát Budapesten. 1975-től a Kiskunhalasi Állami Gazdaság, illetve jogutódja, a Halasvin Rt. Dolgozója. Itt előadó, majd főelőadó lett. 1977-1982 között elvégezte a József Attila Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi karát, 1990-ben általános jogi szakvizsgát tett. 1984-től az Állami Gazdaság igazgatási osztályvezetője, 1990-től jogtanácsosa. 1988—tól 1992-ig vezette a gazdaság jogsegély szolgálatát. 1993-ban a cég munkavállalói az Rt. Felügyelő bizottsági tagjává választották. 1992-től 1994-ig a dr. Monszpart László Egészségügyi és Szociális Alapítvány kuratóriumi elnöke. 1993-tól 1995 nyaráig a Kiskunhalasi Női Kézilabda Sportegyesület elnökségének tagja. 1972-től 1989-ig az MSZMP tagja, 1989-ben nem függetlenített vállalati pártbizottsági titkár volt. 1989. október 10-én belépett az MSZP-be1990-ig a Kiskunhalasi agrár-alapszervezet titkára. 1990 és 1994 között az MSZP Kiskunhalasi szervezetének az alelnöke. Az 1990. évi önkormányzati választásokon városi képviselővé választották. 1990-től 1994-ig a Jogi és Ügyrendi Bizottság és az Önkormányzati Bizottság tagja volt. 1994-től 1998-ig Kiskunhalas és térsége országgyűlési képviselője volt. Az Országgyűlés alkotmány-és igazságügyi állandó bizottságának tagja. Az MSZP frakcióban a közjogi és ügyrendi munkacsoportban dolgozott. 1998-tól 2002-ig Kiskunhalas város alpolgármestere. A 2002. évi önkormányzati választásokon Kiskunhalas Város polgármesterévé választották.

Kép: 21. Tóth Zoltán

Polgármester 1990. október 29.-2002

1949. február 2-án született Kiskunhalason. Édesapja Tóth Gyula, édesanyja Maján Jolán. Nős, felesége Papp Éva tanár. Gyermekei Cecília (1975), Hilda (1980). A kalocsai Szent István Gimnáziumban érettségizett 1967-ben. Tanulmányait a budapesti Kertészeti Egyetemen folytatta, ahol 1974-ben diplomázott. 1985-86-ban környezet- és tájrendező szakmérnöki képesítést szerzett. Munkásságát a balotaszállási Aranyhomok Közös Vállalat Szőlészeti Üzemágában kezdte (1974-85), később a kiskőrösi Mezőkémia Közös Vállalat szaktanácsadója lett (1985-88), ezután a kiskunhalasi BKR Vetőmag szaktanácsadójaként dolgozott 1990-ig. 1990-től Kiskunhalas polgármestere három választási cikluson át, 1990-1994 között az SZDSZ, 1994-2002 között a Városi Polgári Kör képviseletében. Működésének fontosabb eredményei: 1990-2002: több, mint száz lakossági út megépítése; 1991-1992: Kertvárosi Általános Iskola befejezése, tornaterem építése; 1992: Halas Tv beindítása; 1992-1995: jelentős kórházi műszerbeszerzés; 1993-1995: Bibó István Gimnázium építése és Dong-éri főcsatorna rekonstrukciója; 1994: Szilády Áron utca felújítása, kerékpárút építése; 1994-2002: termálfürdő fejlesztés és gyógy-idegenforgalom megalapozása; 1997: kórház műtőberuházás, Szász Károly és Köztársaság utca felújítás, Csipkeház felújítás, bővítés; 2001: közvilágítás korszerűsítése és városi szennyvízcsatornázás elindítása; 2001-2002: Csetényi park tájrendezése; 2002: Ipari Park megvalósítása. A közélet aktív részese: (polgármestersége idején sic.) a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés tagja, városi képviselő, a Városi Polgári Kör tagja, a Halasi Csipke Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Bibó István Gimnázium iskolaszékének tagja, a Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetsége választmányi tagja, az Országos Termékdíj Tanács tagja, a Kiskunmajsa és Vidéke Vízgazdálkodási Társulás elnöke, a Kötöny Kistérségi Területfejlesztési Társulás elnöke.

Kép: 21. Tóth Zoltán

Polgármester 1990. október 29.-2002

1949. február 2-án született Kiskunhalason. Édesapja Tóth Gyula, édesanyja Maján Jolán. Nős, felesége Papp Éva tanár. Gyermekei Cecília (1975), Hilda (1980). A kalocsai Szent István Gimnáziumban érettségizett 1967-ben. Tanulmányait a budapesti Kertészeti Egyetemen folytatta, ahol 1974-ben diplomázott. 1985-86-ban környezet- és tájrendező szakmérnöki képesítést szerzett. Munkásságát a balotaszállási Aranyhomok Közös Vállalat Szőlészeti Üzemágában kezdte (1974-85), később a kiskőrösi Mezőkémia Közös Vállalat szaktanácsadója lett (1985-88), ezután a kiskunhalasi BKR Vetőmag szaktanácsadójaként dolgozott 1990-ig. 1990-től Kiskunhalas polgármestere három választási cikluson át, 1990-1994 között az SZDSZ, 1994-2002 között a Városi Polgári Kör képviseletében. Működésének fontosabb eredményei: 1990-2002: több, mint száz lakossági út megépítése; 1991-1992: Kertvárosi Általános Iskola befejezése, tornaterem építése; 1992: Halas Tv beindítása; 1992-1995: jelentős kórházi műszerbeszerzés; 1993-1995: Bibó István Gimnázium építése és Dong-éri főcsatorna rekonstrukciója; 1994: Szilády Áron utca felújítása, kerékpárút építése; 1994-2002: termálfürdő fejlesztés és gyógy-idegenforgalom megalapozása; 1997: kórház műtőberuházás, Szász Károly és Köztársaság utca felújítás, Csipkeház felújítás, bővítés; 2001: közvilágítás korszerűsítése és városi szennyvízcsatornázás elindítása; 2001-2002: Csetényi park tájrendezése; 2002: Ipari Park megvalósítása. A közélet aktív részese: (polgármestersége idején sic.) a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés tagja, városi képviselő, a Városi Polgári Kör tagja, a Halasi Csipke Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Bibó István Gimnázium iskolaszékének tagja, a Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetsége választmányi tagja, az Országos Termékdíj Tanács tagja, a Kiskunmajsa és Vidéke Vízgazdálkodási Társulás elnöke, a Kötöny Kistérségi Területfejlesztési Társulás elnöke.

Kép: 20. Somogyi Antal

Tanácselnök helyettes 1989. március 22. – 1990. október 29.

Bácsalmáson született 1936. augusztus 25-én. Szülei földműveléssel foglalkoztak. Ketten vannak testvérek. Az általános iskolát Bácsalmáson, közép-iskolai tanulmányait a bajai Türr István Közgazdasági Technikumban végezte és itt érettségizett 1954-ben. A középiskola elvégzése után az akkori Bácsalmási Járási Tanácsnál helyezkedett el, a pénzügyi osztály költségvetési csoportjánál tevékenykedett. 1962-ben megszűnt az ottani járási székhely, és Kiskunhalasra helyezték át, itt is a korábbihoz hasonló munkát bíztak rá. Feladata volt a tanács és a felügyelete alá tartozó intézmények gazdálkodásának szervezése, felügyelete és ellenőrzése. Közben 1958-ban megnősült, felesége röntgen-asszisztens. Házasságukból három gyermekük született, akik ma már házasok, önálló életet élnek. 1971-ben megbízták a Kiskunhalasi Városi Tanács pénzügyi osztályának vezetésével, itt és ebben a beosztásban dolgozott 1977-ig. Mint az osztály vezetője még inkább áttekinthette a tanács pénzügyi viszonyait, kapcsolatba került a vállalati gazdálkodás és számvitel főbb területeivel, valamint a tanácsok bankjával, az OTP-vel. Pénzügyi jártasságát bővítendő, a Pénzügyi- és Számviteli Főiskolán 1977-ben üzemgazdász diplomát szerzett. Korábban az MSZP tagja volt, a pártban tisztséget nem töltött be. Jelenleg párton kívüli. 1977-ben a városi tanács elnökhelyettesévé választották. A helyi vezetői munkamegosztás szerint a pénzügyi, terv-, és munkaügyi, műszaki, valamint a termelés és ellátásfelügyeleti osztályok munkáját koordinálta. Cselekvő részese volt egy olyan időszaknak, amikor a város intézményhálózata kiépült, bővült az infrastruktúrája, lakásépítési program valósult meg, városképi szempontból is átalakult a város. 1988-ban Hild-érmet kapott a település. Kapcsolatot alakított ki az OTP-vel, különösen a lakótelepek kialakítása, foghíjbeépítések, társberuházások szervezése, hitelügyek intézése, lakásmobilitás, telekellátás, stb. területén. A városi tanácsnál 1990 végén megbízatása lejárt. 1991. február 1-jétől a Kiskunhalasi Határőr Igazgatóság főkönyvelője volt nyugdíjazásáig, 1997. április 30-ig. Ezt megelőzően a Paletta ÁFÉSZ Felügyelő-bizottságának elnöke, mely tisztséget 1997-2002 között is ellátta. 1996-tól a MÁV Lokomotív Sporthorgász Egyesület gazdasági ügyekkel foglalkozó alelnöke.

Kép: 20. Somogyi Antal

Tanácselnök helyettes 1989. március 22. – 1990. október 29.

Bácsalmáson született 1936. augusztus 25-én. Szülei földműveléssel foglalkoztak. Ketten vannak testvérek. Az általános iskolát Bácsalmáson, közép-iskolai tanulmányait a bajai Türr István Közgazdasági Technikumban végezte és itt érettségizett 1954-ben. A középiskola elvégzése után az akkori Bácsalmási Járási Tanácsnál helyezkedett el, a pénzügyi osztály költségvetési csoportjánál tevékenykedett. 1962-ben megszűnt az ottani járási székhely, és Kiskunhalasra helyezték át, itt is a korábbihoz hasonló munkát bíztak rá. Feladata volt a tanács és a felügyelete alá tartozó intézmények gazdálkodásának szervezése, felügyelete és ellenőrzése. Közben 1958-ban megnősült, felesége röntgen-asszisztens. Házasságukból három gyermekük született, akik ma már házasok, önálló életet élnek. 1971-ben megbízták a Kiskunhalasi Városi Tanács pénzügyi osztályának vezetésével, itt és ebben a beosztásban dolgozott 1977-ig. Mint az osztály vezetője még inkább áttekinthette a tanács pénzügyi viszonyait, kapcsolatba került a vállalati gazdálkodás és számvitel főbb területeivel, valamint a tanácsok bankjával, az OTP-vel. Pénzügyi jártasságát bővítendő, a Pénzügyi- és Számviteli Főiskolán 1977-ben üzemgazdász diplomát szerzett. Korábban az MSZP tagja volt, a pártban tisztséget nem töltött be. Jelenleg párton kívüli. 1977-ben a városi tanács elnökhelyettesévé választották. A helyi vezetői munkamegosztás szerint a pénzügyi, terv-, és munkaügyi, műszaki, valamint a termelés és ellátásfelügyeleti osztályok munkáját koordinálta. Cselekvő részese volt egy olyan időszaknak, amikor a város intézményhálózata kiépült, bővült az infrastruktúrája, lakásépítési program valósult meg, városképi szempontból is átalakult a város. 1988-ban Hild-érmet kapott a település. Kapcsolatot alakított ki az OTP-vel, különösen a lakótelepek kialakítása, foghíjbeépítések, társberuházások szervezése, hitelügyek intézése, lakásmobilitás, telekellátás, stb. területén. A városi tanácsnál 1990 végén megbízatása lejárt. 1991. február 1-jétől a Kiskunhalasi Határőr Igazgatóság főkönyvelője volt nyugdíjazásáig, 1997. április 30-ig. Ezt megelőzően a Paletta ÁFÉSZ Felügyelő-bizottságának elnöke, mely tisztséget 1997-2002 között is ellátta. 1996-tól a MÁV Lokomotív Sporthorgász Egyesület gazdasági ügyekkel foglalkozó alelnöke.

Kép: 19. Szabó Károly

Tanácselnök 1985. június 19. – 1988. december 21.

1945. november 10-én született Hajóson. Családja régóta a Halas-Császártöltés-Illancs közötti tanyavilágban lakott. Édesapja Szabó Károly, édesanyja Csókás Terézia. Bogárzón járta ki a 8. osztályt. A Szilády Áron Gimnáziumban érettségizett. Gimnáziumi évei alatt kezdett futballozni, amit versenyszerűen folytatott 28 éves koráig. 1964-ben érettségizett. Ősztől Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytatta tanulmányait történelem-földrajz szakon. Középiskolás korában bekapcsolódott a KISZ mozgalomba, amit az egyetemen és utána is folytatott. Rengeteg barátot szerzett ezek alatt az évek alatt, alapvető szervezői és vezetői tapasztalatokra tett szert. 1969-ben végzett az egyetemen. Utána ugyanabban a gimnáziumban tanított, amelyben tanult. Elvégezte a Marxista Esti Egyetem 4 éves szakosító képzését. Közben tanított, ifjúsági vezető volt és versenyszerűen sportolt. 1975-ben a Városi Pártbizottságba került politikai munkatársként. Három év után a Kiskunhalasi Mezőgazdasági Szakközépiskola igazgatója lett, ami 32 évesen nagy kihívás volt. 1985-ben megválasztották a Kiskunhalasi Városi Tanács elnökévé. Addigra már több kitüntetés birtokosa volt: KISZ Dicsérő Oklevél, KISZ Érdemérem, Ifjúsági Érdemérem, Művelődési Miniszteri Dicséret, Kiváló Munkáért kitüntetés, Munka Érdemrend ezüst fokozat. A Városi Tanács élére izgalmas történelmi időszakban került. Látványos lakásépítési hullám zajlott. Ekkor fejeződött be az ÁMK másik szárnya, felépült a vasúti felüljáró, sok-sok intézmény gazdagodott és szerveződött, városi utak és járdák kilométerei épültek. Ezek tervezése és előkészítése jórészt elődje, Tánczos Sándor, valamint a Városi Pártbizottság akkori első titkára – dr. Szabó Miklós – érdeme volt. A Városi Tanácsnál arra törekedett, hogy a szakmai munka színvonala emelkedjen. A Kádár-rendszer utolsó éveiben (1988) átkerült a Városi Pártbizottságba. Ő volt az „utolsó első titkár”. 1989-ben ott találta a rendszerváltás, ott kapta kézhez a munkakönyvét. Küldöttként vett részt az MSZP 1989-es alapító kongresszusán, alapító tagja volt ennek a pártnak, amelynek első megyei elnöke lett 1989-90-ben. 1990 februárjától a Kereskedelmi Iskola igazgatóhelyettese, levelező tagozatának vezetője, majd az összevonás után a Garbai Szakképző Iskola Kollégiumának vezetője. A rendszerváltás időszakában néhány rosszmájú megjegyzésen (és átmeneti munkanélküliségen) túl semmilyen atrocitás nem érte. Közéleti tevékenységet az MSZP megyei szervezetében és az Országos Választmányban folytatott 1990-1994 között. Az 1994-es helyi választásokon tagja lett a Városi Önkormányzatnak úgy, hogy körzetben választották meg. 1996-tól 1998-ig az MSZP megyei elnöke. 1994-2002 között tagja a megyei önkormányzatnak. 1998-2002 között a Foglalkozáspolitikai Bizottság elnöke, a Megyei Munkaügyi Tanács tagja. Működése során feladatának mindig a szakmai munka színvonalának javítását, az emberek helyzetének.

Kép: 19. Szabó Károly

Tanácselnök 1985. június 19. – 1988. december 21.

1945. november 10-én született Hajóson. Családja régóta a Halas-Császártöltés-Illancs közötti tanyavilágban lakott. Édesapja Szabó Károly, édesanyja Csókás Terézia. Bogárzón járta ki a 8. osztályt. A Szilády Áron Gimnáziumban érettségizett. Gimnáziumi évei alatt kezdett futballozni, amit versenyszerűen folytatott 28 éves koráig. 1964-ben érettségizett. Ősztől Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytatta tanulmányait történelem-földrajz szakon. Középiskolás korában bekapcsolódott a KISZ mozgalomba, amit az egyetemen és utána is folytatott. Rengeteg barátot szerzett ezek alatt az évek alatt, alapvető szervezői és vezetői tapasztalatokra tett szert. 1969-ben végzett az egyetemen. Utána ugyanabban a gimnáziumban tanított, amelyben tanult. Elvégezte a Marxista Esti Egyetem 4 éves szakosító képzését. Közben tanított, ifjúsági vezető volt és versenyszerűen sportolt. 1975-ben a Városi Pártbizottságba került politikai munkatársként. Három év után a Kiskunhalasi Mezőgazdasági Szakközépiskola igazgatója lett, ami 32 évesen nagy kihívás volt. 1985-ben megválasztották a Kiskunhalasi Városi Tanács elnökévé. Addigra már több kitüntetés birtokosa volt: KISZ Dicsérő Oklevél, KISZ Érdemérem, Ifjúsági Érdemérem, Művelődési Miniszteri Dicséret, Kiváló Munkáért kitüntetés, Munka Érdemrend ezüst fokozat. A Városi Tanács élére izgalmas történelmi időszakban került. Látványos lakásépítési hullám zajlott. Ekkor fejeződött be az ÁMK másik szárnya, felépült a vasúti felüljáró, sok-sok intézmény gazdagodott és szerveződött, városi utak és járdák kilométerei épültek. Ezek tervezése és előkészítése jórészt elődje, Tánczos Sándor, valamint a Városi Pártbizottság akkori első titkára – dr. Szabó Miklós – érdeme volt. A Városi Tanácsnál arra törekedett, hogy a szakmai munka színvonala emelkedjen. A Kádár-rendszer utolsó éveiben (1988) átkerült a Városi Pártbizottságba. Ő volt az „utolsó első titkár”. 1989-ben ott találta a rendszerváltás, ott kapta kézhez a munkakönyvét. Küldöttként vett részt az MSZP 1989-es alapító kongresszusán, alapító tagja volt ennek a pártnak, amelynek első megyei elnöke lett 1989-90-ben. 1990 februárjától a Kereskedelmi Iskola igazgatóhelyettese, levelező tagozatának vezetője, majd az összevonás után a Garbai Szakképző Iskola Kollégiumának vezetője. A rendszerváltás időszakában néhány rosszmájú megjegyzésen (és átmeneti munkanélküliségen) túl semmilyen atrocitás nem érte. Közéleti tevékenységet az MSZP megyei szervezetében és az Országos Választmányban folytatott 1990-1994 között. Az 1994-es helyi választásokon tagja lett a Városi Önkormányzatnak úgy, hogy körzetben választották meg. 1996-tól 1998-ig az MSZP megyei elnöke. 1994-2002 között tagja a megyei önkormányzatnak. 1998-2002 között a Foglalkozáspolitikai Bizottság elnöke, a Megyei Munkaügyi Tanács tagja. Működése során feladatának mindig a szakmai munka színvonalának javítását, az emberek helyzetének.

Kép: 18. Tánczos Sándor

Tanácselnök 1973. március 23. – 1985. június 19.  

1926. szeptember 12-én született Szegeden. Édesapja Tánczos József kertész, édesanyja Németh Anna háztartásbeli. Hárman testvérek. Az általános és középiskoláit Szegeden végezte. A felszabadulás után a MÁV-hoz ment dolgozni. A MÁV-nál elvégezte a pályafenntartási tiszti iskolát. 1951-ben a KPM. I. Főosztályára helyezték pályaépítési és pályafenntartási csoportvezetőnek. Közben elvégezte a Műszaki Akadémiát és folytatta a Műszaki Egyetemen az Üzemgazdasági Tanszéken tanulmányait. Sikeres vizsgát tett és diplomát szerzett. 1953-ban megnősült, felesége Tóth Erzsébet. Két gyermekük született: Zoltán és Erzsébet. 1954-től a Kiskunhalasi Pályafenntartási Főnökség vezetésével bízták meg és ezt a munkakört 1973-ig töltötte be. 1973. március 23-án a Kiskunhalasi Városi Tanács elnökének választották, amit 12 évig töltött be. Vezetése alatt tovább javult a tanács és a végrehajtó bizottság testületi munkája. Tanácselnöki működése alatt szervező, koordináló képessége alapján fejlődött városunk. A városfejlesztés területén különösen kiemelkedett az egészségügy és az oktatás fejlesztése, az anyagi és személyi feltételek megteremtése. Átadásra került a 800 ágyas kórház és rendelőintézet, megtörtént a kórház-rekonstrukció, megépült a mozgássérültek intézete, javult a körzeti orvosi ellátás. A szociális ellátás terén jelentős az időskorúakról való gondoskodás, korszerűsítették a szociális otthont. Kialakították Bogárzón a gondozóközpontot az egyedül maradt időskorúak ellátásának biztosítására. Az oktatás területén számos intézmény létesült: új óvodák, iskolák, kollégiumok, tornacsarnok és tornatermek, szakmunkásképző intézet épült. Tevékenysége során kiemelten szorgalmazta a kommunális, infrastrukturális fejlesztéseket, melynek során megvalósult a szennyvíz és csapadékvíz csatornahálózat, megépült az 53-as út átkelő szakasza, a Kossuth utca korszerűsítése, számos belterületi út szilárd burkolatot kapott, kiépült a város központja, parkja. A lakásépítés területén is nagy fejlődés következett be. Új lakótelepek alakultak ki: felépült a Kuruc vitézek tere lakótelep, a Kossuth II. lakótelep és az Április 4. kertváros. Városképi szempontból jelentős a foghíjak beépítése, korszerű, többszintes lakóépületekkel. A város érdekében megfelelően hasznosította a város környékén feltárt olajmezők előnyeit, sokat tett az olajbányász családok városunkban történő letelepítése érdekében. A városiasodás érdekében – és az energiaellátás érdekében – gázvezetékek kerültek kiépítésre, mely megteremtette számos lakás korszerű, olcsóbb fűtésének lehetőségét. A város idegenforgalmának növelése érdekében szorgalmazta az új IBUSZ iroda, a Csipke Hotel építését és a Sóstó rekonstrukcióját. Tanácselnöki tevékenységének kiemelkedő eredménye a közúti felüljáró építés feltételeinek megteremtése, a hírközlő szolgálat korszerűsítése. A város fejlődésének érdekében eredményes és nagyon jó kapcsolatot alakított ki a nem halasi székhelyű vállalatok vezetőivel, (Papíripar, Ganz, Panyova) a fegyveres testületek helyi és magasabb egységek parancsnokaival. Emberismerete, tapasztalata, kapcsolatteremtő készsége alapján a tárgyi feltételek biztosításán túl jó személyi összetételű vezető gárdát alakított ki, akik segítették a városfejlesztési célkitűzések megvalósítását. Különösen a VI. ötéves tervben volt kiemelkedő a társadalmi összefogás, melynek eredményeként a megyei tanács által meghirdetett társadalmi munkaversenyben a város az évben elnyerte a Hazafias Népfront Országos Tanácsa jubileumi zászlaját és a vele járó 2 millió forintot. Munkájának eredményeként megkapta a Munka Érdemrend arany és ezüst fokozatát, valamint 11 miniszteri és 15 kiváló dolgozó kitüntetést. 1985-ben Kiskunhalas várostól Pro Urbe díjat kapott. 1985. június 19-én vonult nyugdíjba, addig töltötte be tanácselnöki tisztét.

Kép: 18. Tánczos Sándor

Tanácselnök 1973. március 23. – 1985. június 19.  

1926. szeptember 12-én született Szegeden. Édesapja Tánczos József kertész, édesanyja Németh Anna háztartásbeli. Hárman testvérek. Az általános és középiskoláit Szegeden végezte. A felszabadulás után a MÁV-hoz ment dolgozni. A MÁV-nál elvégezte a pályafenntartási tiszti iskolát. 1951-ben a KPM. I. Főosztályára helyezték pályaépítési és pályafenntartási csoportvezetőnek. Közben elvégezte a Műszaki Akadémiát és folytatta a Műszaki Egyetemen az Üzemgazdasági Tanszéken tanulmányait. Sikeres vizsgát tett és diplomát szerzett. 1953-ban megnősült, felesége Tóth Erzsébet. Két gyermekük született: Zoltán és Erzsébet. 1954-től a Kiskunhalasi Pályafenntartási Főnökség vezetésével bízták meg és ezt a munkakört 1973-ig töltötte be. 1973. március 23-án a Kiskunhalasi Városi Tanács elnökének választották, amit 12 évig töltött be. Vezetése alatt tovább javult a tanács és a végrehajtó bizottság testületi munkája. Tanácselnöki működése alatt szervező, koordináló képessége alapján fejlődött városunk. A városfejlesztés területén különösen kiemelkedett az egészségügy és az oktatás fejlesztése, az anyagi és személyi feltételek megteremtése. Átadásra került a 800 ágyas kórház és rendelőintézet, megtörtént a kórház-rekonstrukció, megépült a mozgássérültek intézete, javult a körzeti orvosi ellátás. A szociális ellátás terén jelentős az időskorúakról való gondoskodás, korszerűsítették a szociális otthont. Kialakították Bogárzón a gondozóközpontot az egyedül maradt időskorúak ellátásának biztosítására. Az oktatás területén számos intézmény létesült: új óvodák, iskolák, kollégiumok, tornacsarnok és tornatermek, szakmunkásképző intézet épült. Tevékenysége során kiemelten szorgalmazta a kommunális, infrastrukturális fejlesztéseket, melynek során megvalósult a szennyvíz és csapadékvíz csatornahálózat, megépült az 53-as út átkelő szakasza, a Kossuth utca korszerűsítése, számos belterületi út szilárd burkolatot kapott, kiépült a város központja, parkja. A lakásépítés területén is nagy fejlődés következett be. Új lakótelepek alakultak ki: felépült a Kuruc vitézek tere lakótelep, a Kossuth II. lakótelep és az Április 4. kertváros. Városképi szempontból jelentős a foghíjak beépítése, korszerű, többszintes lakóépületekkel. A város érdekében megfelelően hasznosította a város környékén feltárt olajmezők előnyeit, sokat tett az olajbányász családok városunkban történő letelepítése érdekében. A városiasodás érdekében – és az energiaellátás érdekében – gázvezetékek kerültek kiépítésre, mely megteremtette számos lakás korszerű, olcsóbb fűtésének lehetőségét. A város idegenforgalmának növelése érdekében szorgalmazta az új IBUSZ iroda, a Csipke Hotel építését és a Sóstó rekonstrukcióját. Tanácselnöki tevékenységének kiemelkedő eredménye a közúti felüljáró építés feltételeinek megteremtése, a hírközlő szolgálat korszerűsítése. A város fejlődésének érdekében eredményes és nagyon jó kapcsolatot alakított ki a nem halasi székhelyű vállalatok vezetőivel, (Papíripar, Ganz, Panyova) a fegyveres testületek helyi és magasabb egységek parancsnokaival. Emberismerete, tapasztalata, kapcsolatteremtő készsége alapján a tárgyi feltételek biztosításán túl jó személyi összetételű vezető gárdát alakított ki, akik segítették a városfejlesztési célkitűzések megvalósítását. Különösen a VI. ötéves tervben volt kiemelkedő a társadalmi összefogás, melynek eredményeként a megyei tanács által meghirdetett társadalmi munkaversenyben a város az évben elnyerte a Hazafias Népfront Országos Tanácsa jubileumi zászlaját és a vele járó 2 millió forintot. Munkájának eredményeként megkapta a Munka Érdemrend arany és ezüst fokozatát, valamint 11 miniszteri és 15 kiváló dolgozó kitüntetést. 1985-ben Kiskunhalas várostól Pro Urbe díjat kapott. 1985. június 19-én vonult nyugdíjba, addig töltötte be tanácselnöki tisztét.

Kép: 17. Vincze Ferenc

Tanácselnök 1960. szeptember 1. – 1973. március 23. 

Zólyomban született 1916. május 7-én. Apja Vincze Ferenc, rézöntő és ötvös szakmunkás volt, édesanyja Bozó Anna. Az általános iskolát Salgótarjánban végezte el, majd a Salgótarjáni Magyar Királyi Állami Polgári Fiú- és Leány-iskolában 4 polgárit végzett. 1932-ben Kaposváron a Felsőkereskedelmi Iskolában 1 évet tanult, 1 évet kihagyott, majd a 2. évfolyamot Miskolcon végezte el. Villanyszerelő tanonc lett. A pestújhelyi Római Katolikus Fiú Felsőkereskedelmi Iskolában 1936-ban érettségizett, majd munkanélküli lett. 1936. október 1-jétől 1936. december 26-ig ínségmunkás volt a miskolci polgármesteri hivatalban. 1937-ben ismét munkanélküli lett, majd 1938. június 19-től szeptember 9-ig az egyetemi és főiskolai önkéntes munkaszolgálatba Bugacon a kisvasutat építette. 1939-ben Bótrágyon (Kárpátalja) a mocsárlecsapolásnál dolgozott. 1938-39-ben elvégezte a Magyar Királyi Állami Fa- és Fémipari Szakiskolát Miskolcon, és elektromos gépszerelő és erősáramú szerelő lett. Magáncégnél két éven keresztül ács- és kőműves mester-képző tanfolyamon tanított számtant, mértant, műszaki ismereteket. A MÁV szerencsi állomásán segédtiszti segélydíjasként dolgozott 1940. október 6-ig. 1940. október 7-én bevonult a Miskolci Híradós Zászlóaljhoz, tiszti iskolába került és Karpaszományos tizedes lett, de származása (édesapja 1919-es múltja) miatt rendelkezési állományba helyezték. Közben Miskolcon bombázáskor légnyomást kapott és két hónapig beteg volt. Ezután a Hungária Villany Rt. (amely hadiüzem volt) balassagyarmati kirendeltségéhez került (1941-43). Vácon ismerkedett meg feleségével, Rózsavölgyi Magdolnával, aki a MÁV Személyi Pénztáránál dolgozott Balassagyarmaton. Itt kötöttek házasságot 1942. augusztus 22-én. 1945-ben Klári, 1947-ben Katalin nevű lánya született. 1943 júliusában a Váci Városi Közművek pályázatán könyvelői állást kapott, 1948. április 14-ig ott dolgozott. Közben 1943. október 1-jétől 1945. május 8-ig katonai szolgálaton volt az 547-es Hadikórházban Egerben. Leszerelés után a közmű könyvelőjeként dolgozott és 1948. április 15-től az Országos Társadalombiztosítási Intézet Váci Kirendeltségéhez került országos szervezőként. 1946. szeptember 10-én Vácon a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja lett és a Nemzeti Bizottság váci titkárának választották meg. 1947 és 1949 között a Váci Napló Demokratikus Hetilap társadalmi szerkesztője. A két munkáspárt egyesülésével 1948. május 6-án alakult Magyar Dolgozók Pártja szervezetének ifjúsági felelőse lett. 1947. november 12-én kezdte el tanulmányait a József Nádor Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem Közigazgatási Karának Közgazdaságtudományi Osztályában, ahol 2 évet elvégzett, majd 1965. május 6-án a Marx Károly Közgazdaság Tudományegyetem Közgazdaság tagozatát fejezte be, ahol „közgazda” diplomát szerzett. A váci kirendeltségről áthelyezték az OTI bajai kirendeltségéhez főkönyvelőnek, ahol 1951. március 21-ig dolgozott. 1952-től a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szervezete alapító tagja. 1950-től a Bács-Kiskun megyei tanács, 1973-tól a Jogi- és Igazságügyi Bizottságának tagja, majd elnöke volt 1986-ig. Az OTI bajai kirendeltségétől helyezték át a Bajai Magasépítési Vállalathoz anyagosztály vezetőnek. Az 1952. április 4-től szerveződött népbolt vállalatok létrehozására, szervezésére kapott megbízást 1953. augusztus 31-ig. 1950-ben a Baja Városi Tanácsának tagjává választották, az Ipari Bizottság elnöke lett. 1954. november 1-jétől 1956. november 17-ig a Bajai Járási Tanács VB titkára, majd elnökhelyettese volt. 1956. november 18-án a Bajai Városi Tanács VB, valamint a Bajai Forradalmi Bizottmány javaslatára elvállalta a Bajai Városi Tanács elnöki beosztását. 1956-58-ban elvégezte a Tanácsakadémiát és aktívan segítette a bajai KISZ lakásépítési akciót, az árvíz utáni helyzet rendezését, valamint az iparosítás megkezdését. A Honvédségtől átvett laktanyákban kialakították a Ganz Villamossági Gyárat, a FÉKON Ruhagyárat és Bajára telepítették a Kismotor és Gépgyárat is. Az 1956-os bajai árvíz helyreállítási munkájában megindította a fiatalok lakásépítési akcióját. Ezt Kiskunhalason is folytatta, melyből országos lakásépítési akció bontakozott ki. 1958-ban a bajai MSZMP városi bizottság a bajai Forradalmi Bizottsággal való 1956 őszi együttműködésért nem javasolta tovább a városi tanács elnöki funkciójába. Ezért 1958. november 8-tól a Kiskunhalasi Városi Tanács VB titkára lett, majd 1960. szeptember 1-jétől a Kiskunhalasi Városi Tanács elnöke 1973. március 23-ig. Közben 1961-64-ben elvégezte az esti egyetemet. A Hazafias Népfront Járási-Városi Bizottságának elnöke 1975-től 1987-ig. A DUTÉB ellenőrző bizottságának elnöke 1960-tól 1972-ig. 1972-től 1990-ig tagja volt a Megyei Tanácsadó Testületnek. Tevékenysége során segítette a tanyai iskolák modernizálását, új iskolák építését: Sűrű Tajó, Bodoglár, Cigányiskola, Zeneiskola megindítása, Fazekas Gábor Utcai Általános Iskola építése, Garbai Sándor Szakmunkásképző Iskola építése, Bodogláron Művelődési Ház építése. Kiskunhalason könyvtárépítés, sportpálya kialakítása. Az ipar területén a Dél-Bács Megyei Vízmű Vállalat telepítése, a víztorony építése, a Vastömegcikk Ipari Vállalat fejlesztése, a Faipari vállalat, Fémmunkás Vállalat, a Pamutnyomóipari Vállalat, a Papíripari Vállalat, a Ganz-Mávag telepítése, az városi első tanácshoz tartozó Építőipari Vállalat létrehozása, a Vásárcsarnok építése, a KISZ lakásépítési akció beindítása, a Népfront lakásépítési akció indítása, a kórház építése, az áruházak építése, a Vasúti Szakszervezeti Székház és a MÁV Orvosi Rendelőjének építése (a MÁV-val közösen) fűződik a nevéhez.. Számos helyi és országos kitüntetésben részesült. Kiskunhalas város díszpolgára 2000-ben. 1973. március 24-én nyugdíjba vonult, de azt követően is aktív részese volt a város életének, 2004. június 22-én bekövetkezett haláláig.

Kép: 17. Vincze Ferenc

Tanácselnök 1960. szeptember 1. – 1973. március 23. 

Zólyomban született 1916. május 7-én. Apja Vincze Ferenc, rézöntő és ötvös szakmunkás volt, édesanyja Bozó Anna. Az általános iskolát Salgótarjánban végezte el, majd a Salgótarjáni Magyar Királyi Állami Polgári Fiú- és Leány-iskolában 4 polgárit végzett. 1932-ben Kaposváron a Felsőkereskedelmi Iskolában 1 évet tanult, 1 évet kihagyott, majd a 2. évfolyamot Miskolcon végezte el. Villanyszerelő tanonc lett. A pestújhelyi Római Katolikus Fiú Felsőkereskedelmi Iskolában 1936-ban érettségizett, majd munkanélküli lett. 1936. október 1-jétől 1936. december 26-ig ínségmunkás volt a miskolci polgármesteri hivatalban. 1937-ben ismét munkanélküli lett, majd 1938. június 19-től szeptember 9-ig az egyetemi és főiskolai önkéntes munkaszolgálatba Bugacon a kisvasutat építette. 1939-ben Bótrágyon (Kárpátalja) a mocsárlecsapolásnál dolgozott. 1938-39-ben elvégezte a Magyar Királyi Állami Fa- és Fémipari Szakiskolát Miskolcon, és elektromos gépszerelő és erősáramú szerelő lett. Magáncégnél két éven keresztül ács- és kőműves mester-képző tanfolyamon tanított számtant, mértant, műszaki ismereteket. A MÁV szerencsi állomásán segédtiszti segélydíjasként dolgozott 1940. október 6-ig. 1940. október 7-én bevonult a Miskolci Híradós Zászlóaljhoz, tiszti iskolába került és Karpaszományos tizedes lett, de származása (édesapja 1919-es múltja) miatt rendelkezési állományba helyezték. Közben Miskolcon bombázáskor légnyomást kapott és két hónapig beteg volt. Ezután a Hungária Villany Rt. (amely hadiüzem volt) balassagyarmati kirendeltségéhez került (1941-43). Vácon ismerkedett meg feleségével, Rózsavölgyi Magdolnával, aki a MÁV Személyi Pénztáránál dolgozott Balassagyarmaton. Itt kötöttek házasságot 1942. augusztus 22-én. 1945-ben Klári, 1947-ben Katalin nevű lánya született. 1943 júliusában a Váci Városi Közművek pályázatán könyvelői állást kapott, 1948. április 14-ig ott dolgozott. Közben 1943. október 1-jétől 1945. május 8-ig katonai szolgálaton volt az 547-es Hadikórházban Egerben. Leszerelés után a közmű könyvelőjeként dolgozott és 1948. április 15-től az Országos Társadalombiztosítási Intézet Váci Kirendeltségéhez került országos szervezőként. 1946. szeptember 10-én Vácon a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja lett és a Nemzeti Bizottság váci titkárának választották meg. 1947 és 1949 között a Váci Napló Demokratikus Hetilap társadalmi szerkesztője. A két munkáspárt egyesülésével 1948. május 6-án alakult Magyar Dolgozók Pártja szervezetének ifjúsági felelőse lett. 1947. november 12-én kezdte el tanulmányait a József Nádor Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem Közigazgatási Karának Közgazdaságtudományi Osztályában, ahol 2 évet elvégzett, majd 1965. május 6-án a Marx Károly Közgazdaság Tudományegyetem Közgazdaság tagozatát fejezte be, ahol „közgazda” diplomát szerzett. A váci kirendeltségről áthelyezték az OTI bajai kirendeltségéhez főkönyvelőnek, ahol 1951. március 21-ig dolgozott. 1952-től a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szervezete alapító tagja. 1950-től a Bács-Kiskun megyei tanács, 1973-tól a Jogi- és Igazságügyi Bizottságának tagja, majd elnöke volt 1986-ig. Az OTI bajai kirendeltségétől helyezték át a Bajai Magasépítési Vállalathoz anyagosztály vezetőnek. Az 1952. április 4-től szerveződött népbolt vállalatok létrehozására, szervezésére kapott megbízást 1953. augusztus 31-ig. 1950-ben a Baja Városi Tanácsának tagjává választották, az Ipari Bizottság elnöke lett. 1954. november 1-jétől 1956. november 17-ig a Bajai Járási Tanács VB titkára, majd elnökhelyettese volt. 1956. november 18-án a Bajai Városi Tanács VB, valamint a Bajai Forradalmi Bizottmány javaslatára elvállalta a Bajai Városi Tanács elnöki beosztását. 1956-58-ban elvégezte a Tanácsakadémiát és aktívan segítette a bajai KISZ lakásépítési akciót, az árvíz utáni helyzet rendezését, valamint az iparosítás megkezdését. A Honvédségtől átvett laktanyákban kialakították a Ganz Villamossági Gyárat, a FÉKON Ruhagyárat és Bajára telepítették a Kismotor és Gépgyárat is. Az 1956-os bajai árvíz helyreállítási munkájában megindította a fiatalok lakásépítési akcióját. Ezt Kiskunhalason is folytatta, melyből országos lakásépítési akció bontakozott ki. 1958-ban a bajai MSZMP városi bizottság a bajai Forradalmi Bizottsággal való 1956 őszi együttműködésért nem javasolta tovább a városi tanács elnöki funkciójába. Ezért 1958. november 8-tól a Kiskunhalasi Városi Tanács VB titkára lett, majd 1960. szeptember 1-jétől a Kiskunhalasi Városi Tanács elnöke 1973. március 23-ig. Közben 1961-64-ben elvégezte az esti egyetemet. A Hazafias Népfront Járási-Városi Bizottságának elnöke 1975-től 1987-ig. A DUTÉB ellenőrző bizottságának elnöke 1960-tól 1972-ig. 1972-től 1990-ig tagja volt a Megyei Tanácsadó Testületnek. Tevékenysége során segítette a tanyai iskolák modernizálását, új iskolák építését: Sűrű Tajó, Bodoglár, Cigányiskola, Zeneiskola megindítása, Fazekas Gábor Utcai Általános Iskola építése, Garbai Sándor Szakmunkásképző Iskola építése, Bodogláron Művelődési Ház építése. Kiskunhalason könyvtárépítés, sportpálya kialakítása. Az ipar területén a Dél-Bács Megyei Vízmű Vállalat telepítése, a víztorony építése, a Vastömegcikk Ipari Vállalat fejlesztése, a Faipari vállalat, Fémmunkás Vállalat, a Pamutnyomóipari Vállalat, a Papíripari Vállalat, a Ganz-Mávag telepítése, az városi első tanácshoz tartozó Építőipari Vállalat létrehozása, a Vásárcsarnok építése, a KISZ lakásépítési akció beindítása, a Népfront lakásépítési akció indítása, a kórház építése, az áruházak építése, a Vasúti Szakszervezeti Székház és a MÁV Orvosi Rendelőjének építése (a MÁV-val közösen) fűződik a nevéhez.. Számos helyi és országos kitüntetésben részesült. Kiskunhalas város díszpolgára 2000-ben. 1973. március 24-én nyugdíjba vonult, de azt követően is aktív részese volt a város életének, 2004. június 22-én bekövetkezett haláláig.

Kép: 16. Reile Géza

Tanácselnök 1954. november 1. – 1960. szeptember 1.

1918. április 6-án született Baján. Édesapja Reile Márton cipész, édesanyja Fábrik Éva volt. Elemi iskolai tanulmányait Baján végezte, majd Budapestre került és a Pamutipari Rt-nél szövőtanuló, később segédmester lett. Budapesten kezdett el komolyan sportolni, de már Baján az ökölvívást választotta és rövid idő alatt elnyerte a kitüntető magyar nemzeti válogatott tagságát. Életét is a sport változtatta meg, mert egy bokszmeccsen baleset érte, súlyos gerincsérülést szenvedett. A műtét és az azt követő egyéves gipszágyban való gyógyulás után orvosai eltanácsolták a fizikai munkától. Több éven át tartó munkaképtelenség után 1941-ben Bátmonostorra került, ahol előbb segédhivatalnok, majd díjnok lett. Egerben elvégzett egy jegyző tanfolyamot. Az 1944 márciusi német megszálláskor – a volt szervezett textilipari munkást – elbocsátották állásából. A felszabadulás utáni első napokban, amikor a pártnak is tagja lett, már megbízott községi jegyző. Bátmonostorról a környékbeli községek – Vaskút, Nagybaracska, Szeremle, Gara – közigazgatását is irányította. Még 1944-ben Vaskút községben vezető jegyzőnek nevezték ki. 1950-ben ugyanott lett a tanács végrehajtó bizottságának elnöke. Országos hírnévre tett szert a községfejlesztés, a mezőgazdaság szocialista átszervezése terén. Szorgalmának, becsületességének, hatalmas munkabírásának és az akkori nehéz időkben tanúsított emberségének köszönhetően Vaskút lakosai támogatták, hogy vezetőjük maradjon. 1946-ban megnősült, felesége Tiborcz Vanda. Házasságukból egy lánya és egy fia született. 1954. november 1-jétől 1960. szeptember 1-jéig Kiskunhalas Városi Tanácsának Elnöke. Tanácselnöksége alatt az alábbi változások történtek: a végrehajtó bizottság a Zöldfa utcát Markovits Mária utcára változtatta. A református temető Kossuth utcai részén megkezdték a házhelyek kiosztását. A városban már nyolc orvosi rendelő működött. 1955-ben határozat született a Dong-éri csatorna továbbépítéséről, valamint három tanyai központban apaállat istálló felépítéséről és egy állatorvosi rendelő létesítéséről. A Minisztertanács 1.500.000 forintos segéllyel járult hozzá a gyümölcsfaiskola fejlesztéséhez. Hetenkénti orvosi rendelést vezettek be a külterületi központokban. Hatvanágyas bölcsődévé fejlesztették a napközis bölcsődét, amely 1952-ben nyolc gyerekkel kezdte meg működését. A Motor- és Gépjavító Vállalat megkezdte a „PONOMAX” növényvédő porozógépek gyártását, melyből Albániának 1.000 db-ot készítettek és Dániába is szállítottak. A járási kultúrház városi kezelésbe került. Megkezdte működését a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet a Központi Iskolában. Betonjárdát adtak át a Szász Károly, a Székely, a Dózsa György, a Kórház, a Paprika Antal utcákban. Szivattyús kutat létesítettek a Jókai, a Csiga, a Kmeth Sándor, és a Zöldhalom utcákban. Vízvezetéket építettek a Köztársaság, a Tolbuchin (ma Szent Imre), a Dimitrov tér (ma Szentháromság tér), az Árpád, a Kossuth Lajos, a Bem utca és a Sztálin tér (ma Hősök tere) vonalán. Megkezdődött a törpevízmű építése és a Gózon utcában a villamosítás. Októberben megindult a városban a helyi autóbusz közlekedés. Útvonala: dohánybeváltó-vasútállomás-tanácsháza-kórház-Sóstó. A végrehajtó bizottság határozatot hozott az analfabéta cigányok oktatására. A Központi Iskolában beindult a gyógypedagógiai oktatás. November 7-én a Központi Iskola felvette a Szűts József nevet. Decemberben villanyhálózatot kapott a Tó, a Gózon, a Virág, és a Szabó Ervin utca. Makadám burkolatot kapott a Nyárfa utca a péküzemig, aszfalt-keverésű burkolást nyertek a Szabadkai, a Szegedi, a Bajcsy-Zsilinszky, a Szász Károly, a Szilády Áron és a Csónak utcák. Salakkal burkolták az Ady Endre, a Székely, a Posta, a Dózsa György, és a Kölcsey Ferenc utcákat. Földrendezés volt a Batthyány, az Arany János, az Alkotmány, az Október 23 (ma Kárpát utca) és a Szabó Ervin utcákban. A városban már 21 mélyfúratú és 68 ásott kút biztosította az ivóvízellátást. 1956-ban a város községfejlesztési alapja 2 millió forint volt. Az előző évben még ilyen alap nem volt. Elindult a város harmadik autóbusza is. Útvonala Sztálin tér (ma Hősök tere), – Szabadkai úton a város határáig, a Kozma tanyáig. Februárban a bodoglári Tanácskirendeltséget bekapcsolták a telefonhálózatba. Megkezdődött a város lakosságának ingyenes tüdőszűrős vizsgálata. A város területén 12 mezőőri körzetet rendszeresítettek. A város területén 40 db új közvilágítási lámpát szereltek fel. Reile Géza 1956. október 30-án a forradalom alatt felkereste Nagy Szeder István kisgazda politikust, hogy vegyen részt a város irányításában. November 4-én Reile megköszönte Nagy Szedernek, hogy a forradalom idején a kiskunhalasi kommunistáknak nem esett baja, és a szovjet bevonulás nem követelt emberáldozatot. 1957-ben megalakult az első önálló munkásőr század Kiskunhalason. Megnyitották a Dong-éri csatornát és júniusban megnyílt az újjáépített Csipkeház. 16 vagon élelmet és 45.000 Ft készpénzt gyűjtöttek Kiskunhalason a pesterzsébeti Pacsirta-telep lakóinak. Félmillió forintot kapott a Megyei Tanácstól a város az épülő új strandhoz. Felépült a négytantermes iskola Inokán, a három tanítói lakással együtt, valamint az egy tantermes, nevelői lakással rendelkező iskola külső Zsanán. 1958-ban 8,5 millió forintot fordítottak a város fejlesztésére. Augusztus 20-án Trautman Rezső építésügyi miniszter átadta a strandfürdőt. A vízvezeték-hálózat 10 kilométerre bővült. Augusztus 24-én a Kiskunhalasi Művelődési Ház felvette Gózon István nevét. December 6-án megalakult az új Kiskunhalasi Városi Tanács. 1959-ben megnyílt az állami zeneiskola. Új locsolókocsit kapott a város 325.000 forint értékben. Elkészült az Oncsa-telepet a várossal összekötő út, valamint átadták az elkészült autóbusz állomást és a vásárcsarnokot augusztus 20-án. Reile Gézát 1960 szeptemberében pártiskolába küldték Budapestre, majd 1961-ben Kecskeméten megválasztották a városi tanács elnökévé. Innen ment nyugdíjba 1973-ban. Nyugalomba vonulása után is részt vett a megye közéletében. Az MTESZ megyei titkáraként jelentős szolgálatot tett. Számos kormánykitüntetésben részesült: két esetben kapta meg a Szocialista Munkáért Érdemérmet, tulajdonosa volt a Munka Érdemrend ezüst és arany fokozatának, elnyerte a 25 éves Felszabadulási Emlékérmet, a Kecskemét városért, a Kodály Zoltán és az Urbanisztikai Társaság arany emlékérmeket. 1977. szeptember 10-én halt meg, és a kecskeméti köztemetőben temették el. Temetésén a városi vezetők, lakosok, tisztelők Kiskunhalasról több busszal voltak jelen.

Kép: 16. Reile Géza

Tanácselnök 1954. november 1. – 1960. szeptember 1.

1918. április 6-án született Baján. Édesapja Reile Márton cipész, édesanyja Fábrik Éva volt. Elemi iskolai tanulmányait Baján végezte, majd Budapestre került és a Pamutipari Rt-nél szövőtanuló, később segédmester lett. Budapesten kezdett el komolyan sportolni, de már Baján az ökölvívást választotta és rövid idő alatt elnyerte a kitüntető magyar nemzeti válogatott tagságát. Életét is a sport változtatta meg, mert egy bokszmeccsen baleset érte, súlyos gerincsérülést szenvedett. A műtét és az azt követő egyéves gipszágyban való gyógyulás után orvosai eltanácsolták a fizikai munkától. Több éven át tartó munkaképtelenség után 1941-ben Bátmonostorra került, ahol előbb segédhivatalnok, majd díjnok lett. Egerben elvégzett egy jegyző tanfolyamot. Az 1944 márciusi német megszálláskor – a volt szervezett textilipari munkást – elbocsátották állásából. A felszabadulás utáni első napokban, amikor a pártnak is tagja lett, már megbízott községi jegyző. Bátmonostorról a környékbeli községek – Vaskút, Nagybaracska, Szeremle, Gara – közigazgatását is irányította. Még 1944-ben Vaskút községben vezető jegyzőnek nevezték ki. 1950-ben ugyanott lett a tanács végrehajtó bizottságának elnöke. Országos hírnévre tett szert a községfejlesztés, a mezőgazdaság szocialista átszervezése terén. Szorgalmának, becsületességének, hatalmas munkabírásának és az akkori nehéz időkben tanúsított emberségének köszönhetően Vaskút lakosai támogatták, hogy vezetőjük maradjon. 1946-ban megnősült, felesége Tiborcz Vanda. Házasságukból egy lánya és egy fia született. 1954. november 1-jétől 1960. szeptember 1-jéig Kiskunhalas Városi Tanácsának Elnöke. Tanácselnöksége alatt az alábbi változások történtek: a végrehajtó bizottság a Zöldfa utcát Markovits Mária utcára változtatta. A református temető Kossuth utcai részén megkezdték a házhelyek kiosztását. A városban már nyolc orvosi rendelő működött. 1955-ben határozat született a Dong-éri csatorna továbbépítéséről, valamint három tanyai központban apaállat istálló felépítéséről és egy állatorvosi rendelő létesítéséről. A Minisztertanács 1.500.000 forintos segéllyel járult hozzá a gyümölcsfaiskola fejlesztéséhez. Hetenkénti orvosi rendelést vezettek be a külterületi központokban. Hatvanágyas bölcsődévé fejlesztették a napközis bölcsődét, amely 1952-ben nyolc gyerekkel kezdte meg működését. A Motor- és Gépjavító Vállalat megkezdte a „PONOMAX” növényvédő porozógépek gyártását, melyből Albániának 1.000 db-ot készítettek és Dániába is szállítottak. A járási kultúrház városi kezelésbe került. Megkezdte működését a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet a Központi Iskolában. Betonjárdát adtak át a Szász Károly, a Székely, a Dózsa György, a Kórház, a Paprika Antal utcákban. Szivattyús kutat létesítettek a Jókai, a Csiga, a Kmeth Sándor, és a Zöldhalom utcákban. Vízvezetéket építettek a Köztársaság, a Tolbuchin (ma Szent Imre), a Dimitrov tér (ma Szentháromság tér), az Árpád, a Kossuth Lajos, a Bem utca és a Sztálin tér (ma Hősök tere) vonalán. Megkezdődött a törpevízmű építése és a Gózon utcában a villamosítás. Októberben megindult a városban a helyi autóbusz közlekedés. Útvonala: dohánybeváltó-vasútállomás-tanácsháza-kórház-Sóstó. A végrehajtó bizottság határozatot hozott az analfabéta cigányok oktatására. A Központi Iskolában beindult a gyógypedagógiai oktatás. November 7-én a Központi Iskola felvette a Szűts József nevet. Decemberben villanyhálózatot kapott a Tó, a Gózon, a Virág, és a Szabó Ervin utca. Makadám burkolatot kapott a Nyárfa utca a péküzemig, aszfalt-keverésű burkolást nyertek a Szabadkai, a Szegedi, a Bajcsy-Zsilinszky, a Szász Károly, a Szilády Áron és a Csónak utcák. Salakkal burkolták az Ady Endre, a Székely, a Posta, a Dózsa György, és a Kölcsey Ferenc utcákat. Földrendezés volt a Batthyány, az Arany János, az Alkotmány, az Október 23 (ma Kárpát utca) és a Szabó Ervin utcákban. A városban már 21 mélyfúratú és 68 ásott kút biztosította az ivóvízellátást. 1956-ban a város községfejlesztési alapja 2 millió forint volt. Az előző évben még ilyen alap nem volt. Elindult a város harmadik autóbusza is. Útvonala Sztálin tér (ma Hősök tere), – Szabadkai úton a város határáig, a Kozma tanyáig. Februárban a bodoglári Tanácskirendeltséget bekapcsolták a telefonhálózatba. Megkezdődött a város lakosságának ingyenes tüdőszűrős vizsgálata. A város területén 12 mezőőri körzetet rendszeresítettek. A város területén 40 db új közvilágítási lámpát szereltek fel. Reile Géza 1956. október 30-án a forradalom alatt felkereste Nagy Szeder István kisgazda politikust, hogy vegyen részt a város irányításában. November 4-én Reile megköszönte Nagy Szedernek, hogy a forradalom idején a kiskunhalasi kommunistáknak nem esett baja, és a szovjet bevonulás nem követelt emberáldozatot. 1957-ben megalakult az első önálló munkásőr század Kiskunhalason. Megnyitották a Dong-éri csatornát és júniusban megnyílt az újjáépített Csipkeház. 16 vagon élelmet és 45.000 Ft készpénzt gyűjtöttek Kiskunhalason a pesterzsébeti Pacsirta-telep lakóinak. Félmillió forintot kapott a Megyei Tanácstól a város az épülő új strandhoz. Felépült a négytantermes iskola Inokán, a három tanítói lakással együtt, valamint az egy tantermes, nevelői lakással rendelkező iskola külső Zsanán. 1958-ban 8,5 millió forintot fordítottak a város fejlesztésére. Augusztus 20-án Trautman Rezső építésügyi miniszter átadta a strandfürdőt. A vízvezeték-hálózat 10 kilométerre bővült. Augusztus 24-én a Kiskunhalasi Művelődési Ház felvette Gózon István nevét. December 6-án megalakult az új Kiskunhalasi Városi Tanács. 1959-ben megnyílt az állami zeneiskola. Új locsolókocsit kapott a város 325.000 forint értékben. Elkészült az Oncsa-telepet a várossal összekötő út, valamint átadták az elkészült autóbusz állomást és a vásárcsarnokot augusztus 20-án. Reile Gézát 1960 szeptemberében pártiskolába küldték Budapestre, majd 1961-ben Kecskeméten megválasztották a városi tanács elnökévé. Innen ment nyugdíjba 1973-ban. Nyugalomba vonulása után is részt vett a megye közéletében. Az MTESZ megyei titkáraként jelentős szolgálatot tett. Számos kormánykitüntetésben részesült: két esetben kapta meg a Szocialista Munkáért Érdemérmet, tulajdonosa volt a Munka Érdemrend ezüst és arany fokozatának, elnyerte a 25 éves Felszabadulási Emlékérmet, a Kecskemét városért, a Kodály Zoltán és az Urbanisztikai Társaság arany emlékérmeket. 1977. szeptember 10-én halt meg, és a kecskeméti köztemetőben temették el. Temetésén a városi vezetők, lakosok, tisztelők Kiskunhalasról több busszal voltak jelen.

Kép: 15. Papp Ádám

Tanácselnök 1952. november 19. – 1954. november 1.

1907. február 2-án született Csongrádon. Édesapja Papp István, édesanyja Bacsa Erzsébet. Általános iskoláit Csongrádon kezdte, majd Kiskunhalason folytatta és Jászszentlászlón fejezte be. Kiskunfélegyházán volt katonai szolgálaton 1927-ben. 1931. október 18-án kötött házasságot Zeffer Franciskával. Kilenc gyermeke, 13 unokája és 5 dédunokája van. A katonai bevonulásig cseléd volt, majd a felszabadulás után a földigénylő bizottság elnöke lett 1945-ben. 1948-ban UFOSZ alelnök, 1949-ben gazda-jegyzői tanfolyam elvégzése után gazdasági felügyelő volt. 1950-től Jászszentlászló tanácselnöke, majd 1952-ben az államigazgatási iskola elvégzése után 1952. november 19-től 1954. november 1-ig a Kiskunhalas Városi Tanács elnöke volt. Tanácselnöksége alatt az alábbi változások történtek a városban: 1953-ban a Balotai Állami Gazdaságot összevonták a Tajói Állami Gazdasággal. A végrehajtóbizottság a Suba Imre utcát Kardos Pál utcára változtatta. A városi tanács határozatot hozott az iskolai napköziotthon megnyitására, ahol egyelőre 44 gyermeket tudtak étkeztetni. Megalakult a kiskunhalasi Határőr Dózsa Lovasiskolája. A városban működtek a Vörös Október, a Vörös Szikra, a Szabadság, a Micsurin, az Új Élet, a Paprika Antal, a Magyar-Szovjet Barátság Tsz-ek. 1953. június 12-én a Bundzsák István utcát Béke utcára változtatta a tanács. A Vörös Szikra és a Vörös Október Tsz-ek megnyitották idény napközi otthonukat. Júliusban megalakult az Ügyvédi Munkaközösség.Létrejött a Községgazdálkodási Vállalat, megszűnt az Ingatlankezelői, a Kertészeti és a Fürdő Vállalat. A Szűts József Általános Iskolában a felnőtt dolgozók részére beindult a levelező oktatás. Novemberben a kórházban bölcsődét és napközi otthont létesítettek. A városban hozzáfogtak egy kultúrház kialakításához. 1954 tavaszán napközi otthon működését kezdték el a Kiskunhalas Rekettyei iskolában. 1954 április 9-én a malom előtti teret Kinizsi térre változtatták. Májusban a Csipkeházat 40.000 forint költséggel felújították. A Kiskunhalashoz tartozó Bodoglárpusztán tanácsi kirendeltséget alapítottak. Orvosi rendelő és szülésznő is működött a tanyaközpontban. 1954 augusztusában 150 ezer forintos költséggel felújították a fürdőt. Megalakult a HNF Városi Bizottsága 39 taggal. Az Oncsa-telepi villanyhálózat bővítésére 56 ezer forintot fordított a városi tanács. 1954. október 1-jével a várost járási jogú várossá nyilvánították. Ide tartozott: Balotaszállás, Borota, Harkakötöny, Jánoshalma, Kelebia, Kéleshalom, Kisszállás, Kunfehértó, Rém, Tompa és Zsana községek. Papp Ádám 1954. december 1-jétől ismét Jászszentlászló község tanácselnöke lett, 1963-ban vonult nyugdíjba. 1987. május 1-jén 80 éves korában halt meg. Jászszentlászlón a községi temető díszsírhelyén temették el.

Kép: 15. Papp Ádám

Tanácselnök 1952. november 19. – 1954. november 1.

1907. február 2-án született Csongrádon. Édesapja Papp István, édesanyja Bacsa Erzsébet. Általános iskoláit Csongrádon kezdte, majd Kiskunhalason folytatta és Jászszentlászlón fejezte be. Kiskunfélegyházán volt katonai szolgálaton 1927-ben. 1931. október 18-án kötött házasságot Zeffer Franciskával. Kilenc gyermeke, 13 unokája és 5 dédunokája van. A katonai bevonulásig cseléd volt, majd a felszabadulás után a földigénylő bizottság elnöke lett 1945-ben. 1948-ban UFOSZ alelnök, 1949-ben gazda-jegyzői tanfolyam elvégzése után gazdasági felügyelő volt. 1950-től Jászszentlászló tanácselnöke, majd 1952-ben az államigazgatási iskola elvégzése után 1952. november 19-től 1954. november 1-ig a Kiskunhalas Városi Tanács elnöke volt. Tanácselnöksége alatt az alábbi változások történtek a városban: 1953-ban a Balotai Állami Gazdaságot összevonták a Tajói Állami Gazdasággal. A végrehajtóbizottság a Suba Imre utcát Kardos Pál utcára változtatta. A városi tanács határozatot hozott az iskolai napköziotthon megnyitására, ahol egyelőre 44 gyermeket tudtak étkeztetni. Megalakult a kiskunhalasi Határőr Dózsa Lovasiskolája. A városban működtek a Vörös Október, a Vörös Szikra, a Szabadság, a Micsurin, az Új Élet, a Paprika Antal, a Magyar-Szovjet Barátság Tsz-ek. 1953. június 12-én a Bundzsák István utcát Béke utcára változtatta a tanács. A Vörös Szikra és a Vörös Október Tsz-ek megnyitották idény napközi otthonukat. Júliusban megalakult az Ügyvédi Munkaközösség.Létrejött a Községgazdálkodási Vállalat, megszűnt az Ingatlankezelői, a Kertészeti és a Fürdő Vállalat. A Szűts József Általános Iskolában a felnőtt dolgozók részére beindult a levelező oktatás. Novemberben a kórházban bölcsődét és napközi otthont létesítettek. A városban hozzáfogtak egy kultúrház kialakításához. 1954 tavaszán napközi otthon működését kezdték el a Kiskunhalas Rekettyei iskolában. 1954 április 9-én a malom előtti teret Kinizsi térre változtatták. Májusban a Csipkeházat 40.000 forint költséggel felújították. A Kiskunhalashoz tartozó Bodoglárpusztán tanácsi kirendeltséget alapítottak. Orvosi rendelő és szülésznő is működött a tanyaközpontban. 1954 augusztusában 150 ezer forintos költséggel felújították a fürdőt. Megalakult a HNF Városi Bizottsága 39 taggal. Az Oncsa-telepi villanyhálózat bővítésére 56 ezer forintot fordított a városi tanács. 1954. október 1-jével a várost járási jogú várossá nyilvánították. Ide tartozott: Balotaszállás, Borota, Harkakötöny, Jánoshalma, Kelebia, Kéleshalom, Kisszállás, Kunfehértó, Rém, Tompa és Zsana községek. Papp Ádám 1954. december 1-jétől ismét Jászszentlászló község tanácselnöke lett, 1963-ban vonult nyugdíjba. 1987. május 1-jén 80 éves korában halt meg. Jászszentlászlón a községi temető díszsírhelyén temették el.