Menü bezárása
Asztali nézet
  Van hozzáférése? | lépjen be   Mobil nézet
Váltás az akadálymentes honlapra  2019. december 12. | Ma Gabriella napja van.
Elektronikus ügyintézés

Markovits Mária életműve

25
04
2017

Markovits Mária (Kiskunhalas, 1875. szeptember 22.–Kiskunhalas, 1954. október 21.) fehérneművarró, csipkevarró és iparművész volt. A Magyar Királyi Állami Női Ipariskola fehérnemű szakosztályán végzett 1897-ben. A korabeli lapok úgy írnak róla, mint az iskola többszörösen kitüntetett, ösztöndíjas növendékéről. Tehát rendkívüli tehetségét korán fölfedezik.
Vaszary Kolos hercegprímás a budapesti Mátyás templom miseingeinek hímzését tőle rendelte meg, de őt bízták meg a király számára készített garnitúra kárpitjainak elkészítésével is. E munkáit az 1900-as párizsi világkiállításon is bemutatták, és aranyéremmel díjazták.
Nagy nemzetközi sikere ellenére 1902-ben hazaköltözött, és kézimunkaműhelyt nyitott Halason.
Dékáni Árpád gimnáziumi tanárral indították útjára a Halasi Csipkét. A csipke történetének emblematikus alakjává vált.
Tehetséges varrónőként világhírt szerzett városának. Emberi kiállása, a város egyik jelképévé vált iparművészeti termék mellett, a máig példamutató.
Később Janó Ákos és Vorák József a halasi csipke születéséről, történetéről írott tanulmánya véletlen események szerencsés összejátszásáról tudósít. Az első véletlen, hogy Dékáni Árpád a halasi Református Gimnázium rajztanára, aki 1900-ban már az Iparművészeti Társulat tagja, itt, Halason dédelgeti álmát a magyar varrott csipke megteremtéséről. Terveket készít a halasi szűröket és subákat díszítő ősi, népi motívumok felhasználásával, a szecesszióra jellemző, tehát akkor modern vonalvezetésű összekötéseket alkalmazva.
Törekvése volt, hogy teljesen eredeti, magyaros mintákkal állítsa elő a csipkét. A terveket azonban a családja kitűnően kézimunkázó nőtagjai és más hozzáértők is megvalósíthatatlannak tartották.
A másik véletlen, hogy a kiváló tehetségű Markovits Mária éppen ekkor költözik haza, és éppen az ő tehetsége, vagy ahogyan ma mondanánk, a kreativitása szükségeltetett a halasi csipke megszületéséhez. Ő találta meg az egyedi megoldást, az egyedülálló technikát Dékáni terveinek megvalósításához.
1903-ban már 12-en varrják a csipkét Markovits Mária betanító, előmunkás nő vezetésével.
1904-ben már elnyerik a kereskedelmi miniszter 2000 koronás iparművészeti díját, majd a St. Louis-i világkiállítás fődíját.
A halasi csipke tehát szinte berobbant az addigi csipkék világába, és egycsapásra méltán hatalmas elismerést, sikert aratott.
Már 1904-ben az első nagyszabású kiállításról a Pesti Hírlap így ír: „A halasi csipke ezúttal szinte fenomenálisan lép fel: finom az anyaga, mesteri a munkája, és mindenek fölött gyönyörűen finomodott magyar ízléssel készült.”
A halasi csipke folytatja a diadalútját, 1905-ben a velencei, 1906-ban a milánói nemzetközi kiállításon nyer nagydíjat.
Az 1908-as, 1910-es esztendőkben meghódítja Párizst, Londont.
1911-től az Országos Magyar Iparművészeti Iskola és a Háziipari Szövetség karolja föl a csipkeműhelyt.
Az első világháború és az azt követő nehéz idők sajnos megtorpantották a halasi csipkét is.
A nehézségek ellenére folytatódott a legmagasabb körök protokoll ajándékozása halasi csipkével.
1916-ban, a háború kellős közepén kapott IV. Károly király és felesége Zita királynő koronázási ajándékul halasi csipkét, később államférfiakat és feleségeiket ajándékozták meg ilyen csipkével.
Az 1910-es és 30-as évek között már sok kiváló tervezője volt a halasi csipkének: Tar Antaltól, Pongrácz Margiton, Szebeni Márián át Stepanek Ernőig.
A korabeli újságok továbbra is felsőfokon fogalmaznak. Az egyik pl.: a tündérujjú magyar asszonyok ügyességét, művészi készségét dicséri.
A másik így ír a halasi csipkéről: „Nagy önfegyelemre, odaadó, kitartó ráfigyelésre van szükség, aprólékos, nagy kézügyességet igénylő munka.
Nem beszélve arról, hogy a végzéséhez valami csendes, művészi elmélyülésnek is társulni kell.”
Sütő József tanár úr így ír erről a szépségesen nehéz mesterségről: „A halasi csipke a türelem himnusza.”
Az igaz és szép szavak ellenére a 20. század viharos történelme sajnos sok megpróbáltatást okozott a halasi csipkének és a csipkével egybeforrt Markovits Mária életének is.
Az 1929-32-es gazdasági világválság idején a halasi csipke, mint az iparművészet kevésbé nyereséges ága végveszélybe került. A csipke e kétségbeejtő helyzetére hívta fel a figyelmet Sz. Csorba Tibor A halasi csipke múltja – jövője című 1933-ban magánkiadásban megjelent könyve.
Az ebben leírt programot Fekete Imre polgármester karolta föl, és a már korábban elkezdett lelkes munkájának köszönhetően, a rádió akkor nagy jelentőségű nyilvánosságát is fölhasználva, erőfeszítései 1933-ban meghozták a várva várt érdeklődést.
A Budapesti Nemzetközi Vásáron nagy sikert aratott a halasi csipke, és a kereskedelmi miniszter a csipke fönnmaradásáért kifejtett áldozatos munkájáért elismerő oklevéllel tüntette ki Markovits Máriát.
Mindenki tudta, hogy a csipke sorsát legkitartóbban, a legnagyobb hittel Markovits Mária vitte a vállán a legnehezebb időkben is.
A Kereskedelmi Minisztérium, a megye és Halas városa összefogásával 1935-ben megépült a Csipkeház. Az avató ünnepség fő védnöke Horthy Miklósné kormányzóné volt. 
Az 1935-ös brüsszeli világkiállításon a halasi csipkekollekcióról mint „a világ legművészibb és legszebb” csipkéiről emlékezett meg a sajtó.
Ekkor vette fel az Iparügyi Kamara a halasi csipkét az áruvédjegy lajstromába. Védjegye a város címeréből átvett három hal lett. 
A halasi csipke újra szárnyalt, nemcsak belföldön, hanem külföldön is. Pl.: 1936-ban a londoni Claridge szállóban rendezett lordok bálján a halasi csipke elnyerte az angol arisztokrácia elismerését. Ezt látszik igazolni, hogy az Iparművészeti Társulat által kiállított 100 db csipke mindegyike elkelt.
A halasi csipke 1936-ra ismét világmárka lett.
Megrendelések érkeztek Párizsból, Rómából, Németországból, Amerikából, sőt még Indiából is.
17 csipkevarró alig győzte a munkát. Az alig egy éve felavatott Csipkeház munkaterme kicsinek bizonyult, bővítése egyre sürgetőbbé vált.
A külföldi érdeklődés mellett egymást követték a nagyobb állami megrendelések is. Ismét sok államférfi és felesége kapott halasi csipke ajándékot.
A két háború között 24 külföldi kiállítás elsőrendű minősítését nyerte el. 
1939-re megépült az új épületszárny, így újabb termekhez jutott a közel 100 (!) fő állandó alkalmazottat foglalkoztató csipkeműhely. Ám, mint már annyiszor újabb megrázkódtatás következett. A második világháború és a bekövetkező gazdasági nehézségek, a hozzá nem értés véget vetettek a bel- és külföldi népszerűsége csúcsán lévő halasi csipke virágzó korszakának. Markovits Mária otthon varrt tovább, szinte megszállottan. A háború idején minden erejével igyekezett a Csipkeház anyagát megmenteni a kifosztástól. 1944. február 23-át követően a megrongálódott épület berendezéseinek, gyűjteményének, csipkéinek egy töredéke maradt meg. Ismét keserves időszak következett.

A Bács-Kiskun Megyei Népújság 1953-ban így ír erről: „A Csipkeház, a város régi büszkesége ma igen mostohán áll. Parkját gaz verte fel, falairól évek óta hullik a mész, piszkos, elhagyatott. A háborúban tönkrement, de kilenc év nem volt elegendő a rendbehozatalához? A halasi csipke műhelyénél megfelelőbb helyet nem talált a város vezetősége sportöltöző céljára? Végül eljutsz kereső utadon a Zöldfa u. 16. szám alá. Itt lakik a 78 éves Markovits Mária. Fiatalságát, élete 50 évét áldozta a csipkének. A csipkevarrás művésznemzedékét nevelte fel ez idő alatt. Keze munkáját, tanítványai tehetségét világszerte csodálták, dicsérték. Most elhagyottan, elfelejtve él. Valami kevés segélyt kap a várostól. S a szoba világos sarkában végre felfedezed a halasi csipkét. Egyetlen leány az egész városban: Papp Amália varrja a csodálatos mintákat, aki így nyilatkozik: Magam maradtam. 18 éve csinálom, az iskola padjából a csipke mellé kerültem, véteknek tartom abbahagyni.” Bizony, ilyen méltatlan körülmények között hagyta itt Markovits Mária, a halasi csipke szülőanyja ezt az árnyékvilágot.”

Markovits Mária (Kiskunhalas, 1875. szeptember 22.–Kiskunhalas, 1954. október 21.) fehérneművarró, csipkevarró és iparművész volt. A Magyar Királyi Állami Női Ipariskola fehérnemű szakosztályán végzett 1897-ben. A korabeli lapok úgy írnak róla, mint az iskola többszörösen kitüntetett, ösztöndíjas növendékéről. Tehát rendkívüli tehetségét korán fölfedezik.
Vaszary Kolos hercegprímás a budapesti Mátyás templom miseingeinek hímzését tőle rendelte meg, de őt bízták meg a király számára készített garnitúra kárpitjainak elkészítésével is. E munkáit az 1900-as párizsi világkiállításon is bemutatták, és aranyéremmel díjazták.
Nagy nemzetközi sikere ellenére 1902-ben hazaköltözött, és kézimunkaműhelyt nyitott Halason.
Dékáni Árpád gimnáziumi tanárral indították útjára a Halasi Csipkét. A csipke történetének emblematikus alakjává vált.
Tehetséges varrónőként világhírt szerzett városának. Emberi kiállása, a város egyik jelképévé vált iparművészeti termék mellett, a máig példamutató.
Később Janó Ákos és Vorák József a halasi csipke születéséről, történetéről írott tanulmánya véletlen események szerencsés összejátszásáról tudósít. Az első véletlen, hogy Dékáni Árpád a halasi Református Gimnázium rajztanára, aki 1900-ban már az Iparművészeti Társulat tagja, itt, Halason dédelgeti álmát a magyar varrott csipke megteremtéséről. Terveket készít a halasi szűröket és subákat díszítő ősi, népi motívumok felhasználásával, a szecesszióra jellemző, tehát akkor modern vonalvezetésű összekötéseket alkalmazva.
Törekvése volt, hogy teljesen eredeti, magyaros mintákkal állítsa elő a csipkét. A terveket azonban a családja kitűnően kézimunkázó nőtagjai és más hozzáértők is megvalósíthatatlannak tartották.
A másik véletlen, hogy a kiváló tehetségű Markovits Mária éppen ekkor költözik haza, és éppen az ő tehetsége, vagy ahogyan ma mondanánk, a kreativitása szükségeltetett a halasi csipke megszületéséhez. Ő találta meg az egyedi megoldást, az egyedülálló technikát Dékáni terveinek megvalósításához.
1903-ban már 12-en varrják a csipkét Markovits Mária betanító, előmunkás nő vezetésével.
1904-ben már elnyerik a kereskedelmi miniszter 2000 koronás iparművészeti díját, majd a St. Louis-i világkiállítás fődíját.
A halasi csipke tehát szinte berobbant az addigi csipkék világába, és egycsapásra méltán hatalmas elismerést, sikert aratott.
Már 1904-ben az első nagyszabású kiállításról a Pesti Hírlap így ír: „A halasi csipke ezúttal szinte fenomenálisan lép fel: finom az anyaga, mesteri a munkája, és mindenek fölött gyönyörűen finomodott magyar ízléssel készült.”
A halasi csipke folytatja a diadalútját, 1905-ben a velencei, 1906-ban a milánói nemzetközi kiállításon nyer nagydíjat.
Az 1908-as, 1910-es esztendőkben meghódítja Párizst, Londont.
1911-től az Országos Magyar Iparművészeti Iskola és a Háziipari Szövetség karolja föl a csipkeműhelyt.
Az első világháború és az azt követő nehéz idők sajnos megtorpantották a halasi csipkét is.
A nehézségek ellenére folytatódott a legmagasabb körök protokoll ajándékozása halasi csipkével.
1916-ban, a háború kellős közepén kapott IV. Károly király és felesége Zita királynő koronázási ajándékul halasi csipkét, később államférfiakat és feleségeiket ajándékozták meg ilyen csipkével.
Az 1910-es és 30-as évek között már sok kiváló tervezője volt a halasi csipkének: Tar Antaltól, Pongrácz Margiton, Szebeni Márián át Stepanek Ernőig.
A korabeli újságok továbbra is felsőfokon fogalmaznak. Az egyik pl.: a tündérujjú magyar asszonyok ügyességét, művészi készségét dicséri.
A másik így ír a halasi csipkéről: „Nagy önfegyelemre, odaadó, kitartó ráfigyelésre van szükség, aprólékos, nagy kézügyességet igénylő munka.
Nem beszélve arról, hogy a végzéséhez valami csendes, művészi elmélyülésnek is társulni kell.”
Sütő József tanár úr így ír erről a szépségesen nehéz mesterségről: „A halasi csipke a türelem himnusza.”
Az igaz és szép szavak ellenére a 20. század viharos történelme sajnos sok megpróbáltatást okozott a halasi csipkének és a csipkével egybeforrt Markovits Mária életének is.
Az 1929-32-es gazdasági világválság idején a halasi csipke, mint az iparművészet kevésbé nyereséges ága végveszélybe került. A csipke e kétségbeejtő helyzetére hívta fel a figyelmet Sz. Csorba Tibor A halasi csipke múltja – jövője című 1933-ban magánkiadásban megjelent könyve.
Az ebben leírt programot Fekete Imre polgármester karolta föl, és a már korábban elkezdett lelkes munkájának köszönhetően, a rádió akkor nagy jelentőségű nyilvánosságát is fölhasználva, erőfeszítései 1933-ban meghozták a várva várt érdeklődést.
A Budapesti Nemzetközi Vásáron nagy sikert aratott a halasi csipke, és a kereskedelmi miniszter a csipke fönnmaradásáért kifejtett áldozatos munkájáért elismerő oklevéllel tüntette ki Markovits Máriát.
Mindenki tudta, hogy a csipke sorsát legkitartóbban, a legnagyobb hittel Markovits Mária vitte a vállán a legnehezebb időkben is.
A Kereskedelmi Minisztérium, a megye és Halas városa összefogásával 1935-ben megépült a Csipkeház. Az avató ünnepség fő védnöke Horthy Miklósné kormányzóné volt. 
Az 1935-ös brüsszeli világkiállításon a halasi csipkekollekcióról mint „a világ legművészibb és legszebb” csipkéiről emlékezett meg a sajtó.
Ekkor vette fel az Iparügyi Kamara a halasi csipkét az áruvédjegy lajstromába. Védjegye a város címeréből átvett három hal lett. 
A halasi csipke újra szárnyalt, nemcsak belföldön, hanem külföldön is. Pl.: 1936-ban a londoni Claridge szállóban rendezett lordok bálján a halasi csipke elnyerte az angol arisztokrácia elismerését. Ezt látszik igazolni, hogy az Iparművészeti Társulat által kiállított 100 db csipke mindegyike elkelt.
A halasi csipke 1936-ra ismét világmárka lett.
Megrendelések érkeztek Párizsból, Rómából, Németországból, Amerikából, sőt még Indiából is.
17 csipkevarró alig győzte a munkát. Az alig egy éve felavatott Csipkeház munkaterme kicsinek bizonyult, bővítése egyre sürgetőbbé vált.
A külföldi érdeklődés mellett egymást követték a nagyobb állami megrendelések is. Ismét sok államférfi és felesége kapott halasi csipke ajándékot.
A két háború között 24 külföldi kiállítás elsőrendű minősítését nyerte el. 
1939-re megépült az új épületszárny, így újabb termekhez jutott a közel 100 (!) fő állandó alkalmazottat foglalkoztató csipkeműhely. Ám, mint már annyiszor újabb megrázkódtatás következett. A második világháború és a bekövetkező gazdasági nehézségek, a hozzá nem értés véget vetettek a bel- és külföldi népszerűsége csúcsán lévő halasi csipke virágzó korszakának. Markovits Mária otthon varrt tovább, szinte megszállottan. A háború idején minden erejével igyekezett a Csipkeház anyagát megmenteni a kifosztástól. 1944. február 23-át követően a megrongálódott épület berendezéseinek, gyűjteményének, csipkéinek egy töredéke maradt meg. Ismét keserves időszak következett.

A Bács-Kiskun Megyei Népújság 1953-ban így ír erről: „A Csipkeház, a város régi büszkesége ma igen mostohán áll. Parkját gaz verte fel, falairól évek óta hullik a mész, piszkos, elhagyatott. A háborúban tönkrement, de kilenc év nem volt elegendő a rendbehozatalához? A halasi csipke műhelyénél megfelelőbb helyet nem talált a város vezetősége sportöltöző céljára? Végül eljutsz kereső utadon a Zöldfa u. 16. szám alá. Itt lakik a 78 éves Markovits Mária. Fiatalságát, élete 50 évét áldozta a csipkének. A csipkevarrás művésznemzedékét nevelte fel ez idő alatt. Keze munkáját, tanítványai tehetségét világszerte csodálták, dicsérték. Most elhagyottan, elfelejtve él. Valami kevés segélyt kap a várostól. S a szoba világos sarkában végre felfedezed a halasi csipkét. Egyetlen leány az egész városban: Papp Amália varrja a csodálatos mintákat, aki így nyilatkozik: Magam maradtam. 18 éve csinálom, az iskola padjából a csipke mellé kerültem, véteknek tartom abbahagyni.” Bizony, ilyen méltatlan körülmények között hagyta itt Markovits Mária, a halasi csipke szülőanyja ezt az árnyékvilágot.”

Hasznos információk
Segélyhívó telefonszámok, felnőtt és gyermek háziorvosi rendelők
elérhetőségei, továbbá a helyi gyógyszertárak, közszolgáltatók,
közigazgatási intézmények, közjegyzők, tömegközlekedési
kirendeltségek, egyházak adatai
Helyi busz menetrend
Kiskunhalas Város helyi menetrend szerinti
autóbusz járatainak menetrendje
Adóslista
Önkormányzatunk felé adóhátralékkal
rendelkező cégek és magánszemélyek listája
Ebrendészet
Önkormányzati ebrendészet információi,
felhívásai, átvehető kutyák fényképes listája
Lakossági bejelentő
Véleménye, vagy problémája van? Írjon nekünk!
Vásárnaptár
Országos kirakodó-, autó-, termény-, állat-
és kutya vásár, továbbá zsibvásár időpontjai