Kiskunhalas

Polgármesterek

 

24. Fülöp Róbert

Polgármester 2014-

 

1979. november 7-én született Mosonmagyaróváron. Családja ekkor még Kimlén élt, de hamarosan Kiskunhalasra költöztek. Három testvérével Kiskunhalason nőttek fel. Az általános iskolát az ÁMK-ban végezte el. 1994-ben a Szegedi Vasvári Pál Közgazdasági Szakközépiskolába ment továbbtanulni, ahol érettségizett, majd 1 év számviteli ügyintéző szakmát tanult. 2000-ben hat hónapot a honvédség kötelékében sorkatonaként szolgált Kalocsán, majd Kiskunfélegyházán. Felsőfokú tanulmányait a Kecskeméti GAMF Főiskola informatikus szakán folytatta, ahol 2003- ban gazdasági informatikus mérnöki diplomát kapott. 2003-tól a VA Elektronika Zrt.-nél dolgozott, mint beszerző és informatikus, 2005-től integrált irányítási vezetőként dolgozott tovább, majd 2006-tól 2012-ig mint gyárigazgató. A 2010-es önkormányzati választáson képviselői mandátumot szerezett Kiskunhalas 6. számú választókörzetében. A képviselői munka mellett részt vett az akkori pénzügyi bizottságban, majd 2012-ben a Fidesz frakció felkérésére és a polgármester jelölésére a képviselő-testület megválasztotta alpolgármesternek. Még ebben az évben megnősült, 2015 nyarán pedig megszületett kislány Eliza. Szabadidejében sokat sportol, sakkozik, focizik, fallabdázik és kerékpározik.  A 2014 évi önkormányzati választásokon Kiskunhalas Város polgármesterévé választották.

 

23.  Gyovai István

Polgármester 2010-2014

 

1959. július 8-án született Csongrádon, Gyovai István, és Deák Margit gyermekeként. Nős, felesége Hetyei Zsuzsanna élelmiszeripari mérnök, mikrobiológus. Gyermekei Csongor (1988), Gábor (1990), Viktor (1992). A csongrádi Batsányi János Gimnáziumban érettségizett, majd 1984-ben építészmérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. A Tiszai Vegyi Kombinát műszaki ellenőreként kezdte pályáját, majd feleségével 1985-ben szülővárosaik (Csongrád, Baja) között, Kiskunhalason telepedtek le. Építész tervezőként, és vezető mérnökként (Kunép, Kunstart, majd Modinvest Kft.) Kiskunhalas és környezetének legtöbb magasépítési beruházásában részt vett 1998-ig, mikor elnyerte a városi főépítészi, és városfejlesztési osztályvezetői kinevezését. Közreműködésével valósult meg a város első digitális rendezési terve, az ipari park létesítése, az Erzsébet tér és a Csetényi park záportározójának rekultivációja, a regionális hulladékkezelő rendszer. 2003-tól saját vállalkozásában építész tervezőként dolgozott, több terve „Szép Ház” díjat nyert. 2006-tól a halasi kistérségi társulás intézményének vezetője. Munkatársaival hozták létre a kilenc település közös szociális szolgáltató rendszerét, mely országos minta lett; oktatási és szociális intézmények beruházásait, valamint a Soltvadkertig vezető kerékpárút építését szervezték, vezették. 2008-tól a halasi, egri, gyöngyösi kórházak beruházásait koordinálta, és tervezőként dolgozott, közben részt vett a Jövőnk Halas egyesület megalapításában, melynek jelöltjeként önkormányzati választást nyert 2010-ben. Polgármesterként is elhivatott építészként dolgozott. Számos infrastruktúra fejlesztés fűződik a nevéhez: a városi szennyvízrendszer közel 100%-os kiépítése 20 km belterületi út teljes felújításával, az ivóvíz rendszer bővítése, a Kőrösi úti hulladéktelep rekultivációja, a szegedi úti hulladékkezelő bővítése, a városi naperőmű előkészítése.  A város élhetősége javult a bölcsőde bővítésével, az oktatási intézmények energetikai korszerűsítésével és napelemes energia-ellátásával, a kórház új épületszárnyának építésével és belső átalakításaival, a piac és a polgármesteri hivatal épületeinek műemléki felújításával, a városközpont rekonstrukciójával. Ez idő alatt, közreműködésével jöttek létre a készenléti rendőrség, az új járási hivatal és kormányablak telephelyei, és gyarapodtak a város kulturális helyszínei: újjászületett, és korszerű technikát kapott a filmszínház, megnyílt a Berki Galéria, és városi működtetésbe került a Thorma Múzeum.

22. Dr. Várnai László

Polgármester 2002- 2010


1951. január 25-én született Kiskunhalason. Növénytermesztő üzemmérnök, jogász, polgármester. Édesapja Várnai Iván vasutas, édesanyja Németh Erzsébet. 1975-ben kötött házasságot Braun Zsófia pedagógussal. Az általános és középiskolai tanulmányait Kiskunhalason végezte, 1969-ben érettségizett a Szilády Áron Gimnáziumban. 1969-től 1972-ig a Kertészeti Egyetem Kertészeti Főiskolai Karán tanult. 1972-ben növénytermesztő üzemmérnöki diplomát szerzett. 1972-73-ban a Bács-Megyei Állami Gazdaságok Szakszolgálati Állomásán dolgozott személyzeti vezetőként. 1973-1975 között elvégezte a BM Tartalékos Tiszti Iskolát Budapesten. 1975-től a Kiskunhalasi Állami Gazdaság, illetve jogutódja, a Halasvin Rt. Dolgozója. Itt előadó, majd főelőadó lett. 1977-1982 között elvégezte a József Attila Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi karát, 1990-ben általános jogi szakvizsgát tett. 1984-től az Állami Gazdaság igazgatási osztályvezetője, 1990-től jogtanácsosa. 1988—tól 1992-ig vezette a gazdaság jogsegély szolgálatát. 1993-ban a cég munkavállalói az Rt. Felügyelő bizottsági tagjává választották. 1992-től 1994-ig a dr. Monszpart László Egészségügyi és Szociális Alapítvány kuratóriumi elnöke. 1993-tól 1995 nyaráig a Kiskunhalasi Női Kézilabda Sportegyesület elnökségének tagja. 1972-től 1989-ig az MSZMP tagja, 1989-ben nem függetlenített vállalati pártbizottsági titkár volt. 1989. október 10-én belépett az MSZP-be1990-ig a Kiskunhalasi agrár-alapszervezet titkára. 1990 és 1994 között az MSZP Kiskunhalasi szervezetének az alelnöke. Az 1990. évi önkormányzati választásokon városi képviselővé választották. 1990-től 1994-ig a Jogi és Ügyrendi Bizottság és az Önkormányzati Bizottság tagja volt. 1994-től 1998-ig Kiskunhalas és térsége országgyűlési képviselője volt. Az Országgyűlés alkotmány-és igazságügyi állandó bizottságának tagja. Az MSZP frakcióban a közjogi és ügyrendi munkacsoportban dolgozott. 1998-tól 2002-ig Kiskunhalas város alpolgármestere. A 2002. évi önkormányzati választásokon Kiskunhalas Város polgármesterévé választották.

21. Tóth Zoltán


Polgármester 1990. október 29.-2002


1949. február 2-án született Kiskunhalason. Édesapja Tóth Gyula, édesanyja Maján Jolán. Nős, felesége Papp Éva tanár. Gyermekei Cecília (1975), Hilda (1980). A kalocsai Szent István Gimnáziumban érettségizett 1967-ben.Tanulmányait a budapesti Kertészeti Egyetemen folytatta, ahol 1974-ben diplomázott. 1985-86-ban környezet- és tájrendező szakmérnöki képesítést szerzett. Munkásságát a balotaszállási Aranyhomok Közös Vállalat Szőlészeti Üzemágában kezdte (1974-85), később a kiskőrösi Mezőkémia Közös Vállalat szaktanácsadója lett (1985-88), ezután a kiskunhalasi BKR Vetőmag szaktanácsadójaként dolgozott 1990-ig.1990-től Kiskunhalas polgármestere három választási cikluson át, 1990-1994 között az SZDSZ, 1994-2002 között a Városi Polgári Kör képviseletében. Működésének fontosabb eredményei: 1990-2002: több, mint száz lakossági út megépítése; 1991-1992: Kertvárosi Általános Iskola befejezése, tornaterem építése; 1992: Halas Tv beindítása; 1992-1995: jelentős kórházi műszerbeszerzés; 1993-1995: Bibó István Gimnázium építése és Dong-éri főcsatorna rekonstrukciója; 1994: Szilády Áron utca felújítása, kerékpárút építése; 1994-2002: termálfürdő fejlesztés és gyógy-idegenforgalom megalapozása; 1997: kórház műtőberuházás, Szász Károly és Köztársaság utca felújítás, Csipkeház felújítás, bővítés; 2001: közvilágítás korszerűsítése és városi szennyvízcsatornázás elindítása; 2001-2002: Csetényi park tájrendezése; 2002: Ipari Park megvalósítása. A közélet aktív részese: (polgármestersége idején sic.) a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés tagja, városi képviselő, a Városi Polgári Kör tagja, a Halasi Csipke Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Bibó István Gimnázium iskolaszékének tagja, a Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetsége választmányi tagja, az Országos Termékdíj Tanács tagja, a Kiskunmajsa és Vidéke Vízgazdálkodási Társulás elnöke, a Kötöny Kistérségi Területfejlesztési Társulás elnöke.

20. Somogyi Antal


Tanácselnök helyettes 1989. március 22. – 1990. október 29.


Bácsalmáson született 1936. augusztus 25-én. Szülei földműveléssel foglalkoztak. Ketten vannak testvérek. Az általános iskolát Bácsalmáson, közép-iskolai tanulmányait a bajai Türr István Közgazdasági Technikumban végezte és itt érettségizett 1954-ben. A középiskola elvégzése után az akkori Bácsalmási Járási Tanácsnál helyezkedett el, a pénzügyi osztály költségvetési csoportjánál tevékenykedett. 1962-ben megszűnt az ottani járási székhely, és Kiskunhalasra helyezték át, itt is a korábbihoz hasonló munkát bíztak rá. Feladata volt a tanács és a felügyelete alá tartozó intézmények gazdálkodásának szervezése, felügyelete és ellenőrzése. Közben 1958-ban megnősült, felesége röntgen-asszisztens. Házasságukból három gyermekük született, akik ma már házasok, önálló életet élnek. 1971-ben megbízták a Kiskunhalasi Városi Tanács pénzügyi osztályának vezetésével, itt és ebben a beosztásban dolgozott 1977-ig. Mint az osztály vezetője még inkább áttekinthette a tanács pénzügyi viszonyait, kapcsolatba került a vállalati gazdálkodás és számvitel főbb területeivel, valamint a tanácsok bankjával, az OTP-vel. Pénzügyi jártasságát bővítendő, a Pénzügyi- és Számviteli Főiskolán 1977-ben üzemgazdász diplomát szerzett. Korábban az MSZP tagja volt, a pártban tisztséget nem töltött be. Jelenleg párton kívüli. 1977-ben a városi tanács elnökhelyettesévé választották. A helyi vezetői munkamegosztás szerint a pénzügyi, terv-, és munkaügyi, műszaki, valamint a termelés és ellátásfelügyeleti osztályok munkáját koordinálta. Cselekvő részese volt egy olyan időszaknak, amikor a város intézményhálózata kiépült, bővült az infrastruktúrája, lakásépítési program valósult meg, városképi szempontból is átalakult a város. 1988-ban Hild-érmet kapott a település. Kapcsolatot alakított ki az OTP-vel, különösen a lakótelepek kialakítása, foghíjbeépítések, társberuházások szervezése, hitelügyek intézése, lakásmobilitás, telekellátás, stb. területén. A városi tanácsnál 1990 végén megbízatása lejárt. 1991. február 1-jétől a Kiskunhalasi Határőr Igazgatóság főkönyvelője volt nyugdíjazásáig, 1997. április 30-ig. Ezt megelőzően a Paletta ÁFÉSZ Felügyelő-bizottságának elnöke, mely tisztséget 1997-2002 között is ellátta. 1996-tól a MÁV Lokomotív Sporthorgász Egyesület gazdasági ügyekkel foglalkozó alelnöke.

19. Szabó Károly


Tanácselnök 1985. június 19. – 1988. december 21.


1945. november 10-én született Hajóson. Családja régóta a Halas-Császártöltés-Illancs közötti tanyavilág-ban lakott. Édesapja Szabó Károly, édesanyja Csókás Terézia. Bogárzón járta ki a 8. osztályt. A Szilády Áron Gimnáziumban érettségizett. Gimnáziumi évei alatt kezdett futballozni, amit versenyszerűen folytatott 28 éves koráig. 1964-ben érettségizett. Ősztől Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytatta tanulmányait történelem-földrajz szakon. Középiskolás korában bekapcsolódott a KISZ mozgalomba, amit az egyetemen és utána is folytatott. Rengeteg barátot szerzett ezek alatt az évek alatt, alapvető szervezői és vezetői tapasztalatokra tett szert. 1969-ben végzett az egyetemen. Utána ugyanabban a gimnáziumban tanított, amelyben tanult. Elvégezte a Marxista Esti Egyetem 4 éves szakosító képzését. Közben tanított, ifjúsági vezető volt és versenyszerűen sportolt. 1975-ben a Városi Pártbizottságba került politikai munkatársként. Három év után a Kiskunhalasi Mezőgazdasági Szakközépiskola igazgatója lett, ami 32 évesen nagy kihívás volt. 1985-ben megválasztották a Kiskunhalasi Városi Tanács elnökévé. Addigra már több kitüntetés birtokosa volt: KISZ Dicsérő Oklevél, KISZ Érdemérem, Ifjúsági Érdemérem, Művelődési Miniszteri Dicséret, Kiváló Munkáért kitüntetés, Munka Érdemrend ezüst fokozat. A Városi Tanács élére izgalmas történelmi időszakban került. Látványos lakásépítési hullám zajlott. Ekkor fejeződött be az ÁMK másik szárnya, felépült a vasúti felüljáró, sok-sok intézmény gazdagodott és szerveződött, városi utak és járdák kilométerei épültek. Ezek tervezése és előkészítése jórészt elődje, Tánczos Sándor, valamint a Városi Pártbizottság akkori első titkára – dr. Szabó Miklós – érdeme volt. A Városi Tanácsnál arra törekedett, hogy a szakmai munka színvonala emelkedjen. A Kádár-rendszer utolsó éveiben (1988) átkerült a Városi Pártbizottságba. Ő volt az „utolsó első titkár”. 1989-ben ott találta a rendszerváltás, ott kapta kézhez a munkakönyvét. Küldöttként vett részt az MSZP 1989-es alapító kongresszusán, alapító tagja volt ennek a pártnak, amelynek első megyei elnöke lett 1989-90-ben. 1990 februárjától a Kereskedelmi Iskola igazgatóhelyettese, levelező tagozatának vezetője, majd az összevonás után a Garbai Szakképző Iskola Kollégiumának vezetője. A rendszerváltás időszakában néhány rosszmájú megjegyzésen (és átmeneti munkanélküliségen) túl semmilyen atrocitás nem érte. Közéleti tevékenységet az MSZP megyei szervezetében és az Országos Választmányban folytatott 1990-1994 között. Az 1994-es helyi választásokon tagja lett a Városi Önkormányzatnak úgy, hogy körzetben választották meg. 1996-tól 1998-ig az MSZP megyei elnöke. 1994-2002 között tagja a megyei önkormányzatnak. 1998-2002 között a Foglalkozáspolitikai Bizottság elnöke, a Megyei Munkaügyi Tanács tagja. Működése során feladatának mindig a szakmai munka színvonalának javítását, az emberek helyzetének.


18. Tánczos Sándor


Tanácselnök 1973. március 23. – 1985. június 19.


1926. szeptember 12-én született Szegeden. Édesapja Tánczos József kertész, édesanyja Németh Anna háztartásbeli. Hárman testvérek. Az általános és középiskoláit Szegeden végezte. A felszabadulás után a MÁV-hoz ment dolgozni. A MÁV-nál elvégezte a pályafenntartási tiszti iskolát. 1951-ben a KPM. I. Főosztályára helyezték pályaépítési és pályafenntartási csoportvezetőnek. Közben elvégezte a Műszaki Akadémiát és folytatta a Műszaki Egyetemen az Üzemgazdasági Tanszéken tanulmányait. Sikeres vizsgát tett és diplomát szerzett. 1953-ban megnősült, felesége Tóth Erzsébet. Két gyermekük született: Zoltán és Erzsébet. 1954-től a Kiskunhalasi Pályafenntartási Főnökség vezetésével bízták meg és ezt a munkakört 1973-ig töltötte be. 1973. március 23-án a Kiskunhalasi Városi Tanács elnökének választották, amit 12 évig töltött be. Vezetése alatt tovább javult a tanács és a végrehajtó bizottság testületi munkája. Tanácselnöki működése alatt szervező, koordináló képessége alapján fejlődött városunk. A városfejlesztés területén különösen kiemelkedett az egészségügy és az oktatás fejlesztése, az anyagi és személyi feltételek megteremtése. Átadásra került a 800 ágyas kórház és rendelőintézet, megtörtént a kórház-rekonstrukció, megépült a mozgássérültek intézete, javult a körzeti orvosi ellátás. A szociális ellátás terén jelentős az időskorúakról való gondoskodás, korszerűsítették a szociális otthont. Kialakították Bogárzón a gondozóközpontot az egyedül maradt időskorúak ellátásának biztosítására. Az oktatás területén számos intézmény létesült: új óvodák, iskolák, kollégiumok, tornacsarnok és tornatermek, szakmunkásképző intézet épült. Tevékenysége során kiemelten szorgalmazta a kommunális, infrastrukturális fejlesztéseket, melynek során megvalósult a szennyvíz és csapadékvíz csatornahálózat, megépült az 53-as út átkelő szakasza, a Kossuth utca korszerűsítése, számos belterületi út szilárd burkolatot kapott, kiépült a város központja, parkja. A lakásépítés területén is nagy fejlődés következett be. Új lakótelepek alakultak ki: felépült a Kuruc vitézek tere lakótelep, a Kossuth II. lakótelep és az Április 4. kertváros. Városképi szempontból jelentős a foghíjak beépítése, korszerű, többszintes lakóépületekkel. A város érdekében megfelelően hasznosította a város környékén feltárt olajmezők előnyeit, sokat tett az olajbányász családok városunkban történő letelepítése érdekében. A városiasodás érdekében – és az energiaellátás érdekében – gázvezetékek kerültek kiépítésre, mely megteremtette számos lakás korszerű, olcsóbb fűtésének lehetőségét. A város idegenforgalmának növelése érdekében szorgalmazta az új IBUSZ iroda, a Csipke Hotel építését és a Sóstó rekonstrukcióját. Tanácselnöki tevékenységének kiemelkedő eredménye a közúti felüljáró építés feltételeinek megteremtése, a hírközlő szolgálat korszerűsítése. A város fejlődésének érdekében eredményes és nagyon jó kapcsolatot alakított ki a nem halasi székhelyű vállalatok vezetőivel, (Papíripar, Ganz, Panyova) a fegyveres testületek helyi és magasabb egységek parancsnokaival. Emberismerete, tapasztalata, kapcsolatteremtő készsége alapján a tárgyi feltételek biztosításán túl jó személyi összetételű vezető gárdát alakított ki, akik segítették a városfejlesztési célkitűzések megvalósítását. Különösen a VI. ötéves tervben volt kiemelkedő a társadalmi összefogás, melynek eredményeként a megyei tanács által meghirdetett társadalmi munkaversenyben a város az évben elnyerte a Hazafias Népfront Országos Tanácsa jubileumi zászlaját és a vele járó 2 millió forintot. Munkájának eredményeként megkapta a Munka Érdemrend arany és ezüst fokozatát, valamint 11 miniszteri és 15 kiváló dolgozó kitüntetést. 1985-ben Kiskunhalas várostól Pro Urbe díjat kapott. 1985. június 19-én vonult nyugdíjba, addig töltötte be tanácselnöki tisztét.


17. Vincze Ferenc


Tanácselnök 1960. szeptember 1. – 1973. március 23.


Zólyomban született 1916. május 7-én. Apja Vincze Ferenc, rézöntő és ötvös szakmunkás volt, édesanyja Bozó Anna. Az általános iskolát Salgótarjánban végezte el, majd a Salgótarjáni Magyar Királyi Állami Polgári Fiú- és Leány-iskolában 4 polgárit végzett. 1932-ben Kaposváron a Felsőkereskedelmi Iskolában 1 évet tanult, 1 évet kihagyott, majd a 2. évfolyamot Miskolcon végezte el. Villanyszerelő tanonc lett. A pestújhelyi Római Katolikus Fiú Felsőkereskedelmi Iskolában 1936-ban érettségizett, majd munkanélküli lett. 1936. október 1-jétől 1936. december 26-ig ínségmunkás volt a miskolci polgármesteri hivatalban. 1937-ben ismét munkanélküli lett, majd 1938. június 19-től szeptember 9-ig az egyetemi és főiskolai önkéntes munkaszolgálatba Bugacon a kisvasutat építette. 1939-ben Bótrágyon (Kárpátalja) a mocsárlecsapolásnál dolgozott. 1938-39-ben elvégezte a Magyar Királyi Állami Fa- és Fémipari Szakiskolát Miskolcon, és elektromos gépszerelő és erősáramú szerelő lett. Magáncégnél két éven keresztül ács- és kőműves mester-képző tanfolyamon tanított számtant, mértant, műszaki ismereteket. A MÁV szerencsi állomásán segédtiszti segélydíjasként dolgozott 1940. október 6-ig. 1940. október 7-én bevonult a Miskolci Híradós Zászlóaljhoz, tiszti iskolába került és Karpaszományos tizedes lett, de származása (édesapja 1919-es múltja) miatt rendelkezési állományba helyezték. Közben Miskolcon bombázáskor légnyomást kapott és két hónapig beteg volt. Ezután a Hungária Villany Rt. (amely hadiüzem volt) balassagyarmati kirendeltségéhez került (1941-43). Vácon ismerkedett meg feleségével, Rózsavölgyi Magdolnával, aki a MÁV Személyi Pénztáránál dolgozott Balassagyarmaton. Itt kötöttek házasságot 1942. augusztus 22-én. 1945-ben Klári, 1947-ben Katalin nevű lánya született. 1943 júliusában a Váci Városi Közművek pályázatán könyvelői állást kapott, 1948. április 14-ig ott dolgozott. Közben 1943. október 1-jétől 1945. május 8-ig katonai szolgálaton volt az 547-es Hadikórházban Egerben. Leszerelés után a közmű könyvelőjeként dolgozott és 1948. április 15-től az Országos Társadalombiztosítási Intézet Váci Kirendeltségéhez került országos szervezőként. 1946. szeptember 10-én Vácon a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja lett és a Nemzeti Bizottság váci titkárának választották meg. 1947 és 1949 között a Váci Napló Demokratikus Hetilap társadalmi szerkesztője. A két munkáspárt egyesülésével 1948. május 6-án alakult Magyar Dolgozók Pártja szervezetének ifjúsági felelőse lett. 1947. november 12-én kezdte el tanulmányait a József Nádor Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem Közigazgatási Karának Közgazdaságtudományi Osztályában, ahol 2 évet elvégzett, majd 1965. május 6-án a Marx Károly Közgazdaság Tudományegyetem Közgazdaság tagozatát fejezte be, ahol „közgazda” diplomát szerzett. A váci kirendeltségről áthelyezték az OTI bajai kirendeltségéhez főkönyvelőnek, ahol 1951. március 21-ig dolgozott. 1952-től a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szervezete alapító tagja. 1950-től a Bács-Kiskun megyei tanács, 1973-tól a Jogi- és Igazságügyi Bizottságának tagja, majd elnöke volt 1986-ig. Az OTI bajai kirendeltségétől helyezték át a Bajai Magasépítési Vállalathoz anyagosztály vezetőnek. Az 1952. április 4-től szerveződött népbolt vállalatok létrehozására, szervezésére kapott megbízást 1953. augusztus 31-ig. 1950-ben a Baja Városi Tanácsának tagjává választották, az Ipari Bizottság elnöke lett. 1954. november 1-jétől 1956. november 17-ig a Bajai Járási Tanács VB titkára, majd elnökhelyettese volt. 1956. november 18-án a Bajai Városi Tanács VB, valamint a Bajai Forradalmi Bizottmány javaslatára elvállalta a Bajai Városi Tanács elnöki beosztását. 1956-58-ban elvégezte a Tanácsakadémiát és aktívan segítette a bajai KISZ lakásépítési akciót, az árvíz utáni helyzet rendezését, valamint az iparosítás megkezdését. A Honvédségtől átvett laktanyákban kialakították a Ganz Villamossági Gyárat, a FÉKON Ruhagyárat és Bajára telepítették a Kismotor és Gépgyárat is. Az 1956-os bajai árvíz helyreállítási munkájában megindította a fiatalok lakásépítési akcióját. Ezt Kiskunhalason is folytatta, melyből országos lakásépítési akció bontakozott ki. 1958-ban a bajai MSZMP városi bizottság a bajai Forradalmi Bizottsággal való 1956 őszi együttműködésért nem javasolta tovább a városi tanács elnöki funkciójába. Ezért 1958. november 8-tól a Kiskunhalasi Városi Tanács VB titkára lett, majd 1960. szeptember 1-jétől a Kiskunhalasi Városi Tanács elnöke 1973. március 23-ig. Közben 1961-64-ben elvégezte az esti egyetemet. A Hazafias Népfront Járási-Városi Bizottságának elnöke 1975-től 1987-ig. A DUTÉB ellenőrző bizottságának elnöke 1960-tól 1972-ig. 1972-től 1990-ig tagja volt a Megyei Tanácsadó Testületnek. Tevékenysége során segítette a tanyai iskolák modernizálását, új iskolák építését: Sűrű Tajó, Bodoglár, Cigányiskola, Zeneiskola megindítása, Fazekas Gábor Utcai Általános Iskola építése, Garbai Sándor Szakmunkásképző Iskola építése, Bodogláron Művelődési Ház építése. Kiskunhalason könyvtárépítés, sportpálya kialakítása. Az ipar területén a Dél-Bács Megyei Vízmű Vállalat telepítése, a víztorony építése, a Vastömegcikk Ipari Vállalat fejlesztése, a Faipari vállalat, Fémmunkás Vállalat, a Pamutnyomóipari Vállalat, a Papíripari Vállalat, a Ganz-Mávag telepítése, az városi első tanácshoz tartozó Építőipari Vállalat létrehozása, a Vásárcsarnok építése, a KISZ lakásépítési akció beindítása, a Népfront lakásépítési akció indítása, a kórház építése, az áruházak építése, a Vasúti Szakszervezeti Székház és a MÁV Orvosi Rendelőjének építése (a MÁV-val közösen) fűződik a nevéhez.. Számos helyi és országos kitüntetésben részesült. Kiskunhalas város díszpolgára 2000-ben. 1973. március 24-én nyugdíjba vonult, de azt követően is aktív részese volt a város életének, 2004. június 22-én bekövetkezett haláláig.

16. Reile Géza


Tanácselnök 1954. november 1. – 1960. szeptember 1.


1918. április 6-án született Baján. Édesapja Reile Márton cipész, édesanyja Fábrik Éva volt. Elemi iskolai tanulmányait Baján végezte, majd Budapestre került és a Pamutipari Rt-nél szövőtanuló, később segédmester lett. Budapesten kezdett el komolyan sportolni, de már Baján az ökölvívást választotta és rövid idő alatt elnyerte a kitüntető magyar nemzeti válogatott tagságát. Életét is a sport változtatta meg, mert egy bokszmeccsen baleset érte, súlyos gerincsérülést szenvedett. A műtét és az azt követő egyéves gipszágyban való gyógyulás után orvosai eltanácsolták a fizikai munkától. Több éven át tartó munkaképtelenség után 1941-ben Bátmonostorra került, ahol előbb segédhivatalnok, majd díjnok lett. Egerben elvégzett egy jegyzőtanfolyamot. Az 1944 márciusi német megszálláskor – a volt szervezett textilipari munkást – elbocsátották állásából. A felszabadulás utáni első napokban, amikor a pártnak is tagja lett, már megbízott községi jegyző. Bátmonostorról a környékbeli községek – Vaskút, Nagybaracska, Szeremle, Gara – közigazgatását is irányította. Még 1944-ben Vaskút községben vezető jegyzőnek nevezték ki. 1950-ben ugyanott lett a tanács végrehajtó bizottságának elnöke. Országos hírnévre tett szert a községfejlesztés, a mezőgazdaság szocialista átszervezése terén. Szorgalmának, becsületességének, hatalmas munkabírásának és az akkori nehéz időkben tanúsított emberségének köszönhetően Vaskút lakosai támogatták, hogy vezetőjük maradjon. 1946-ban megnősült, felesége Tiborcz Vanda. Házasságukból egy lánya és egy fia született. 1954. november 1-jétől 1960. szeptember 1-jéig Kiskunhalas Városi Tanácsának Elnöke. Tanácselnöksége alatt az alábbi változások történtek: a végrehajtó bizottság a Zöldfa utcát Markovits Mária utcára változtatta. A református temető Kossuth utcai részén megkezdték a házhelyek kiosztását. A városban már nyolc orvosi rendelő működött. 1955-ben határozat született a Dong-éri csatorna továbbépítéséről, valamint három tanyai központban apaállat istálló felépítéséről és egy állatorvosi rendelő létesítéséről. A Minisztertanács 1.500.000 forintos segéllyel járult hozzá a gyümölcsfaiskola fejlesztéséhez. Hetenkénti orvosi rendelést vezettek be a külterületi központokban. Hatvanágyas bölcsődévé fejlesztették a napközis bölcsődét, amely 1952-ben nyolc gyerekkel kezdte meg működését. A Motor- és Gépjavító Vállalat megkezdte a „PONOMAX” növényvédő porozógépek gyártását, melyből Albániának 1.000 db-ot készítettek és Dániába is szállítottak. A járási kultúrház városi kezelésbe került. Megkezdte működését a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet a Központi Iskolában. Betonjárdát adtak át a Szász Károly, a Székely, a Dózsa György, a Kórház, a Paprika Antal utcákban. Szivattyús kutat létesítettek a Jókai, a Csiga, a Kmeth Sándor, és a Zöldhalom utcákban. Vízvezetéket építettek a Köztársaság, a Tolbuchin (ma Szent Imre), a Dimitrov tér (ma Szentháromság tér), az Árpád, a Kossuth Lajos, a Bem utca és a Sztálin tér (ma Hősök tere) vonalán. Megkezdődött a törpevízmű építése és a Gózon utcában a villamosítás. Októberben megindult a városban a helyi autóbusz közlekedés. Útvonala: dohánybeváltó-vasútállomás-tanácsháza-kórház-Sóstó. A végrehajtó bizottság határozatot hozott az analfabéta cigányok oktatására. A Központi Iskolában beindult a gyógypedagógiai oktatás. November 7-én a Központi Iskola felvette a Szűts József nevet. Decemberben villanyhálózatot kapott a Tó, a Gózon, a Virág, és a Szabó Ervin utca. Makadám burkolatot kapott a Nyárfa utca a péküzemig, aszfalt-keverésű burkolást nyertek a Szabadkai, a Szegedi, a Bajcsy-Zsilinszky, a Szász Károly, a Szilády Áron és a Csónak utcák. Salakkal burkolták az Ady Endre, a Székely, a Posta, a Dózsa György, és a Kölcsey Ferenc utcákat. Földrendezés volt a Batthyány, az Arany János, az Alkotmány, az Október 23 (ma Kárpát utca) és a Szabó Ervin utcákban. A városban már 21 mélyfúratú és 68 ásott kút biztosította az ivóvízellátást. 1956-ban a város községfejlesztési alapja 2 millió forint volt. Az előző évben még ilyen alap nem volt. Elindult a város harmadik autóbusza is. Útvonala Sztálin tér (ma Hősök tere), – Szabadkai úton a város határáig, a Kozma tanyáig. Februárban a bodoglári Tanácskirendeltséget bekapcsolták a telefonhálózatba. Megkezdődött a város lakosságának ingyenes tüdőszűrős vizsgálata. A város területén 12 mezőőri körzetet rendszeresítettek. A város területén 40 db új közvilágítási lámpát szereltek fel. Reile Géza 1956. október 30-án a forradalom alatt felkereste Nagy Szeder István kisgazda politikust, hogy vegyen részt a város irányításában. November 4-én Reile megköszönte Nagy Szedernek, hogy a forradalom idején a kiskunhalasi kommunistáknak nem esett baja, és a szovjet bevonulás nem követelt emberáldozatot. 1957-ben megalakult az első önálló munkásőr század Kiskunhalason. Megnyitották a Dong-éri csatornát és júniusban megnyílt az újjáépített Csipkeház. 16 vagon élelmet és 45.000 Ft készpénzt gyűjtöttek Kiskunhalason a pesterzsébeti Pacsirta-telep lakóinak. Félmillió forintot kapott a Megyei Tanácstól a város az épülő új strandhoz. Felépült a négytantermes iskola Inokán, a három tanítói lakással együtt, valamint az egy tantermes, nevelői lakással rendelkező iskola külső Zsanán. 1958-ban 8,5 millió forintot fordítottak a város fejlesztésére. Augusztus 20-án Trautman Rezső építésügyi miniszter átadta a strandfürdőt. A vízvezeték-hálózat 10 kilométerre bővült. Augusztus 24-én a Kiskunhalasi Művelődési Ház felvette Gózon István nevét. December 6-án megalakult az új Kiskunhalasi Városi Tanács. 1959-ben megnyílt az állami zeneiskola. Új locsolókocsit kapott a város 325.000 forint értékben. Elkészült az Oncsa-telepet a várossal összekötő út, valamint átadták az elkészült autóbusz állomást és a vásárcsarnokot augusztus 20-án. Reile Gézát 1960 szeptemberében pártiskolába küldték Budapestre, majd 1961-ben Kecskeméten megválasztották a városi tanács elnökévé. Innen ment nyugdíjba 1973-ban. Nyugalomba vonulása után is részt vett a megye közéletében. Az MTESZ megyei titkáraként jelentős szolgálatot tett. Számos kormánykitüntetésben részesült: két esetben kapta meg a Szocialista Munkáért Érdemérmet, tulajdonosa volt a Munka Érdemrend ezüst és arany fokozatának, elnyerte a 25 éves Felszabadulási Emlékérmet, a Kecskemét városért, a Kodály Zoltán és az Urbanisztikai Társaság arany emlékérmeket. 1977. szeptember 10-én halt meg, és a kecskeméti köztemetőben temették el. Temetésén a városi vezetők, lakosok, tisztelők Kiskunhalasról több busszal voltak jelen.


15. Papp Ádám


Tanácselnök 1952. november 19. – 1954. november 1.


1907. február 2-án született Csongrádon. Édesapja Papp István, édesanyja Bacsa Erzsébet. Általános iskoláit Csongrádon kezdte, majd Kiskunhalason folytatta és Jászszentlászlón fejezte be. Kiskunfélegyházán volt katonai szolgálaton 1927-ben. 1931. október 18-án kötött házasságot Zeffer Franciskával. Kilenc gyermeke, 13 unokája és 5 dédunokája van. A katonai bevonulásig cseléd volt, majd a felszabadulás után a földigénylő bizottság elnöke lett 1945-ben. 1948-ban UFOSZ alelnök, 1949-ben gazda-jegyzői tanfolyam elvégzése után gazdasági felügyelő volt. 1950-től Jászszentlászló tanácselnöke, majd 1952-ben az államigazgatási iskola elvégzése után 1952. november 19-től 1954. november 1-ig a Kiskunhalas Városi Tanács elnöke volt. Tanácselnöksége alatt az alábbi változások történtek a városban: 1953-ban a Balotai Állami Gazdaságot összevonták a Tajói Állami Gazdaság-gal. A végrehajtóbizottság a Suba Imre utcát Kardos Pál utcára változtatta. A városi tanács határozatot hozott az iskolai napköziotthon megnyitására, ahol egyelőre 44 gyermeket tudtak étkeztetni. Megalakult a kiskunhalasi Határőr Dózsa Lovasiskolája. A városban működtek a Vörös Október, a Vörös Szikra, a Szabadság, a Micsurin, az Új Élet, a Paprika Antal, a Magyar-Szovjet Barátság Tsz-ek. 1953. június 12-én a Bundzsák István utcát Béke utcára változtatta a tanács. A Vörös Szikra és a Vörös Október Tsz-ek megnyitották idény napközi otthonukat. Júliusban megalakult az Ügyvédi Munkaközösség.Létrejött a Községgazdálkodási Vállalat, megszűnt az Ingatlankezelői, a Kertészeti és a Fürdő Vállalat. A Szűts József Általános Iskolában a felnőtt dolgozók részére beindult a levelező oktatás. Novemberben a kórházban bölcsődét és napközi otthont létesítettek. A városban hozzáfogtak egy kultúrház kialakításához. 1954 tavaszán napközi otthon működését kezdték el a Kiskunhalas Rekettyei iskolában. 1954 április 9-én a malom előtti teret Kinizsi térre változtatták. Májusban a Csipkeházat 40.000 forint költséggel felújították. A Kiskunhalashoz tartozó Bodoglárpusztán tanácsi kirendeltséget alapítottak. Orvosi rendelő és szülésznő is működött a tanyaközpontban. 1954 augusztusában 150 ezer forintos költséggel felújították a fürdőt. Megalakult a HNF Városi Bizottsága 39 taggal. Az Oncsa-telepi villanyhálózat bővítésére 56 ezer forintot fordított a városi tanács. 1954. október 1-jével a várost járási jogú várossá nyilvánították. Ide tartozott: Balotaszállás, Borota, Harkakötöny, Jánoshalma, Kelebia, Kéleshalom, Kisszállás, Kunfehértó, Rém, Tompa és Zsana községek. Papp Ádám 1954. december 1-jétől ismét Jászszentlászló község tanácselnöke lett, 1963-ban vonult nyugdíjba. 1987. május 1-jén 80 éves korában halt meg. Jászszentlászlón a községi temető díszsírhelyén temették el.


14. Szécsi Ferencné (Virág Ilona)


Tanácselnök 1950. augusztus 15. – 1952. november 19.


1910. július 1-jén született Kiskunhalason paraszti családból. Az általános iskola 4 osztályát és 2 polgári iskolát Kiskunhalason végezte el, majd otthon dolgozott. Később különböző helyeken cselédeskedett, vagy napszámos volt. 1932-ben házasságot kötött Szécsi Ferenccel, akivel együtt voltak cselédek különböző gazdáknál. 1945-ben a felszabadulás után Zsana-Eresztőn 12 hold földet kaptak és azon gazdálkodtak. Közben a házasságukból 3 fiúgyermek született. Balotapusztán a DEFOSZ-on keresztül kapcsolódott be a politikai munkába és vett részt a DEFOSZ alakuló kongresszusán is, mint Kiskunhalas város küldötte. Később a juttatott földükre kis tanyát építettek, majd 1948-ban Kiskunhalasra költöztek, mert a gyerekeket itt taníttatták tovább. Beköltözésük után Kiskunhalason a Dohánybeváltó Vállalatnál helyezkedett el raktárosként. Ekkor az MKP titkára lett. 1950. augusztus 15-től megválasztották Kiskunhalas város tanácselnökének, mely tisztséget 1952. november 19-ig töltötte be. Munkáját teljes tapasztalatlanság mellett végezte. Mindenkinek segíteni szeretett volna, ami abban az időben nem volt egyszerű. Abban az időben még egy sertés levágásához is külön engedély kellett. A nehézségek ellenére az alábbi eredményeket érte el: 1950 szeptemberében megkezdte működését a Mezőgazdasági Technikum. A város területén 1.638.480 Ft. békekölcsönt jegyeztek. A város rádiót vásárolt a bodoglári, az eresztői, az alsószállási, és a külső zsanai iskolákhoz.Puskás Sándor, Tóth Szilveszter, Fodor Béla, Csányi Jenő, Csányi László és Heisler István pékiparosok kényszerűségből felajánlották üzemeiket állami vállalattá alakítás céljára. Megnyílt az úttörőház. A városban 6 vállalat alakult. 1951-ben Paprika Antal néven termelőszövetkezet jött létre. Megalakult a Kiskunhalas és Vidéke Sütőipari Vállalat, a Kiskunhalasi Ruházati KTSZ, a Gép- és Motorjavító Vállalat és a Szolgáltató Kisipari Szövetkezet. Megszervezték az iskolaorvosi állást a városban. A Vörös Szikra Termelőszövetkezet napközi-otthont és telefonállomást kapott. A városi könyvtár megkezdte működését. A város területén 6 termelőszövetkezet működött. Megalakult a Fa- és Építőipari KTSZ. 1951. december 1-jén megszűnt a jegyrendszer. Óvodát létesítettek a Gagarin téren (ma Ősök tere). 1952. január 1-jével Kunfehértó, Balotaszállás, Zsana önálló községgé alakultak. Megnyílt a sportpálya. Kiskunhalason átadták rendeltetésének az első 20 férőhelyes bölcsődét a Szilády Á. u. 12. szám alatt. A városban – vezetékes rádióhoz – 200 hangszórót szereltek fel a posta dolgozói. 1952. július 16-án megalakult a Kiskunhalasi Háziipari Szövetkezet. Az IBUSZ menetjegy irodát létesített a városban. Ezek után a nagy segítőkészsége oda vezette, hogy 1953-ban leváltották, és a bíróság 2 év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. 1957-ben rehabilitálták. 1953-tól a Halasi Állami Gazdaságnál helyezkedett el, mint szakszervezeti titkár, nyugdíjazásáig ott dolgozott. Munkáját több esetben kitüntetéssel jutalmazták. Megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát 1960-ban, majd a SZOT Szakszervezeti Munkáért Érdemérem arany fokozatát, a Községfejlesztésért díszes plakettet, az Állami Gazdaság Kiváló Dolgozója és a Jubileumi Emlékérmet. 1965. július 1-jén vonult nyugdíjba. 1972. június 5-én halt meg. Kiskunhalason a katolikus temető északi részén temették el.

 

13. Horváth István


Polgármester 1948. május 22. – 1950. augusztus 15.


Jánoshalmán született 1901. augusztus 20-án. Édesapja Horváth Benjamin tanító, édesanyja Horváth Anna háztartásbeli. Az elemi iskola 6 osztályát Jánoshalmán végezte el, és a háború után volt katona. Szüleinél dolgozott, majd 1923-ban házasságot kötött Herczeg Juliannával. A Halashoz tartozó Fehértó pusztára költöztek a 102. szám alá és felesége apjának birtokán gazdálkodtak. Közben megszületett 1923. december 25-én István, majd 1926. december 13-án Ferenc nevű fiuk. Itt kapcsolódott be a munkásmozgalomba, és lépett be a Magyar Kommunista Pártba. A felszabadulás után 7 hold földet kapott, és azon gazdálkodott feleségével, családjával együtt. Majd Kiskunhalason a Székely utcában örököltek egy házat és beköltöztek a városba.
1948. május 22-én megválasztották Kiskunhalas város polgármesterének. A választáson részt vett Házy Árpád alispán és Sebes Imre Pest Vármegye Nemzeti Bizottsága és az MDP Egység Bizottsága képviseletében. A gyűlést a Himnusz eléneklése után Házy Árpád alispán nyitotta meg, majd Gusztos Károly helyettes polgármester a képviselő-testület nevében köszöntötte a vármegye alispánját. Miután egy jelölt volt csak, így Horváth Istvánt közfelkiáltással választották meg Halas polgármesterének. E tisztséget 1950. augusztus 15-ig töltötte be, amikor felmentették, és a Városi Tanács újjáalakult. Polgármestersége alatt szolgálati személygépkocsit vásárolt a városi képviselő-testület. Megtörtént az egyházi iskolák államosítása. Vörös Szikra néven termelőszövetkezeti csoport alakult. Megalakult a Cipész KTSZ 13 alapító taggal. Micsurin Termelő Szövetkezet alakult. Megváltozott sok utca neve. A városi tisztviselők részére létrehozták az üzemi konyhát. 1949-ben megalakult a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége (DÉFOSZ) helyi szervezete. 1949 márciusában Markovits Mária, a Csipkeház vezetője kérte nyugdíjaztatását a várostól. A tanyai iskoláknál is bevezették az iskolafogászati rendeléseket. A vasútállomás épületének falán gyászünnepség keretében leplezték le azt az emléktáblát, amely az 1944. október 11-i tömegmészárlás áldozatainak állított emléket. Házhely céljára kiosztásra került a városi gyümölcsös területe. A város polgármestere a Május 1., valamint a Mátyás-téren megszüntette a piaci árusítást. Az új piacteret a Fazekas Gábor térre helyezte át. A halasi csipke védjegyet kapott, forgalomba hozatalára csupán a város jogosult. Kiskunhalason létrehozták a Dél-Pest Megyei Kéményseprő Közösségi Vállalatot. A piactér kikövezésére 15.000 forintot biztosított a városi költségvetés. 1950-ben Új Élet néven Termelőszövetkezet alakult. Létrehozták a Vendéglátó Vállalatot.1950-ben a város külterületén hat helyen engedélyezték a bábák (szülésznők) működését. A városi közvágóhidat, a gőz-, és kádfürdőt, a gyümölcs- és szesz-főzdét, a kertészetet, a Csipkeházat községi vállalattá alakították. Megkezdődött a Dong-éri főcsatornán a híd építése, a piactér pormentesítése, a Fűrész utcai gyalogjáró burkolása, 50 db utcalámpa létesítése, a dögtér korszerűsítése, parképítés, játszótér kialakítása. A Belügyminisztérium 20.000 Ft. póthitelt adott a Csipkemúzeum felújítására. A városi tanács épületében távbeszélő alközpontot szereltek be. A Csipkeházat múzeummá nyilvánították. A városi gyógyszertárakat állami kezelésbe vették. A városi tanács 20.000 Ft-os költségvetést biztosított a Csipkemúzeum részére. Kiskunhalas város járási székhellyé alakult. 1951-ben a Kecskeméti Állatforgalmi Vállalathoz került és ott vezető beosztásban dolgozott. Innen 1953-ban Körmendre ment és ott egy sertéshizlaldánál dolgozott. Közben elvégezte Körmenden a Kölcsey utcai Állami Általános Iskolában a 7. osztályt. 1955-ben Érdre költöztek, és onnan járt be Budapestre a Közlekedési Nyomdába dolgozni. Egészségügyi gondok miatt később csak portási feladatot tudott ellátni és 1966-ban nyugdíjazták. 1987-ben hazaköltöztek Kunfehértóra. 1992. június 22-én halt meg és Kunfehértón a községi temetőben temették el.


12. dr. Gusztos Károly


Polgármester 1947. július 1. – 1948. május 22.


Kiskunhalason született 1894. október 30-án. Édesapja Gusztos Antal halasi református kőműves, édesanyja Varga Renáta volt. Négyen voltak testvérek: János, Ilona, Károly és Mária (féltestvér). Az alsó- és középfokú tanulmányait Kiskunhalason végezte, és itt is érettségizett le 1906-ban. Jogot végzett Budapesten a Kolozsvári Tudományegyetemen, ahol 1920-ban doktorrá avatták. 1919. április 1-jétől közszolgálatban volt Kiskunhalason. A kommün bukása után számvevőnek választották. 1921 óta a kiskunhalasi polgármesteri hivatalban tanácsjegyző, majd 1923. szeptember 19-től közigazgatási tanácsnok, szeptember 22-től helyettes polgármester (1947. július 1-ig). A református egyháznál főgondnok volt. A Halasi Gazdasági Bank Rt. Felügyelő-bizottságának is tagja. 1944. október 8-tól – Kathona Mihály polgármester távozásától – Gusztos Károly helyettes polgármester a város (A szovjet katonai parancsnok által megbízott városvezető Kökény Mihály volt 1944. október 25.-november 14. között.) 1944. október 30-tól Gusztos Károly ismét helyettes polgármesterként dolgozott. 1947. július 1-jével a képviselőtestület megbízta a polgármesteri teendők ellátásával (mivel dr. Kovács Tibor polgármestert Budapestre helyezték át) 1948. május 22-ig. Akkor választották meg polgármesternek Horváth Istvánt. Gusztos Károly polgármestersége alatt indult meg a Kiskunhalas-Fehértó-Jánoshalma között az autóbusz közlekedés, a Bessenyei István Kórház csecsemő- és gyermekosztállyal bővült, valamint a tüdőosztályt is bővítették. A belügyminiszter Kiskunhalas városhoz tartozó Pirtó és Felsőkistelek-puszta egy részét önálló községgé nyilvánította Pirtó néven 1947. augusztus 1-jén. A honvédelmi miniszter a Páncélos Laktanyát Balogh Ádám Laktanya névre változtatta. Megkezdődött a kiskunhalasi mocsarak lecsapolása. Megalakult a Gazdaságpolitikai Bizottság, melynek feladata a város gazdasági ellátásáról való gondoskodás. 1947. november 16-án Veres Péter honvédelmi miniszter a Nemzeti Paraszt Párt elnöke Kiskunhalason nagygyűlést tartott. A Kiskunhalasi 11. Honvéd Határvadász Zászlóalj zászlóavató ünnepséget rendezett, melyen részt vett Dinnyés Lajos miniszterelnök is. 1948-ban szabályrendelet született a városi tűzoltóság szervezetéről és szolgálatáról. A tűzoltóság létszáma 21 fő. A képviselőtestület 10.000 Ft-ot adományozott a tiszai árvíz sújtotta épületkárok helyreállításához. Megalakult a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság, melynek díszelnöke lett dr. Gusztos Károly. A Scnheider-cég tulajdonát képező baromfifeldolgozó üzemet államosították. Telefont kapott a fehértói postaügynökség. Ünnepélyes keretek között egyesült a két munkáspárt és megalakult az MNDSZ városi szervezete. Zászlót bontott a Magyar Szabadságharcos Szövetség, melynek elnöke lett dr. Monszpart László. Dr. Gusztos Károly 1950. július 25-ig, mint helyettes polgármester dolgozott, majd a szolgálatból azonnali hatállyal elbocsátották. Ez ellen még fellebbezett, de elutasították és így állás nélkül maradt. Nyugdíjat nem kapott, létfenntartását a lakásban lévő egyes bútorok eladásának árából biztosította. Nőtlen volt és Kiskunhalason az Árpád u. 9. számú házban lakott. Házát államosították, de lehetőséget adtak a családnak a visszavásárlásra, amely meg is történt. 1958. augusztus 1-jével a református főgondnoki tisztségéről lemondott, majd december 9-től megválasztották a kiskunhalasi Református Egyházügyi Hivatal presbiter jegyzőjének. 1960. szeptember 30-án a Dunavecsén tartandó egyházmegyei közgyűlésen képviselőként vett részt, mint egyháztag. 1962-től 1967. február 6-ig pénztáros az egyháznál, de egészségi állapota miatt tovább nem tudott dolgozni. Szívkoszorúér görcsben halt meg 1967. április 21-én. Kiskunhalason a református öreg temetőben április 24-én temették el. Ulakcsai Antal református lelkész búcsúztatta.

11. dr. Kovács Tibor


Polgármester 1945. január 9. – 1947. június 21.


Budapesten született 1914. február 23-án. Édesapja Kovács Zsigmond, édesanyja Pollatschek Eugénia. Alsó- és középfokú tanulmányait, valamint a jogi egyetemet is Budapesten végezte. 1937-ben kapta meg diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1932-től 1939-ig a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyárban dolgozott, mint üzemi kalkulátor. Ekkor állásából elbocsátották, majd különféle alkalmi munkát végzett 1942 májusáig, amikor munkaszolgálatra hívták be. Százada Minszkben, Pinszkben, majd Kijevben állomásozott. Amikor visszavonultak és átlépték a magyar határt, 1944. októberében, megszökött. A véletlen folytán Kiskunhalasra került, ahol 1945. január 9-én a város polgármesterének választották meg, és ezt a tisztséget 1947. június 21-ig töltötte be. Nem volt könnyű dolga. A háború megkímélte város nehéz napokat élt át, a szovjet hadsereg egységei rendre átvonultak Kiskunhalason és különböző igényekkel léptek fel. Ha nem teljesíti, mindenféle retorziókat helyeztek kilátásba. Ám erőszakos cselekményre nem került sor. Kiskunhalas egy időre el volt zárva a külvilágtól és a kormánytól. A város pénztára üres volt. A városi tanács egyhangú határozatával kimondta 1945. január 12-én, hogy a városi pénztárban lévő 1000 pengős bankjegyeknek megfelelő összegben 100 pengős utalványokat nyomtat, mely meg is történt. Ezen utalványok a közpénztárnál voltak beválthatók. Elfogadása mindenkire nézve kötelező volt. Kidolgozta és megjelentette Kiskunhalas várospolitikai tervét, amely ritkaságszámba ment, s később is a városi tanácselnökök beszámolóikban gyakran hivatkoztak rá, büszkélkedve azzal, amit a feladatokból végrehajtottak. Egyebek között kiszorították a mocsarakat, amelyek már a török időkben is védték a várost, de egyben elzárták a többi településtől. Határozatot hozott a városi tanács a csirkekeltető üzem beindítására. Így újra üzembe helyezték a Schneider Ignác és Utódai telepet, és a termelés teljes kapacitással megindult. Megalakult a Nemzeti Segélyszervezet, a Demokratikus Ifjúsági Szövetség. A város külterületi iskoláiban is megkezdődtek a földigénylő gyűlések.160 1945. április 4-én megalakult a város képviselőtestülete: dr. Kovács Tibor polgármester, dr. Gusztos Károly helyettes polgármester, dr. Halász D. Sándor főjegyző, dr. Borbás Imre városi ügyész, dr. Halász D. Károly a rendőrség vezetője. Megkezdődött a szovjet emlékmű építése. Megalakult a 289-es Bocskai István Cserkészcsapat. Határozatot hozott a képviselőtestület a kórházi osztályok emelésére. 1945. október 23-án díszközgyűlésen emlékeztek meg a város felszabadulásáról. Dr. Kovács Tibor házasságából 1945. december 3-án Mihály nevű gyermeke született. 1946-ban megalakult a 11. Határőr Zászlóalj. A képviselőtestület a Natkai utcát Brinkus Lajos utcára, az Akácfa utcát Fazekas Gábor utcára változtatta. Megkezdődött a kenyér- és lisztjegyek kiosztása. A közbiztonság érdekében lovas őrséget szervezett a városi rendőrkapitányság. 1947-ben a város 30.000 forint központi segélyt kapott a közmunkák megindítására. Mentőautót kapott a város és üzembe helyezték a mentőállomást. A város 6.000 forint értékű ruhaanyagot vásárolt a szegénysorsú gyermekek felruházására. A városban 200 szegénysorsú részére étkezési akciót szervezett a Vöröskereszt Szervezet. A munkanélküliek foglalkoztatására közmunkát szerveztek. Az újjáépítési miniszter 30.000 forintot juttatott az utak rendbehozatalára. A városban megindult a dán “Red Barnet” Szövetség étkeztetési akciója. Hat héten keresztül naponta 300 ínséges iskoláskorú gyermek kapott bőséges ellátást. A képviselőtestület elhatározta, hogy a városi könyvtárat felállítja és 1-2 személyt alkalmaznak. 1947. júniusában dr. Kovács Tibort az MKP Központi Vezetősége közigazgatási osztályára helyezték. Az osztály megszűntével 1949. februárjától a Belügyminisztérium Közigazgatási főosztályán dolgozott, amely 1953. júliusában a Minisztertanács Titkárságához került. Ettől kezdve 1970. júniusáig a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának – később a Tanácsi Hivatalnak – helyettes vezetője volt. 1970. júniusától nyugállományba vonulásáig, 1977-ig a Tanácsakadémia főigazgatójaként tevékenykedett. Hivatali munkája mellett két évtizedig az Állam és Igazgatás című folyóirat felelős-, illetőleg főszerkesztője volt. Megszervezte az Államigazgatási Főiskolát. Nyugdíjasként benyújtotta disszertációját és kandidátusi fokozatot szerzett. Közben tanított a Szegedi József Attila Tudományegyetem Állam és Jogtudományi karán. Több magas állami kitüntetésben részesült, többek között a Szocialista Magyarországért Érdemrendet is megkapta, valamint 1976-ban Kiskunhalas Város Tanácsa Díszpolgárává választotta. Meghalt Budapesten, 1987. március 9-én.

10. dr. Halász D. Sándor


Polgármester 1944. október 30. – 1945. január 5.


Kiskunhalason született 1891. augusztus 1-jén. Édesapja Halász D. Sándor, édes-anyja Cagány M. Julianna. Alsó- és közép-fokú iskoláit Kiskunhalason végezte, és itt is érettségizett le 1904-ben. Az első világháborúban önkéntesként harcolt. Mivel a bokájánál megsebesült, az 52-es gyalogerzed karpaszományos őrmestereként szerelt le. Tűzkereszt kitüntetést kapott. Leszerelés után házasságot kötött Szanyi Margittal 1913. október 20-án Kiskunhalason. Házasságukból négy gyermek született: Margit, György, Sándor és Katalin. Tanulmányait Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta és 1922-ben doktorált. Tanulmányainak befejezésével Kiskunhalason rendőrbírónak választották, majd 1941. június 25-én főjegyzőnek. 1944. október 30-án a város polgármestere lett, és ezt a tisztséget 1945. január 5-ig töltötte be, amikor lemondott állásáról. Polgármestersége alatt 1944. november 1-jén meg-alakult az MKP kiskunhalasi szervezete. 1944. december 6-án megjelent a Halasi Hírek című újság. Karácsony este bombatámadás érte a várost, a Dobó telep lakói közül 9 fő meghalt, több lakóépület megrongálódott a város utcáiban. Az áldozatokat az Országzászló előtt ravatalozták fel, ahol Ván Benjamin református lelkipásztor és dr. Halász D. Sándor polgármester búcsúztatta őket a város nevében. Kiskunhalas katonai parancsnoka közölte a város lakosságával, hogy Magyarország területén a magyar pengőn kívül szabad forgalomban van a Szovjet Katonai Parancsnokság által kibocsátott pengő is. Elfogadása mindenkire nézve kötelező. Dr. Halász D. Sándor polgármester az orosz katonai parancsnokság parancsa folytán felszólította a város lakosságát (1944. november 4.), hogy minden kerékpárt, motorkerékpárt, rádiót szolgáltassanak be az orosz katonai parancsnokságra. A városban népkonyhát állítottak fel, az átvonuló munkaszolgálatot teljesítők és egyéb rászorulók itt kaptak ellátást. Megalakították a Zsidótanácsot. A polgárőrség kerékpáros járőrei megkezdték működésüket. A városi tanács 60 főben állapította meg a rendőrség létszámát, amelynek kapitánya dr. Borbás Imre ügyvéd lett. Megalakult a Halasi Független Szabad Földmunkásszervezet.1944. december 15-én a szovjet katonaság kivonult a városból. 1945. január 9-től dr. Halász Sándor ismét főjegyző lett. 1947-ben az államosítás során mindenét elvették, így Harkakötönyben lévő több száz hold földjét, erdeit, villamosított tanyáit. Részére 10 hold földet engedélyeztek, és azon gazdálkodott. Egyedül a Szentháromság téren lévő házát hagyták meg. A beszolgáltatás megszegése miatt 1952-ben 30 nap elzárást kapott. 1954-ben a Schönfeld udvarba telepítették ki úgy, hogy az udvarba ki- és bejárhatott, amennyiben a Szabadságharcos Szövetség elnöke megengedte, a Szentháromság téri lakásánál lévő állatait elláthatta. Ilyen körülmények között éltek 1956-ig. Ekkor visszakapta a Szentháromság tér 9. szám alatti lakását két szobával, konyhával, mivel két kiskorú unokát nevelt. Humánus, embert szerető és tisztelő ember volt, a család még élő tagjainak elmondása alapján. Nagyon sok embernek segített, kérvényt írt, jogi tanácsot adott. 1959-60-ban teljesen lemondott minden földjéről és így kapott 360 forint nyugdíjat. Ebből éltek a feleségével. Hosszantartó, súlyos betegségben (gégedaganat, szívelégtelenség) halt meg, 1962. július 14-én. A kiskunhalasi katolikus temetőben nyugszik. Felesége 6 évvel élte túl, 1968. júniusában halt meg.

9. Kökény Mihály


Megbízott városvezető 1944. október 25. – 1944. november 14.


Makón született 1920. május 29-én értelmiségi családból. Édesapja ügyvéd volt, édesanyja polgári iskolai tanárnő, majd szociális előadó. Elemi és középiskolai tanulmányait Orosházán és Békéscsabán végezte. Az MKP-nek 1941 óta tagja. A budapesti műegyetemen szerzett gépészmérnöki képesítést 1944-ben. Időközben 1943/44-ben a Közgazdasági Mérnökképző tanfolyamra is járt. 1944-ben a Magyar Ruggyanta áru gyárban lett üzemmérnök és a gyár erőtelepét vezette. A nyilas puccs után, átmenve a fronton, a már felszabadított országrészen – 1944. október 25. és 1944. november 6. között – Kiskunhalason a város megbízott vezetője volt. Rövid tartózkodása alatt kiáltványt bocsátott ki, melyet a város különböző pontjain függesztettek ki. Ebben felkérte a városban lévő demokratikus pártok képviselőit és az egyházi vezetőket, hogy fogjanak össze az újjáépítés érdekében. Majd az MKP orosházi pártszervezeténél dolgozott. Házasságot kötött dr. Varga Edit vegyészmérnökkel, aki vállalatigazgató is volt. Kettő fiúgyermekük született. A debreceni Ideiglenes Kormány megalakulása után a Kereskedelmi és Közlekedési Minisztériumban előbb az elnöki, majd az üzemgazdasági osztály vezetője volt. Itt elsősorban az újjáépítés szervezésével foglalkozott, és a három éves terv kidolgozásában vett részt, melynek megindulásakor, 1947-ben a Tervhivatalba került az ipari osztály vezetőjének. Az 1948-as államosítást követően az Iparügyi, majd a Nehézipari Minisztériumban csoportfőnökként előbb a bányászati és energia részlegek, később az elvi főosztályok irányításával bízták meg. A pártfőiskola befejezése után az Építésügyi Minisztériumban csoportfőnök, majd miniszter helyettesként az elvi főosztályok felügyeletét látta el. Az Építőanyag-Ipari Minisztérium megszervezésekor 1952-ben a miniszter első helyettesének nevezték ki és a tárcánál a termelés irányításával foglalkozott. A mi-nisztérium megszűnésekor 1953-ban visszakerült a Közlekedési Minisztériumba, a terv- és műszaki osztály vezetőjének. 1954-ben a földművelési miniszter helyettesévé nevezték ki és a beruházási-, műszaki- és anyagellátási részlegek felügyeletét látta el. 1957-67-ig az Országos Atomenergia Bizottság titkára volt miniszter helyettesi beosztásban. 1968-72-ig a Magyar Nemzeti Bankban dolgozott igazgatóként és vezette a nehézipari főosztályt elnöki tanácsadóként. 1972-ben került a KGM-be, majd 1980-ban ment nyugdíjba, mint az Ipari Minisztérium miniszteri tanácsadója. 1984. január végén halt meg szívinfarktusban. Budapesten, a Farkasréti temetőben van eltemetve.

8. dr. Kathona Mihály


Polgármester 1939. december 16. – 1944. október 8.


Budapesten született 1892. november 10-én. Mindössze két és féléves volt, amikor édesapja, Kathona Béla kiskereskedő meghalt. Édesanyja Gaál Eszter kosztos diákok tartásával nevelte fel két gyermekét: Mihályt és Margitot. (Kathona Margit tanárnő lett, és korán befejeződött élete végéig a Kiskunhalasi Református Leányiskola igazgatónője.) Komáromban éltek, majd 1895-ben Kiskunhalasra költöztek. Alsó- és középfokú tanulmányait Kiskunhalason végezte és itt érettségizett le 1910-ben. A jogi egyetemet Debrecenben, a Református Hittudományi Egyetem jogi karán, 1910-1914 között végezte el. A jogi doktorátus megszerzése után ügyvédi és bírói vizsgát tett. Az első világháború kitörésekor katonai szolgálatra vonult be, majd 50%-os hadirokkantként – lábai elfagyása miatt – 1916-ban elbocsátották a honvédség kötelékéből. 1917. áprilisától – láb-sérüléseiből felgyógyulva – Kiskunhalason, mint jegyző, a város alkalmazásába került. 1918-ban megtörtént a nemzetőrség szervezése, amelynek vezetője lett. 1922. júliusában a városházát otthagyta és ügyvédi irodát nyitott. 1923. szeptember 19-től a város főügyésze lett. 1928-ban Kathona Mihály képviselte Kiskunhalas városát a Kossuth zarándoklaton. 1938-ban megnősült, feleségül vette Németh Erzsébetet. 1939. december 16-án megválasztották Kiskunhalas város polgármesterének, mely tisztséget 1944. október 8-ig töltötte be. Közben 1941-ben házasságukból Zsuzsanna nevű lányuk született. Dr. Kathona Mihály nagy tisztelője volt Markovits Mária, a világhírű halasi csipke elindítója. Ez vezette Markovits Máriát, hogy Zsuzsanna születésére egy halasi csipke keresztelői ruhát készítsen, mely a mai napig a Csipkemúzeumban látható. E keresztelői ruha másik példányát a holland királynő lányának készítette el Markovits Mária. Polgármesternek történt megválasztásakor kijelentette, hogy működésében mindig két eszmény fog előtte lebegni: a tiszta erkölcs és a magyarság gondolata. Polgármestersége alatt 1940-ben felhívást tett közzé, amelyben javasolta, hogy a várost 31 körzetre osszák fel és alakítsanak gyűjtőbizottságot az erdélyi nyomorgó magyarok megsegítésére. Megalakult az Országos Egészségvédelmi Szövetség kiskunhalasi fiókja, melynek elnöke dr. Kathona Mihályné lett. Elkészült a Kiskunhalasról kimenő, és a Dong-érbe vezető főcsatorna. 1941-ben 220 lakóház dőlt össze a belvíztől, majd további lakóházak váltak lakhatatlanná, és 340-re emelkedett a romba dőlt házak száma. Elkezdődött egy új bőr- és nemibeteg osztály építése a kórháznál. 1942-ben a Vöröskereszt helyi szervezete 100 pár cipőt juttatott a szegénysorsú, jó magaviseletű leventéknek. A helyi Vöröskereszt életében jelentős esemény volt 1942, amikor özvegy Horthy Istvánné a város vendégeként meglátogatta a szervezetet. Az egész várost behálózó intézményes ruhagyűjtés indult Halason az Ukrajnába induló zászlóalj tagjainak. Júniusban Rimaszombat város polgármestere csapatzászlót adományozott a kiskunhalasi Magyar Királyi Balogh Ádám 15. honvéd kerékpáros zászlóaljnak. Október 11-én vasárnap délelőtt több ezer ember fogadta a Szilágysomlyóról Kiskunhalasra áthelyezett 4-1. harckocsi zászlóaljat. 1943-ban Kárpátaljára utazott dr. Kathona Mihály polgármester és Hudi András a Hangya Szövetkezet igazgatója, hogy a város tüzelőfa ellátását még idejében biztosítsák. 1943-ban, amikor a fővárosban már ellátási gondok voltak, az egész Teológiai Akadémia ifjúságát lehozatta Kiskunhalasra, az ún. Szathmáry birtokra. A Kiskunhalas Város Közjóléti Szövetkezete 1943. december 20-án tartott ülésén dr. Kathona Mihály polgármestert elnökké választotta. Tajón Kakas Alajos birtokán az olaj több helyen feltört. 1944-ben megvalósult az ultrarövidhullámú rádióösszeköttetés a város és a tanyavilág között. Hűséggyűrűt kapott dr. Kathona Mihály a MOVE gárdájától. Augusztusban ellenséges repülőgépek repültek át Kiskunhalas felett. Az egyik gép Tajó felett 2 nagyobb méretű bombát ledobott, kár nem keletkezett. Május 22-én megkezdték a gettók felállítását a zsinagóga melletti területen. A zsidók ügyeinek intézésére öttagú tanácsot nevezett ki. A gettók felállítását vonakodva fogadó dr. Kathona Mihályt személyesen kereste fel gróf Teleki Mihály miniszter, és közölte vele, hogy ha két nap múlva a parancsnak nem tesz eleget, a Gestapo fogja elvinni. Olyan lelki válságot idézett elő az embertelen parancs, hogy további sorsát jelentősen meghatározta. Végül is a gettók elkészültek és működtek.
1944. október 8-án hirdetményben közölte a képviselőkkel és a lakossággal, hogy a Duna-Tisza közi hadműveletek kiürítési kormánybiztosi teendőinek ellátása miatt a polgármesteri teendőket teljes jogkörrel dr. Gusztos Károly helyettes polgármester fogja végezni. A szovjet csapatok bejövetele után több hónapig Kecskeméten, majd Kalocsán börtönbe zárták, kínozták, majd a sok kegyetlenkedés után, mint ártatlant felmentették. Elfogásának fő okául azt a vádat hozták fel, hogy polgármestersége alatt állították fel a gettót. Szabadon bocsátása pedig azért történt, mert a halasi zsidók kérték felmentését, bizonyítva, hogy a gettó felállítását az utolsó percig húzta-halasztotta a polgármester, a gettóban mindent megkaptak, a vagonokat is késéssel indították el – Kassánál a sínek már le voltak bombázva –, így a halasi zsidók megmenekültek. (A tényt bizonyítja, hogy évekkel később, 1952-ben egy izraelita család fogadta be Kathona Mihályékat, akikkel évtizedekig a legnagyobb szeretetben és békességben éltek együtt, Kathona Mihály halála után az özvegye is ott lakott 1983-ig.) Ezt követően hazajött a családjához Kiskunhalasra, akik az Alkotmány és a Vihar utca sarkán lévő lakásban laktak. Nem alkalmazták a hivatalban, a diplomájától is megfosztották, csupán 3-4 hónapos alkalmi munkát kapott a Földmérő Hivatalnál, mivel az ügyvédi kamara sem jegyezte be. Így alkalmi munkákból élt, dolgozott Kiskunhalas környékén, Rém és Borota községekben is, míg a káderlapja oda nem ért. Állandó munkahelye nem volt. 1952-ben házukat államosították, felajánlottak nekik egy tanyát a várostól több kilométerre, amit nem fogadtak el. Barátaiknak köszönhetően a Dózsa György utca 26. szám alá tudtak költözni. Özv. Künstler Béláné, a Dózsa György utcai ház akkori tulajdonosa, és családtagjai, Krausz Dezső és felesége felajánlottak egy szoba-konyhát, ahová Kathona Mihály a feleségével és kislányával költözött. Ott élt 1959. szeptember 1-jén bekövetkezett haláláig. A kiskunhalasi új református temetőben, a Bibó sírbolt mellett van eltemetve.

7. dr. Fekete Imre


Polgármester 1930. január 15. – 1939. december 16.


Biharkeresztesen született 1894. február 12-én. Édesapja Fekete Péter, és édes-anyja Vajna Julianna Kovásznáról származtak. (Biharkeresztes előzőleg Mezőkeresztes volt, csak 1900-ban változtatták meg a község nevét.) Elemi iskoláit Biharkeresztesen végezte, majd a gimnázium első négy osztályát Nagyváradon, a felső négy osztályt a kolozsvári református gimnáziumban végezte. Érettségi után a Keleti Kereskedelmi Akadémián tanult (osztálytársai voltak, Nyírő Gyula, Rákosi Mátyás). Az első év elvégzése után ösztöndíjat kapott Törökországba, itt Isztambulban kutatott a török és az arab kereskedelmi joggal kapcsolatban. Hazatérése után az első világháború alatt az olasz fronton volt, ahol halmérgezést kapott, és ez majdnem halálát okozta. A jog- és államtudományi doktorátust Budapesten szerezte, és az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár főügyésze lett, majd önálló ügyvédi praxist folytatott. 1923-ban házasságot kötött Budapesten, a halasi származású Pázsit Erzsébetet vette feleségül. Házasságukból kettő gyermek született. 1929-ben Kiskunhalasra költöztek és a Kossuth utca 34. szám alatt laktak. Kiskunhalason a tisztújító közgyűlésen a képviselőtestület 1930. január 15-én a város polgármesterének választotta. E tisztséget 1939. december 16-ig töltötte be. Polgármestersége alatt a Szabadkai utat burkolattal látták el, majd megkezdték egy honvéd laktanya építését, ami a városnak helyőrséget juttatott. Mind a laktanya, mind a lőtér, valamint a következő években készült kisebb építkezések igen sok munkáskezet foglalkoztattak, s a munkanélküliséggel küszködő építőipari munkásoknak kenyeret juttatott. A földművelésügyi kormányzat adományából a meglévő húscsarnok kétharmadát átalakították gyümölcsvásárló helyiséggé. A Bessenyei István nevét viselő közkórház (régi villaszerű épület) fazsindely tetőszerkezetének palával való átfedését végezték el, valamint a kórházat 25 ággyal bővítették. A Népsziget nyugati oldalán a szigeten keresztül vezető utca meghosszabbításaképpen egy új utat nyitottak az Öregszőlőkbe. Teljesült a Pirtó és Felsőkistelek puszták lakosságának egy régi óhaja, azáltal, hogy a pirtói állomáson egy nyílt rakodó és egy áruraktár épült. Két új tanyai iskola nyílt. Fehértó fürdőt ünnepi keretek közt adták át a közönségnek a város és a vármegye vezetőinek részvételével. 6.000 pengőt kapott a város közmunkákra. Újabb 40.000 pengőt utalt ki a minisztérium a balotai útépítésre. A városban a Kőhíd utcát Szatmári Sándorról, a halasi főgimnázium volt igazgatójáról nevezték el. Fehértón a tó közelében felépült a hét szoba és egy konyhából álló üdülőház. Ugyancsak 1932-ben épült még a Bessenyei István közkórház toldalék épülete, melyhez a Magyar Királyi Népjóléti Minisztérium adott 30.000 pengő állami segélyt. 1933-ban megépült a Szabadkai út belterületi részének utolsó, addig burkolattal el nem látott szakasza. Rendbe hozták a Tó utcát, az Átlós utcát és a város déli részén közvetlenül a Szabadkai út melletti vízállásos területből közel 4 hold lett feltöltve. 1934-ben a tűzoltó laktanya és szertár épületeinek javítása, valamint az omladozó épület újraépítése megtörtént. Ugyanebben az évben rendbe hozták a színház központi fűtőkészülékét, a színház belső részét, és kijavították a mennyezetet. A Református Egyházzal történt megállapodás után átvették a református régi temető keleti és nyugati oldalán lehasított területrészeket, melyek közül, a nyugati rész a Hősök ligetének kibővítésére, a keleti rész pedig az út céljára szolgált. Két fontos munkát indított el, az egyik a MÁV pályaudvar és a Felső Szálláskert közötti alacsony vízállásos terület feltöltése, és új vásártérré való kialakítása, a másik Fehértó-pusztán egy nagyobb mintagyümölcsös létesítése. A város utcáin 1931-34 évben összesen 6.000 darab fát ültettek. Új lakóházak épültek, 1931-ben 31, 1932-ben 14, 1 középület, 1933-ban 11, 1934-ben 9, középület 1. 1934-ben lebontották a legrégibb (Gusztos-féle) szélmalmot a vágóhíd mellett.
1935. május 26-án felavatták az Országzászlót. Ünnepélyes keretek között került sor a Csipkeház felavatására 1935. június 23-án. 1936-ban 20.000 pengő államsegélyt kapott a város a pénzügyminisztériumtól. A Hangya vezérigazgatója 1937-ben 10.000 pengővel járult hozzá a Csipkeház bővítéséhez. Ugyanerre a célra 1938-ban a belügyminiszter 6000 pengőt, a kereskedelmi miniszter 5.000 pengőt, a Külkereskedelmi Hivatal 5.000 pengőt adott. 1938. augusztus 23-án díszközgyűlésen vette át dr. Fekete Imre polgármester Szent István királyról és vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzóról készült festményeket. Gömbös Gyula özvegyének átadták az elhunyt miniszterelnök halasi díszpolgári oklevelét. 1939-ben a város képviselőtestülete díszpolgárnak választotta gróf Teleki Mihály és Jaross Andor minisztereket. A polgármestert saját kérelmére nyugdíjazták, mely alkalomból vármegyei tiszteletbeli főügyésszé nevezte ki a vármegye főispánja. Polgármesteri tisztségének megszűnése után (1939. december 16.) Budapesten a Háziipari Szövetkezet elnöke lett. A törvényhatósági bizottmányi tagságát a vármegye igazoló választmánya nyugállományba vonulása után megszüntette. 1943-ban Bihar vármegye főispánja Bihar vármegye tiszteletbeli főügyészévé nevezte ki dr. Fekete Imre nyugalmazott polgármestert. A nyugdíjas polgármestert a leventeélet fejlesztése és szolgálata terén szerzett kiváló érdemeiért I. osztályú Levente Díszjelvénnyel tüntették ki. A negyvenes évek végén Bácsalmáson közjegyző volt néhány évig, majd áthelyezték Dunaföldvárra közjegyzőnek, ahol e tisztségének megszűnése után, mint ügyvéd tevékenykedett. 1956-ban a forradalmi események irányítója volt, és megalakítója a Nemzetőrségnek. Dunaföldváron lakott a Paks u. 45. szám alatt. Itt halt meg 1970. október 18-án, és a dunaföldvári városi temetőben, a Vajna Család sírhelyben nyugszik.

6. dr. Thuróczy Dezső


Helyettes polgármester 1920. január 26-tól
Polgármester 1924. február 20. – 1930. január 15.


Kiskunhalason született 1879. október 31-én. Édesapja Thuróczy István városi jegyző, édesanyja Zseni Emília. Tanulmányait Halason kezdte és itt a református gimnáziumban érettségizett, majd a debreceni kollégiumban tanult. A kolozsvári Ferenc József Egyetemen szerzett jogi diplomát.
Fejlődésére nagy hatással volt keresztapja, Szilády Áron, a nagy tudós, református pap. Thuróczy Dezső ügyvédi vizsgát is tett, de nem szeretett praktizálni. Fiatal ügyvédként liberális gondolkodású, később konzervatív-liberálisnak mondható. Hazafias érzelmű férfiú volt. 1905-ben megnősült, felesége a Kolozsváron született Gyarmathy Erzsébet. Házasságukból született: György (1909), Sára (1910), István (1914). Mindnyájan a halasi régi református temetőben nyugszanak, fehér márvány családi obeliszk alatt. Az I. világháborúban háromgyerekes apaként, 37 évesen önként jelentkezett frontszolgálatra. Innen főhadnagyként, nagy ezüst vitézségi éremmel szerelt le a háború végén. Fagysérülésekkel érkezett haza.
Hazafias felbuzdulásából vagyona nagy részét félmillió korona hadikölcsönbe fektette, és a háború kimenetele folytán el is veszítette. A kommün alatt, mint befolyásos antikommunista személyt 1919-ben letartóztatták, ellenforradalmi összeesküvés címén elhurcolták, de a kommün bukása után megmenekült a leszámolástól. Egy kommunista népbiztos iskolatársa mentette meg, dossziéját a csomag aljára rejtve a kecskeméti „népbíróság” hivatalában. A fehérterror alatt 1919-ben tudta, hogy Bundzsák István, (későbbi szociáldemokrata képviselő) saját házában befalazva rejtőzött. A titkot megtartotta. 1920. május 2-án a Kiskunhalasi Városi Tanács helyettes polgármesternek választotta. Pár hónapos tevékenység után, 1920 októberében beadta lemondását, de ezt néhány nap múlva írásban visszavonta. Ezt követően 1924. február 12-én megpályázta a polgármesteri állást, melyet elnyert, és 1924. február 20-tól 1930. január 15-ig töltött be. Pályázatában a város iránti elkötelezettségét, a család „őshonos” jellegét, háborús tevékenységét és a már említett üldöztetését emelte ki. Polgármesteri működése alatt nyerte el máig meglévő településszerkezetét és vonzó arculatát Halas városa. A városközpont ebben az időszakban épült ki. Tíz év alatt nagyrészt államköltségen a belvárost kiköveztette, a járdákat aszfaltoztatta, három parkot létesített, hősi szobrot állíttatott fel. Csipkeházat és közkórházat (két osztállyal, belgyógyászat, sebészet) alapított, több tanyai iskolát nyitott meg. Egy kerékpáros laktanyát, csendőrlovas tanosztályt nyitottak, kutakat fúrattatott, mentő- és tűzoltóautókat vásároltak, a főbb utakat fásították. Épült közvágóhíd, tüdőgondozó, az állomásra vezető út, a központi, az alsó- és felsővárosi iskola, az ún. villanygyár és ezzel összefüggésben a közvilágítás és áramszolgáltatás is. Segítette munkáját, hogy Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter és gróf ifj. Andrássy Gyula társaságában Amerikában járt és 1926-ban az ún. Speyer-kölcsönt vették fel, amiből Halasnak aránytalanul nagy rész jutott. Nagyon megviselte, hogy 1930-ban nem választották újra polgármesterré. Ebben nyilván szerepe volt az általa túlhangsúlyozott választási visszaélésnek, ami ellen eredménytelenül keresett jogorvoslatot. A tárgyilagosabb megítélés azonban abban látja okát, hogy a városban többségbe került, betelepült katolikus lakosság, valamint a tehetős kézműiparos és kereskedőréteg megunta a református földbirtokos redemptorok dominanciáját. Katolikus polgármestert akartak és a plébánia szellemi segítségével ennek az akaratnak érvényt is szereztek. Polgármesteri tevékenysége után a református egyház főgondnokaként és ügyvédként dolgozott, valamint néhány évig ellenzéki várospolitikusként is tevékenykedett. Állásvesztése a kunfehértói üdülőfejlesztési kezdeményezésének bukását is magával hozta, és ez neki személyes anyagi veszteséget okozott. Ez idő tájt halt meg legidősebb, hőn szeretett, érettségiző fiúgyermeke Thuróczy György. Ezek a csapások visszavezették keresztyén hitéhez és vallásához, melynél haláláig kitartott. A szovjet megszállás elől nem menekült el a városból, de nem is vitték el őt, mert dr. Monszpart László az egészséges lábát egy időre begipszelte. A Rákosi éra alatt tizenegynéhányszor telepítették ki a lakásából. 1963. május 7-én bekövetkezett haláláig kis, nádas házban lakott. 1963. május 10-én temették el a kiskunhalasi régi református temetőben.

5. dr. Kolozsváry Kiss István


Polgármester 1918. szeptember 10. – 1920. január 25.


Kiskunhalason született 1874. május 22-én. Édesapja Kolozsváry István, édesanyja Zseni Vilma. Tizenketten voltak testvérek: István (1874-1928), Ferenc (1876-1921), Lajos (1878-1905), József (1880-1882), Pál (1882-1938), Vilma (1883-1890), Katalin (1885-1889), Sándor (1887-1888), Katalin (1889-1911), László (1891-1945), Imre (1894-1915-ben eltűnt az orosz fronton), Árpád (1896-1984). Elemi és középiskolai tanulmányait Kiskunhalason végezte, itt is érettségizett le 1892-ben a gimnáziumban. Jogi tanulmányait Budapesten végezte. A doktorátus megszerzése után a halasi elöljáróságon helyezkedett el. 1906. május 13-án a halasi református egyház presbiterévé választották. 1908. január 12-én megválasztották helyettes polgármesternek. Mellette 1913-1916 között töltötte be a főjegyzői tisztséget, majd 1918. szeptember 10-től Silling Ede felfüggesztése miatt a polgármesteri teendőket is ellátta. Az 1918-as őszirózsás forradalom idején október 30-án Kiskunhalason is megalakult a Nemzeti Tanács, amely elnökévé választotta. A Tanácsköztársaság kikiáltása után 1919. március 23-án megalakult direktórium március 27-i ülése még meghagyta tisztségében a város vezetőségét, de a Városi Tanács Intéző Bizottsága az április 11-i ülésén felmentette a teljes elöljáróságot. Augusztus 4-5-én elfoglalták a román csapatok Kiskunhalast és velük tárgyalt dr. Kolozsváry Kiss István ismét, mint a város vezetője. A korabeli sajtók alapján 6 millió korona kárt okoztak a románok a városnak. Sajnos a spanyol járvány is megjelent a városban. November 18-án reggel kivonultak az utolsó román csapatok is, délután pedig Csillag őrnagy parancsnoksága alatt magyar katonai alakulat érkezett, amelyet a vasútállomáson üdvözlő beszéddel fogadott dr. Kolozsváry Kiss István. 1919. januárjában megalakult Kiskunhalason a Polgári Párt. Újjászervezték a polgárőrséget. 1919 decemberében lemondott tisztségéről, mert az Országos Kisgazda és Földműves Párt őt kívánta nemzetgyűlési képviselőül jelölni. A választáson két jelölt küzdött a mandátumért: dr. Kolozsváry Kiss István és Zoltán Béla. 1920. január 26-án képviselővé választották. Az 1920-1922. évi ún. első nemzetgyűlésben ő képviselte Kiskunhalast. A parlamentben igen aktív tevékenységet végzett, több bizottságnak is tagja volt. Az 1922. január 18-i parlamenti felszólalása során hangzott el ez a mondat: „Én a román megszállás következtében nemcsak nagy anyagi veszteséget szenvedtem, hanem – mivel a román megszállás engem a polgármesteri székben talált – nekem városom érdekében igazán a legnagyobb lelki gyötrelmeket és megaláztatásokat kellett eltűrnöm és elviselnem.” A második nemzetgyűlésbe már nem jelöltette magát, megromlott egészségi állapota miatt teljesen visszavonult a közélettől. 1923. január 6-án a vármegye nyugdíjazta. Agglegényként élt, és viszonylag fiatalon, 54 éves korában 1928. november 9-én halt meg, a református újtemetőben nyugszik.

4. Silling Ede


Polgármester 1909. január 28. – 1918. augusztus 8.


Soltvadkerten született 1847. március 11-én. Édesapja Silling András refromátus pap, édesanyja Latabár Krisztina. Elemi iskoláit Soltvadkerten, kezdte el, majd édesapja halála után özvegyen maradt édesanyjával és három öccsével Kiskunhalasra költöztek. Itt járt gimnáziumba és érettségizett le 1860-ban. Buda-pesten szerzett jogi diplomát, később ügyvédi vizsgát is tett. Kiskunhalason ügyvéd volt és a református egyház presbitere. Székesfehérváron bíró, majd Kiskunhalason ügyvédi praxist folytatott. A Halasi Kereskedelmi Bank Rt. elnöke volt. 1877. november 28-án Kiskunhalason házasságot kötött Gózon Idával, Gózon Antal leányával. 1893. júliusában pályázatot adott be Vári Szabó Istvánnal együtt a városi polgármesteri állásra. A leadott 154 szavazatból 89-et Vári Szabó István, míg 65-öt Silling Ede kapott. Így ekkor nem lett polgármester. 1909. január 28-án a városi tisztújításnál a képviselők polgármesternek választották, mely tisztséget 1918. szeptember 10-ig töltötte be. A korabeli sajtók szerint az új polgármesternek Silling Edének, tetterőből, nemes ambícióból és önérzetességből van az egyénisége formálva. Polgármestersége alatt folytatta elődei munkáját és segítette a város fejlődését. Megjelent Kiskunhalas város sokszorosított térképe, mely eddig nem volt. A képviselőtestület kijelölte az állami népiskolák építési helyeit. A központi iskola számára a Fő és Kígyó utca sarkán lévő, s a város tulajdonát képező beltelket, a felső szárnyiskola számára a Szabadság téren lévő, s az Erzsébet kórházalap tulajdonát képező telket, az alsó szárnyiskola számára pedig a helybeli római katolikus egyház közössége tulajdonát képező, s a Szabadkai út mentén fekvő beltelket jelölte ki. Megnyílt a rekettyei elemi iskola Németh Albert Benő tanyáján. A képviselőtestület rendkívüli közgyűlésén elhatározta, hogy az állami iskolák felépítésének megsürgetése céljából nagyobb küldöttséget (110 főt) meneszt a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Elkészült a 7.000 korona költségen épülő Szentháromság szobor a római katolikus egyházközség számára, melyet Halász D. Ferenc emeltetett. Elkészült Pest vármegye monográfiája, melyben a Kiskunhalasról szóló fejezetet ifj. dr. Reiszig Ede történetíró, és dr. Nagy József főgimnáziumi tanár készítették. Az építendő szárnyiskolákra Zichy János gróf kultuszminiszter 180 ezer koronát utalványozott. A város képviselőtestülete határozatot hozott több utca kikövezésére. Megépült a csendőrkaszárnya, mely mindenben megfelelt a korabeli kívánalmaknak. 1913. január 19-től a református egyház főgondnokának választották meg Silling Edét, mely tisztséget 1921. május 8-ig töltötte be, amikor lemondott. A városban a negyedik gyógyszertár létesítésének jogát Szekér József gyógyszerésznek adományozták. 1913-ban meghalt Silling Ede felesége. Elkészült Kiskunhalas rendezett tanácsú város Építési Szabályrendelete, és Nyugdíj Szabályrendelete. A Sóstó fürdő szabad uszodáját az 52. gyalogezred rendelkezésére bocsátotta Kolozsváry Kiss Sándorné. Az uszoda jövedelmét a parancsnokság a harctéren elesett, 52. gyalogezredbeli katonák özvegyei és árvái javára fordították, Silling Ede polgármestert a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntették ki. Megkezdték a polgári őrség szervezését, a liszt, kenyér és cukorjegyek kiosztását. Tervbe vették a szappanjegyek életbe léptetését is. A Kiskunhalasi Gazda Ifjúság táncestélyt rendezett, melynek teljes bevételét a szegény gyermekek felruházására fordították. A fronton lévő katonáknak megindult a fehérnemű gyűjtése a városban, melyet a bizottság házról-házra járva szedett. Megkezdődött a hadisegély kifizetése a városban. 4.000 koronát gyűjtött a gimnázium “Szász Károly” köre a hősök árváinak tanítására. Háromszáz halasi gyereknek készült el bőrcipő a polgármester közbenjárására. Silling Ede polgármestert a református egyházmegye világi tanácsbírónak választotta meg. 1918. augusztus 8-án a közigazgatási bizottság azonnali hatállyal felfüggesztette a polgármestert állásából. 1920. november 25-én újból megnősült, Jeremiás Emmát, néhai Jeremiás Béla református lelkész leányát vette feleségül. 1923. március 26-án halt meg és március 28-án délután 3 órakor temették el a halasi régi református temetőben.


3. dr. Nagy Mór


Polgármester 1903. január 28. – 1909. január 28.


Kiskunhalason született 1868. február 19-én. Édesapja Nagy Antal kereskedő, édesanyja Pap Krisztina volt. Tízen voltak testvérek: Ida (?), Sándor (1864), Katalin (1865), Mária (1869), Kálmán (1872), Jenő (1874), Róza (1877), Antal (1879), és Károly (1881). Alsó- és középfokú tanulmányait Kiskunhalason végezte el, és itt is érettségizett le 1884-ben. Budapesten megszerezte a jogi doktorátust, majd ügyvédi vizsgát tett. Budapesten kezdett el dolgozni, majd 1901. júniusában ügyvédi irodát nyitott Kiskunhalason a Fő utcán. Közben 1901-ben főjegyzői állásra adta be pályázatát Kovács Károllyal együtt. A szavazáson azonban nem őt választották meg, csak 91 szavazatot kapott. 1903-ban beadta pályázatát Vári Szabó Istvánnal együtt a városi polgármesteri állásra. A leadott 196 szavazatból 135-öt dr. Nagy Mór, míg 59-et Vári Szabó István kapott. Ezt követően Beniczky Lajos alispán Kiskunhalas város polgármesterévé nevezte ki dr. Nagy Mórt. Ezt a tisztséget 1903. január 28-tól 1909. január 28-ig töltötte be. Polgármestersége alatt Kiskunhalas városában engedélyezték Czurda Vilmos okleveles gyógyszerésznek a harmadik gyógyszertár felállítását, átadták a Kiskunhalas-Baja vasútvonalat, bevezették az elektromos utcai világítást. 1904. november 27-én felavatták a Kuruc-szobrot, a Dobó-féle telepet a város belterületéhez csatolták. Hirdetményt tett közzé, amelyben értesítette a lakosságot, hogy a város kül- és belterületén megkezdődtek a kataszteri munkálatok. A város területét állategészségügyi kerületekre osztották. A képviselőtestület jóváhagyta a Bessenyei alapítvány létrejöttét. Bessenyei István szegénymenház céljára házakat és mintegy 15.000 korona készpénzt hagyott. Megépült az új városháza (magába foglalva a régi klasszicista városházát) és az épületet körülvevő járda. 1906. november 11-én átadták a városi új színházat. Még ez évben elkészítették a városháza építésének emlékére a polgármesteri hivatal főbejáratánál lévő márvány emléktáblát. A közgyűlés határozata alapján több utcában járdákat építettek. A Kiskunhalasi Gazdakör rendes közgyűlésén elnöknek választotta meg dr. Nagy Mórt. 1907. június 9-én új újság jelent meg Halas címmel. 1907. szeptember 1-jével államosították az elemi iskolákat. Suba Imre kiskunhalasi lakos 122.000 korona összeget helyezett el a halasi Gazdasági Bank Rt-nél azzal a céllal, hogy katonai laktanyát köteles a város építeni, és Suba Imréről elnevezi. Nagy Mórt az Úri Kaszinó közgyűlése elnökévé, a Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület Budapesti Osztálya igazgatósági tagjává, a Magyar Földhitel Intézet Pest-Pilis-Solt Vármegyei Vidéki Bizottmányi tagjává választotta meg. 1909. január 28-án tisztújító közgyűlés volt, ahol dr. Nagy Mór helyett Silling Ede ügyvédet választották meg a város polgármesterének 114 szavazattal. Ugyanebben az évben Pest vármegye főispánja dr. Nagy Mórt Kiskunhalas város volt polgármesterét, vármegyei tiszteletbeli tiszti főügyésszé nevezte ki. Ezután a város királyi közjegyzője lett. Agglegényként halt meg 1928. október 20-án, 60 évesen, gyomorrákban. 1928. október 22-én a kiskunhalasi református temetőben temették el. Temető lelkészek voltak: Pataky Dezső, Szabó Zsigmond és Tóth Kálmán.


 
2. dr. Tóth Kálmán


Polgármester 1891. január 19. – 1893. július 23.


Kiskunhalason született 1862. október 16-án. Nagyapja, Tooth János írta meg Halas város történetét. Édesapja, Tóth János mérnök és földbirtokos volt, részt vett az 1848-as szabadság-harcban, annak végén a Lehel huszárezredben volt kapitány. Édesanyja a Halason jól ismert Zseni családból származó Zseni Krisztina volt. Kilencen voltak testvérek: Irma (1858), Teréz (1860), Kálmán (1862), Gizella (1865), János (1867), Károly (1876), Lajos (1876), Géza (1878), László (1885). Dr. Tóth Kálmán az alsó- és középfokú tanulmányait Kiskunhalason végezte, itt érettségizett a gimnáziumban 1876-ban. Budapesten szerzett jogászdoktori címet, közben huszártisztként szolgált a kecskeméti önkéntes hadseregben. Ezt követően a fővárosban volt ügyvéd, majd a kiskunhalasi városi képviselőtestület által kiírt polgármesteri állást pályázta meg Vári Szabó Istvánnal együtt. A szavazásnál a beadott 149 szavazatból 85 dr. Tóth Kálmánra, míg 64 Vári Szabó Istvánra esett. Így dr. Tóth Kálmán lett a város polgármestere 1891. január 19-től 1893. július 23-ig. Közben 1891. február 1-jén megtartotta jegy-váltását Újvidéken Szászy Vilma kisasszonnyal, Szászy János mérnök, s bácsmegyei földbirtokos úr leányával. 1891. február 21-én dr. Tóth Kálmán lemondott tiszteletbeli megyei tisztiügyész állásáról polgármesternek történő megválasztása miatt. 1891. április 30-án dr. Tóth Kálmán polgármester, mint tartalékos huszárhadnagy négyheti fegyvergyakorlatra vonult be a VI. huszárezredhez, melynek Klagenfurt környékén tartott gyakorlataiban vett részt. Polgármesternek történő megválasztása után programjában nemes eszméket, magasztos terveket szőtt, és azt a város érdekében akarta megvalósítani. 1891. július 18-án házasságot kötött Újvidék-Futak helységben a 23 éves, református vallású Szászy Vilmával, aki 1868. október 6-án született Újvidék-Futakon. Feleségének édesapja Szászy János, édesanyja Stur Etelka. Házassági tanúk voltak Szász Károly református püspök és Sárkány Sámuel evangélikus püspök. Az eskető Molnár Hugó lelkész volt. Polgármestersége alatt a sok elképzelésből, tervezésből néhány megvalósításra került. 1891. szeptember 17-én Szász Károly püspök letette a gimnázium alapkövét, melyet 1892-ben fel is építettek. A jótékony nőegylet újjászervezése megindult, és Silling Edéné (Gózon Ida), valamint Dékáni Árpád rajztanár segítségével 50 főre emelkedett a létszáma. A Gál téren ünnepélyes keretek között átadták az új szivattyús kutat. Mivel sok tervét nem tudta megvalósítani, 1893-ban lemondott polgármesteri állásáról és visszaköltözött Budapestre. Ott született négy leánygyermekük: Sarolta (1895), Irén (1898), Ilona (1900), Márta (1904). Leánygyermekeik után az ő ágán senki sem viselte a Tóth nevet. Lányai házasságaiból összesen kilenc unoka született. Az unokák közül ma már csak heten élnek, egy közülük Kanadában, kettő Svájcban, négyen Budapesten. Továbbá számos déd- és ükunokái élnek a Tóth-Szászy Vilma házaspárnak külföldön és idehaza. Budapesten kiterjedt ügyvédi praxist folytatott, két ügyvédbojtár is segédkezett a Vámház körúton lévő ügyvédi irodájában. Később elég sokat betegeskedett, de a leírások szerint erős lélekkel viselte a fájdalmakat. Életének utolsó időszakában családjával együtt lejött Kisszállás-Tinójárásra testvérei közé. Azt hitte, talán itt nyugalomra, pihenésre talál beteg teste. 61 éves korában 1923. július 18-án halt meg Kisszálláson, és 1923. július 20-án, pénteken délután fél hatkor temették el a kiskunhalasi régi református temetőben.

 

1.Vári Szabó István


Polgármester 1872. november 20. – 1891. január 19., 1893. július 23. – 1903. január 28.


Kiskunhalason született 1827. augusztus 16-án. Édesapja Vári Szabó István seborvos, édesanyja Thorma Julianna. Iskoláit Kiskunhalason kezdte, majd 1843 őszén elvégezte a 2. humanitatis iskolát. Innen Kecskemétre, majd Pozsonyba ment, ahol elvégezte a jogi egyetemet. Pozsonyban tagja volt a Pozsonyi Magyar Társaságnak. 1845-ben jogász lett Késmárkon. Iskoláit kitűnő eredménnyel végezte el. Irodalmi pályázaton 3 db aranyat nyert. Joggyakornokoskodott 1848. június 6-ig Pozsonyban és Pesten, majd a hadbírói pályára lépett. A hadnagyi tiszti rangot alighogy magkapta, kitört a szabadságharc. Ez időben édesapja támogatását kevesellte, elkeseredve közkatonának állt be a Vása gyalogezredbe, ahol később ezredkadét lett, s 1848 őszén Jellasich ellen vonult. Mint hadnagy átkerült a honvédséghez, részt vett a pákozdi, schwecháti, nagyszombati csatákban, majd Komáromon, Budán át Szolnok, Tokaj, Debrecen felé csatározva Arad, Temesvár ostromában. A szenttamási ütközetben tanúsított vitézségéért emlékérmet kapott. 1849 elején, mint a 38. honvéd zászlóalj századosa, kapitány volt az aradi táborban Vécsey tábornok parancsnoksága alatt, egészen a vár elfoglalásáig. Innen a táborral Temesvár alá vonult és részt vett az ottani küzdelmekben. Július végén zászlóalját Damjanich parancsnoksága alatt az aradi várőrségbe osztották be, és így ismét Aradra jutott. Augusztus 7-én Kossuth Lajos Erdélybe küldte az ellenség táborán keresztül Bemhez egy irattal, amelyben Bemet az összes magyar haderő vezérévé nevezte ki. Ugyancsak ő vitte a vesztett temesvári csata első hírét Kossuthnak a csata napján. A vár eleste után elfogták, és mint honvéd századost Bécsbe vitték, ahol 11 hónapig a Dolgozóházba zárták. Világos után besorozták osztrák közlegénynek és Olaszországba vitték, ahonnan 600 pengő forint váltságdíj ellenében elbocsátották. Hivatalos pályáját 1852-ben kezdte meg Kiskunhalason. Először városi aljegyző, majd árvaszéki jogtudó, megyei tiszti ügyész, közjegyző, városi törvényszéki elnök, főjegyző lett. Közben házasságot kötött Debreceni Reginával, akinek korai halála után ismét megnősült. 1857. augusztus 2-án feleségül vette a 21 éves, Sárbogárdon született Mészöly Esztert, Mészöly Lajos közbirtokos leányát. A város főbírája volt ekkor. 1864-ben a Magyar Földhitel Intézet Igazgató Tanácsa felvette a jászkun-kerületi vidéki bizottmány öt tagja közé. A Jászkun kerület tiszteletbeli táblabírája lett 1867-ben. Ő volt 1857-ben I. Ferenc József jászberényi fogadtatásakor a jászkun lovasbandérium parancsnoka. Megalapította többekkel 1873-ban a helybeli takarékpénztárt, melynek 30 évig volt elnöke. Bittó igazságügyi miniszter 1872-ben, mint halasi ügyvédet, a szabadkai törvényszékhez nevezte ki bírónak, de Vári Szabó István a kinevezést nem fogadta el. 1872-ben Kiskunhalas rendezett tanácsú város lett. A régi kun önkormányzati szervek helyére polgármesteri hivatalt szerveztek. 1872. november 20-án polgármesternek választották meg Vári Szabó Istvánt, mely tisztséget 1891. január 19-ig töltötte be. Ekkor készült el Kiskunhalas rendezett tanácsú város szervezeti Szabályrendelete és Ügyrendje, új társadalmi hetilap indult Halasi Újság címmel, elkezdődött a Felső-Bodoglár, Tajó- és Balotapusztákon az iskolaépítés. Elkészült a város Tűzrendészeti Szabályrendelete, a Kihágási Szabályrendelete, Lakbérleti Szabályrendelete, és Építkezési Szabályrendelete. A képviselőtestület Kmeth Sándorról – aki a szegény iskolás gyermekek felruházására 10.000 forintos alapítványt tett – egy utcát nevezett el. 1876-ban Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez került a város. Megalakult a Tűzoltó Egylet. A polgármester 16 db utcai lámpát rendelt a közvilágítás céljára. Több fúrott kút létesült a városban, valamint a csatornázás is megindult. A város képviselőtestülete által 1891-ben kiírt polgármesteri állásra együtt pályázott Tóth Kálmánnal. A szavazásnál a leadott szavazatokból 85 dr. Tóth Kálmánra, míg 64 Vári Szabó Istvánra esett. Így nem választották meg polgármesternek. Bejegyeztette magát az ügyvédi kamaránál, s ezzel újra megkezdte régen abbahagyott ügyvédi működését. 1893. július 17-én ismét beadta pályázatát a város polgármesteri állására. Ketten voltak pályázók, Vári Szabó István és Silling Ede. A választáskor leadott 154 szavazatból 89-et Vári Szabó István, míg 65-öt Silling Ede kapott, Így ismét a város polgármestere lett 1893. július 23. és 1903. január 28. között. Ekkor alakult meg a Halasi Munkásképző Egylet, a posta kérésére az utcák nevet kaptak, a Vida család emlékkeresztet emeltetett Kiskunhalas-Alsószálláson a műút mellett, Markovits Mária kézimunka műhelyt nyitott és megkezdték varrni a Dékáni Árpád rajztanár által tervezett csipkéket. Megalakult a Halasi Villamossági Részvénytársaság. Vári Szabó István polgármester a közügyek terén szerzett érdemeiért 1900-ban megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. A református egyház főgondnoka volt 1901. február 13-tól 1905. október 15-ig. Korabeli sajtók szerint munkás, józan, takarékos ember volt egész életében, s élén vagy tagjai közt volt minden üdvösebb társadalmi mozgalomnak. Gyermektelen család volt, mint ügyvéd halt meg 1906. szeptember 25-én, és 28-án temették el a régi református temetőben.

 

 

 

 

 

 

Forrás:Kiskunhalas Almanach (2002) sz.: Lehóczki György