Agrár- és élelmiszer-gazdaság

 

Halasi borok

Kiskunhalas szőlőkultúrájáról az első írásos megbízható adat 1699-ből származik, amikor 177 kapa, kb. 22 hold szőlő volt a határban. 1720-ban már 510 kapa a szőlőterülete a ma is létező Öregszőlő nevű dűlőben. Az országot sújtó filoxéra-vészt a homoki ültetvények átvészelték, és ezért 1912-ben már 4876 hold szőlőt írhattak össze. A mustot és a bort fahordókban, vagy kiégetett kerámia korsókban tárolták, felszíni, vagy félig földbe süllyesztett kamrákban. A borgazdaságban gyökeres változást hozott az 1937-es év, amikor a városban 17.000 hl-es állami pincét építettek. Az 1960-as évek elején megalakult a Kiskunhalasi Állami Gazdaság. Magyarország egyik legnagyobb borászati üzeme létesült Tajón. A rendszerváltást követően a városban több önálló borászati vállalkozás jött létre, melyek közül a Halasi Borászati Kft. Szőke Pincészet kiemelkedő szakmai eredményeket tud felmutatni. Kiskunhalason és környékén termesztett fehérbort adó hungarikum szőlőfajták: Ezerjó, Cserszegi fűszeres, Kövidinka, Kunleány, Olaszrizling, Zalagyöngye. Vörösbort adó hungarikum szőlőfajták: Kadarka, Kékfrankos. Az 1997-ben megalakult Kiskunhalasi Borlovagrend tagjainak célja a város és vidéke kultúrájának és borainak megismertetése az ország és a világ borkedvelőivel. A városban évente megrendezésre kerülő Szüreti Fesztivál és a Halasi Borudvar rendezvényei színvonalas borbemutatókkal ünneplik a szőlőt és a bort.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):
Illés Lajos - Romsics Imre - Szakál Aurél - Szőke Sándor: Kiskunhalasi ételek és borok Thorma János Múzeum – Halasi Múzeum Alapítvány, Kiskunhalas, 2008 
Kunszeri Miklós: Kiskunhalas, a szőlő és a bor városa. – In: Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas Almanach - Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002
Simon András: A szőlőfeldolgozás és mustnyerés eszközei a Thorma János Múzeumban. Halasi Múzeum Emlékkönyv Kiskunhalas, 1999

 

Halasi savanyúmáj


Halason és környékén szinte minden háznál közkedvelt, ez a téli disznóvágások idején elkészített étel. Fontos az alapanyagok gondos összeválogatása, amit a böllér végez el, a húsok osztályozásakor, hogy miből mi készüljön. A savanyú máj ötvözi a magyar konyha jellegzetességeit. Sertéspörköltet főznek, fűszerezik törött paprikával, sóval, fokhagymával és köménymaggal. A májat megabálják, felszeletelik, a vékonyan felkarikázott hagymát ecetes, sós, cukros lében megfőzik. Végül rétegezve tálalják, sós burgonyával és fehér kenyérrel kínálják.



A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):
Illés Lajos, Romsics Imre, Szakál Aurél, Szőke Sándor: Kiskunhalasi ételek és borok Thorma János Múzeum – Halasi Múzeum Alapítvány, Kiskunhalas, 2008