Tanácselnök 1950. augusztus 15. – 1952. november 19. 

1910. július 1-jén született Kiskunhalason paraszti családból. Az általános iskola 4 osztályát és 2 polgári iskolát Kiskunhalason végezte el, majd otthon dolgozott. Később különböző helyeken cselédeskedett, vagy napszámos volt. 1932-ben házasságot kötött Szécsi Ferenccel, akivel együtt voltak cselédek különböző gazdáknál. 1945-ben a felszabadulás után Zsana-Eresztőn 12 hold földet kaptak és azon gazdálkodtak. Közben a házasságukból 3 fiúgyermek született. Balotapusztán a DEFOSZ-on keresztül kapcsolódott be a politikai munkába és vett részt a DEFOSZ alakuló kongresszusán is, mint Kiskunhalas város küldötte. Később a juttatott földjükre kis tanyát építettek, majd 1948-ban Kiskunhalasra költöztek, mert a gyerekeket itt taníttatták tovább. Beköltözésük után Kiskunhalason a Dohánybeváltó Vállalatnál helyezkedett el raktárosként. Ekkor az MKP titkára lett. 1950. augusztus 15-től megválasztották Kiskunhalas város tanácselnökének, mely tisztséget 1952. november 19-ig töltötte be. Munkáját teljes tapasztalatlanság mellett végezte. Mindenkinek segíteni szeretett volna, ami abban az időben nem volt egyszerű. Abban az időben még egy sertés levágásához is külön engedély kellett. A nehézségek ellenére az alábbi eredményeket érte el: 1950 szeptemberében megkezdte működését a Mezőgazdasági Technikum. A város területén 1.638.480 Ft. békekölcsönt jegyeztek. A város rádiót vásárolt a bodoglári, az eresztői, az alsószállási, és a külső zsanai iskolákhoz.Puskás Sándor, Tóth Szilveszter, Fodor Béla, Csányi Jenő, Csányi László és Heisler István pékiparosok kényszerűségből felajánlották üzemeiket állami vállalattá alakítás céljára. Megnyílt az úttörőház. A városban 6 vállalat alakult. 1951-ben Paprika Antal néven termelőszövetkezet jött létre. Megalakult a Kiskunhalas és Vidéke Sütőipari Vállalat, a Kiskunhalasi Ruházati KTSZ, a Gép- és Motorjavító Vállalat és a Szolgáltató Kisipari Szövetkezet. Megszervezték az iskolaorvosi állást a városban. A Vörös Szikra Termelőszövetkezet napközi-otthont és telefonállomást kapott. A városi könyvtár megkezdte működését. A város területén 6 termelőszövetkezet működött. Megalakult a Fa- és Építőipari KTSZ. 1951. december 1-jén megszűnt a jegyrendszer. Óvodát létesítettek a Gagarin téren (ma Ősök tere). 1952. január 1-jével Kunfehértó, Balotaszállás, Zsana önálló községgé alakultak. Megnyílt a sportpálya. Kiskunhalason átadták rendeltetésének az első 20 férőhelyes bölcsődét a Szilády Á. u. 12. szám alatt. A városban – vezetékes rádióhoz – 200 hangszórót szereltek fel a posta dolgozói. 1952. július 16-án megalakult a Kiskunhalasi Háziipari Szövetkezet. Az IBUSZ menetjegy irodát létesített a városban. Ezek után a nagy segítőkészsége oda vezette, hogy 1953-ban leváltották, és a bíróság 2 év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. 1957-ben rehabilitálták. 1953-tól a Halasi Állami Gazdaságnál helyezkedett el, mint szakszervezeti titkár, nyugdíjazásáig ott dolgozott. Munkáját több esetben kitüntetéssel jutalmazták. Megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát 1960-ban, majd a SZOT Szakszervezeti Munkáért Érdemérem arany fokozatát, a Községfejlesztésért díszes plakettet, az Állami Gazdaság Kiváló Dolgozója és a Jubileumi Emlékérmet. 1965. július 1-jén vonult nyugdíjba. 1972. június 5-én halt meg. Kiskunhalason a katolikus temető északi részén temették el.

Tanácselnök 1950. augusztus 15. – 1952. november 19. 

1910. július 1-jén született Kiskunhalason paraszti családból. Az általános iskola 4 osztályát és 2 polgári iskolát Kiskunhalason végezte el, majd otthon dolgozott. Később különböző helyeken cselédeskedett, vagy napszámos volt. 1932-ben házasságot kötött Szécsi Ferenccel, akivel együtt voltak cselédek különböző gazdáknál. 1945-ben a felszabadulás után Zsana-Eresztőn 12 hold földet kaptak és azon gazdálkodtak. Közben a házasságukból 3 fiúgyermek született. Balotapusztán a DEFOSZ-on keresztül kapcsolódott be a politikai munkába és vett részt a DEFOSZ alakuló kongresszusán is, mint Kiskunhalas város küldötte. Később a juttatott földjükre kis tanyát építettek, majd 1948-ban Kiskunhalasra költöztek, mert a gyerekeket itt taníttatták tovább. Beköltözésük után Kiskunhalason a Dohánybeváltó Vállalatnál helyezkedett el raktárosként. Ekkor az MKP titkára lett. 1950. augusztus 15-től megválasztották Kiskunhalas város tanácselnökének, mely tisztséget 1952. november 19-ig töltötte be. Munkáját teljes tapasztalatlanság mellett végezte. Mindenkinek segíteni szeretett volna, ami abban az időben nem volt egyszerű. Abban az időben még egy sertés levágásához is külön engedély kellett. A nehézségek ellenére az alábbi eredményeket érte el: 1950 szeptemberében megkezdte működését a Mezőgazdasági Technikum. A város területén 1.638.480 Ft. békekölcsönt jegyeztek. A város rádiót vásárolt a bodoglári, az eresztői, az alsószállási, és a külső zsanai iskolákhoz.Puskás Sándor, Tóth Szilveszter, Fodor Béla, Csányi Jenő, Csányi László és Heisler István pékiparosok kényszerűségből felajánlották üzemeiket állami vállalattá alakítás céljára. Megnyílt az úttörőház. A városban 6 vállalat alakult. 1951-ben Paprika Antal néven termelőszövetkezet jött létre. Megalakult a Kiskunhalas és Vidéke Sütőipari Vállalat, a Kiskunhalasi Ruházati KTSZ, a Gép- és Motorjavító Vállalat és a Szolgáltató Kisipari Szövetkezet. Megszervezték az iskolaorvosi állást a városban. A Vörös Szikra Termelőszövetkezet napközi-otthont és telefonállomást kapott. A városi könyvtár megkezdte működését. A város területén 6 termelőszövetkezet működött. Megalakult a Fa- és Építőipari KTSZ. 1951. december 1-jén megszűnt a jegyrendszer. Óvodát létesítettek a Gagarin téren (ma Ősök tere). 1952. január 1-jével Kunfehértó, Balotaszállás, Zsana önálló községgé alakultak. Megnyílt a sportpálya. Kiskunhalason átadták rendeltetésének az első 20 férőhelyes bölcsődét a Szilády Á. u. 12. szám alatt. A városban – vezetékes rádióhoz – 200 hangszórót szereltek fel a posta dolgozói. 1952. július 16-án megalakult a Kiskunhalasi Háziipari Szövetkezet. Az IBUSZ menetjegy irodát létesített a városban. Ezek után a nagy segítőkészsége oda vezette, hogy 1953-ban leváltották, és a bíróság 2 év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. 1957-ben rehabilitálták. 1953-tól a Halasi Állami Gazdaságnál helyezkedett el, mint szakszervezeti titkár, nyugdíjazásáig ott dolgozott. Munkáját több esetben kitüntetéssel jutalmazták. Megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát 1960-ban, majd a SZOT Szakszervezeti Munkáért Érdemérem arany fokozatát, a Községfejlesztésért díszes plakettet, az Állami Gazdaság Kiváló Dolgozója és a Jubileumi Emlékérmet. 1965. július 1-jén vonult nyugdíjba. 1972. június 5-én halt meg. Kiskunhalason a katolikus temető északi részén temették el.